Az angol kifejezés (elimination communication) nagyon jól sugallja, hogy valójában nem szobatisztaságra szoktatásról, hanem párbeszédről van szó, amely a következő, jól megfigyelhető elemekből épül fel:
1. Jelek
A kisbaba különböző módon kimutatja, hogy ürítenie kell: grimaszol, nyöszörög, fészkelődik, megfeszíti izmait. Ezeket a jeleket a legtöbb édesanya észleli, azonban kevesen gondolnak ilyenkor arra, hogy megkönnyíthetnék az ürítést, így válaszolva a jelzésre, inkább hasfájástól tartanak. Akik ilyenkor ki is csomagolják babájukat a pelenkából, és mosdó, vagy bili fölé guggoltatják, meglepődve észlelik, hogy a baba reagál: pisil (vagy kakil).
2. Időzítés
Megfigyelhetjük, hogy a csecsemők rendszerint felébredéskor, illetve szopás közben és után ürítenek. Ezen felül délelőtt rendszerint gyakrabban pisilnek, mint délután és estefelé.
3. Hangjelzés
Szinte minden anya ad valamilyen susogó hangot pisiltetéskor, ez is hozzákapcsolódik az ürítéshez, és bevésődik az idő múlásával.
4. Megérzés
Néhányan arról számolnak be, hogy megérzik, mikor kell a gyermeküknek dolgukat végezniük. Van, aki, miközben karjában tartja a gyermekét, úgy érzi, hogy felmelegedik a teste, sőt, a saját teste, combja, öle is.
Honlapunkra is érdemes rendszeresen visszalátogatnod, ha megbízható információkra van szükséged.
