Az anyának és a babának a spontán hüvelyi szülés a legjobb. Eközben ugyanis számos olyan élettani folyamat játszódik le, amelyek segíti az újszülött alkalmazkodását a kinti világhoz, erősítik az anya–baba kapcsolódást és a hormonok összhangját. Milyen esetekben fordulhat elő, hogy mégis más megoldásra van szükség?
Kiss Olga dúla, szülésfelkészítő, életvezetési-önismereti tanácsadó
Általában mindenkinek van elképzelése arról, hogyan szeretné világra hozni a kisbabáját, hogyan szeretné átélni életének ezt a csodálatos eseményét. Ám természetes szülésre készülve is érdemes azzal számolni, hogy felmerülhet olyan probléma, ami miatt el kell térni az eredeti tervtől.
A császármetszés komoly hasi műtét, számos kockázati tényezővel, lehetséges szövődményekkel, és a felépülés is nehezebb utána, mint természetes szülésnél. De ha valódi komplikációról van szó, nem érdemes megtagadni a beavatkozást – ugyanakkor nagyon fontos, hogy az anya megfelelő fizikai és lelki támogatást kapjon az egész folyamat során és az azt követő időszakban is.
Ha a szülés nem halad
A szülés alapvetően normál élettani folyamat, amelyben anya és baba folyamatos egymásra hangolódásban léteznek. A vajúdás kezdetétől érzékeny és finom egyensúly figyelhető meg kettejük között. Érzelmeik, fizikai állapotuk, hormonjaik mind-mind reagálnak egymásra.
Ám felléphet olyan esemény vajúdás közben, amely indokolttá teszi a császármetszéssel történő szülésbefejezést. Ez történhet teljesen „természetes” okok miatt, és káros szülésvezetés kapcsán is.
Ezeknek lelki, pszichoszomatikus hátterük is lehet, hiszen az anya érzelmi állapota és biztonságérzetének mértéke jelentősen befolyásolja a vajúdás folyamatát – de véleményem szerint nem szabad mindenáron ilyesmit belemagyaráznunk minden helyzetbe. Néha a legfigyelmesebb kísérők jelenlétében is elakad a folyamat, és akkor a kérdés nem az, hogyan lehet mindenáron kierőszakolni a természetes szülést, hanem az, szükség lesz-e császármetszésre, és ha igen, hogyan lehet az anyát támogatni abban, hogy azt ne kudarcélményként élje meg. Szülésvezetés és szüléskísérés Közel két évtizedes szüléskísérés alatt megtapasztaltam, hogy a természet, a nők teste nagyon bölcs, és van, hogy valamiféle nagyobb baj elkerülése miatt áll le a szülés folyamata. Veszélyes állapotok Természetes szülést kizáró okok a már magzati korban diagnosztizált betegségek, fejlődési rendellenességek, a fejlődési elmaradások. A vajúdás alatt is kerülhet olyan állapotba a kisbaba, ami indokolttá teszi a császármetszést. Mutatkozhat olyan forgási rendellenesség, amit nem sikerül megoldani, a kicsi pulzusa vészesen lecsökkenhet, vagy akár megemelkedhet, ami oxigénhiányhoz vagy egyéb komplikáció kialakulásához vezethet. A magzati distressz székletürítést okozhat az anyaméhben (mekónium), ez is gyors beavatkozást kíván. Vannak olyan okok is, amelyek már a várandósság alatt ismertek, és az anya, a baba, vagy akár mindkettejük egészségét, életét veszélyeztetik, illetve hosszú távú káros hatással lehetnek a gyermek életére. [kiemeles] A súlyos terhességi cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, a vesebetegségek minden esetben császármetszést igényelnek. A vajúdás alatt a hormonműködés és a fizikai paraméterek is változnak, egyes értékek emelkedhetnek, vagy akár vészesen csökkenhetnek (ide tartoznak az előbb felsorolt állapotok értékei is).
Sajnos, a káros szülésvezetési gyakorlat is okozhat szüléselakadást – ilyen például az, ha minden egészségi mutató rendben, és mégis beindítják a szülést. Nagyon sokat számít a szülésindítás módja is, és bizony vannak kifejezetten hátráltató és káros protokollok – beleértve az idő előtti burokrepesztést, a túl korán vagy nem megfelelő időben végzett oxytocinadagolást, az anya szabad mozgásának, evésének-ivásának korlátozását, hanyatt fekvésének erőltetését.
A szülés indításakor, ha a baba még „magasan áll”, vagyis nem ékelődött be, vagy „nem szállt le” a fejecskéje, nem lesz nyomás, ami segítené a méhszájat a tágulásban, így az előbb felsorolt módszerek csak fölösleges, eredménytelen fájdalmat okoznak az anyának, és a szülés nem halad. Az egyéb korlátozások nemcsak anatómiai szempontból, de a lelki következmények miatt sem helyesek.
Érdemes tájékozódni az adott intézményben, hogyan kezelik a szülésindításokat, és vajon ismernek és használnak-e haladóbb, támogatóbb szemléletű módszereket. Számos szülészeten már alkalmazzák a felvilágosultabb szüléskísérést, és ezeken a helyeken kevesebb beavatkozásra van szükség.
Szintén veszélyes állapotot idézhet elő a méhlepény elölfekvése, mert elzárhatja a szülőutat, vagy a méhlepény idő előtti kóros mértékű öregedése, leválása.
Kérdéses helyzetek
Az anyát érintő veszélyes tényezők közé sorolják a szemészeti panaszokat, a téraránytalanságot, az ikerterhességet, a farfekvésű, harántfekvésű, valamint a túl nagy súlyú babát. Szemészeti probléma esetén minden esetben érdemes szemész orvossal konzultálni, a többi kérdésben mind a mai napig nagyon megoszlanak a szakmai vélemények. A hagyományos, régi protokollt követő szakemberek ezeket automatikusan természetes szülést kizáró oknak tekintik, pedig ikreket (a babák pozíciójától függően), és viszonylag nagy súlyú, vagy farfekvéses babát is lehet természetes úton világra hozni. Ezekben az esetekben kifejezetten fontos a kellő gyakorlati tapasztalattal rendelkező kísérő csapat, a támogató környezet, és az ehhez szükséges módszerek ismerete, használata, a káros szülésvezetési gyakorlat mellőzése.
A valódi téraránytalanságot egyáltalán nem lehet pusztán a baba mérete és az anyai medence egyértékes átmérőjének lemérése alapján megállapítani. Több adat együttese fogja megadni a valódi méretet, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a vajúdás alatt további centimétereket nyerünk a relaxin hormon és az anyai test átrendeződése, valamint a megfelelő testhelyzetek választása révén. Anyai sérülések ilyen szülés során akkor fordulnak elő, ha nincs lehetőség a szabad, függőleges testhelyzet választására, ha a vajúdást, a kitolási szakaszt sürgetik, erőltetik, vezénylik, nem hagyják az anyát a saját ritmusában szülni. Nagy súlyú baba esetén különösen káros a hanyatt fekvő vagy a félig ülő pozíció erőltetése.
Senkit nem biztatok arra, hogy vétózza meg a szakvéleményt, hiszen sok esetben ezeknek van létjogosultságuk, de ajánlatos olyan szakemberekkel konzultálni, akik megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkeznek ilyen téren, és lehetőség szerint velük érdemes szülni is.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
