Amikor baba születik, édesanya is születik! Visszavonhatatlanul végbe megy valami az anya lelkében, szívében, amitől a legtöbben anyatigrissé válnak.
Sződy Judit pszichológus, szoptatási tanácsadó IBCLC írása
Milyen az a bizonyos legelső?
Nemcsak azért, mert ez egy elsöprő fontosságú dátum a család életében, hanem azért is, mert az anya és baba szervezete fantasztikus átváltozáson megy keresztül. Pillantsunk bele az aranyóra rejtelmeibe!
Babaszemmel
Ez aztán az igazi környezetváltozás! Amikor a baba kibújik, szinte az egész szervezete másképp kezd működni. A tüdőfolyadékkal telt tüdőbe levegő áramlik, ez nemcsak a légzést teszi lehetővé, hanem alapjaiban megváltoztatja a vérkeringést. Záródik a nagyvérkört és a kisvérkört összekötő Botallovezeték, és a két pitvar közötti átjáró (foramen ovale) is lezárul. Ahogy a tüdőbe áramló levegő biztosítja a bőséges oxigénellátást, már nincs szükség annyi vörösvértestre, mint a magzati életben, amikor az anyai vérből jutott oxigénhez a magzat. A fölösleges vörösvértestek elkezdenek lebomlani, ez nagy munkát ad a májnak. A baba az anyaméhben állandó hőmérsékletű magzatvízben lebegett. Amint megszületik, a környezet hőmérsékletéhez kell alkalmazkodnia, de ezt csak szűk határok között képes megtenni. A megfelelő hőszabályozáshoz mindenképpen külső segítségre van szüksége, az anyai (szülői) test melege, takarók, ruhácskák segítik ebben. Odabent folyamatos volt a tápanyag- és folyadékellátása. Érzékszervei tompán kaptak csak ingereket, most bőre, szeme füle szűrő nélkül találkozik az erőteljes érintésekkel, fényekkel, hangokkal.
Felkészülten érkezik
Ennyi változás minket, felnőtteket biztosan földhöz vágna. A baba azonban felkészülten érkezik. Az alkalmazkodás sikeréhez a mellékvesékből és paraganglionokból rettentő nagy mennyiségben szabadulnak fel stresszhormonok (katekolaminok), ez, amellett hogy segíti átvészelni a változásokat, éberré teszi a babát, nagyjából a szülést követő két órában. Ezután a stresszhormonszint csökken, a babák többsége álomba merül.
Szívélyes fogadtatás
Mire vágyhat egy kisbaba a rengeteg próbatétel közepette? Nyugalomra, csendre, félhomályra, melegre, biztonságra. Ezt mind megkaphatja akkor, ha az édesanyja mellkasára kerülhet nyomban a megszületése után. Igen: hasból hasra. Ha a babát nem zavarják meg, útközben meg-megpihenve elkúszik az édesanyja melléig, és szopni kezd. A mell már a második trimeszterben képes tejet termelni, így az aktívan szopó újszülött biztos, hogy anyatejhez jut. Ehhez a folyamathoz teljes zavartalanság és jó sok türelem kell, hiszen a legtöbb babának majdnem egy órára is szüksége lehet ahhoz, hogy eljusson a mellig. Sokan azt gondolják – és ez megfontolandó –, hogy egyáltalán nem életszerű ez a hosszas kúszás-mászás.
Fontos, hogy ne sürgesd, hagyd pihenni, ne várj el tőle semmit. Az is lehet, hogy még nem áll készen az első szopizásra. Várj nyugodtan, ne aggódj, megfelelő folyadék- és energiatartalékkal érkezik.
Császár után
Egyre több kórházban teszik lehetővé a korai bőrkontaktust és a közvetlen műtét utáni (sőt: műtét alatti) szoptatást. Ehhez a műtőben dolgozók összehangolt munkájára, valójában egy begyakorolt koreográfiára van szükség, hiszen nem könnyű a babát arra a kicsi helyre navigálni, miközben az anya kapja az infúziót, a vérnyomását is ellenőrizni kell, és komoly figyelmet kell fordítani arra, hogy a baba jól érezze magát, ki ne hűljön.
Valójában mindenki jól jár, ha biztosítják ezt a lehetőséget az új anya-baba páros számára. Ha a műtőben nem lehetséges a találkozás, sok intézményben az anya mellkasa helyett az apuka mellkasán pihen a baba, amíg az édesanyja nem kerül a műtét után olyan helyiségbe, ahol újra együtt lehetnek.
Miért bonyolult mégis?
Vajon miért kell ezen az „aranyóra” kérdésen ennyit vívódni? Miért nem adják oda a babát az anyának és kész? Hiszen ez semmibe nem kerül! Valóban nem kerül pénzbe, de egyúttal ki is lóg az egészségügy szokásos keretei közül. A megszülető kisbaba, ahogy kibújt, valójában a szülészet új páciense. „Fel kell venni”, vagyis bevinni a számítógépes adatbázisba az adatait. Ehhez meg kellene vizsgálni, megmérni a súlyát, hosszát, fejkörfogatot. Ám, ha mindezt megtennék, nem lenne zavartalan az aranyóra. A szülőszobai személyzetnek tehát türelmesnek kel lennie. Ami még szükséges, az a meleg takaró, hogy a baba ki ne hűljön, illetve a folyamatos, segítőkész de nem sürgető jelenlét. Az újszülött baba-mama párost ugyanis nem szabad egyedül hagyni, hiszen még nem gyakorlottak, kérdéseik, félelmeik lehetnek. Segítségre is lehet szükség, akár a babát megigazítani, akár a szülőket bátorítani. Ezzel együtt kell egy olyan tapasztalt szakember, aki észreveszi, ha nincs minden rendben, ha a baba nem úgy veszi a levegőt, ahogy optimális lenne, ha nem olyan rózsás a színe, ahogy azt elvárnánk, ha nyöszörög, ha sír.
Sajnos van olyan intézmény, ahol senkinek, vagy nem minden anya-újszülött párosnak tudják ezt biztosítani, hiszen délután, este, hétvégén előfordul, hogy az intézményben kevesebb nővér dolgozik.
Mit tehetsz az aranyóráért?
Válassz olyan intézményt a szülésedhez, ahol biztosítják ezt a lehetőséget. A bababarát kórházakban alap, más kórházakban érdemes utánajárni, hogy mi a gyakorlat. • Ha van rá lehetőséged, válassz olyan intézményt, ahol alacsony a császármetszések aránya. • Ha biztosan császárral fogsz szülni, keress olyan intézményt, ahol ismerik és alkalmazzák a „gyöngéd császármetszés” módszert, melynek része a közvetlen születés utáni mellre tétel. • Készüljetek száraz textilpelussal és meleg babatakaróval, hogy a babád hátát be tudjátok takarni. • Beszélj a kórház neonatológusával és a szülészorvosoddal (vagy, ha nincs választott szülészed, akkor a részlegvezető szülésszel), jelezd, hogy számodra fontos az aranyóra. Kérdezd meg, mik a feltételei. • Írj szülési tervet, melynek egyik kitétele, hogy szeretnéd, ha a baba zavartalanul veled/rajtad tölthetné legalább az első óráját.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
