Csalás miatt ítélte egy év négy hónap felfüggesztett szabadságvesztésre és 1,8 millió forint pénzbüntetésre az egyik fővárosi kórház meddőségi centrumának korábbi vezetőjét első fokon, nem jogerősen pénteken a Pesti Központi Kerületi Bíróság.
Az eljárás adatai szerint az elsőrendű vádlott egyszerre volt a kórház főorvosa és egy olyan kft. vezetője, amely a kórházzal kötött együttműködési megállapodás alapján korszerű meddőségi kezeléseket nyújtott a betegeknek.
A vádlottak a szóbeli indoklás szerint ezt használták ki, amikor annak ellenére kértek pénzt a betegektől, hogy tevékenységükért a kórháztól a megállapodás alapján már kapott díjazást a kft., két év alatt összesen mintegy 30 millió forintot.
Az elsőfokú bíróság szerint a vádlottak a betegeket tévedésbe ejtették és kárt okoztak, így megvalósult a csalás, amelyet a főorvos, egyik szülés-nőgyógyász kollégája és egy védőnő követett el 2003 és 2005 között több mint 80 alkalommal.
A tényállást az eljárás során lényegében a vádlottak sem vitatták, ám úgy vélték, hogy amit tettek, nem bűncselekmény, hiszen a betegektől kért pénz a költségeket fedezte.
Az egyik védő pénteken szóvá tette: álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe kellő súllyal, hogy a tanúként meghallgatott betegek egy része még a büntetőeljárásban is köszönetet mondott az orvosoknak segítségükért, amelynek eredményeként gyermeke születhetett.
Az ügy akkor pattant ki, amikor egyes betegek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz fordultak az orvosoktól kapott számlákkal.
Első fokon a másik orvos egymilliós pénzbüntetést kapott, a védőnőt büntetés kiszabása nélkül három év próbára bocsátotta a bíróság, továbbá többtucatnyi egykori betegnek ítélt meg 75 ezer és 400 ezer forint közti – összesen több millió forint – kártérítést, amelyet a vádlottaknak kell megfizetniük a kiszabott pénzbüntetésen felül.
Az elkövetők a vádbeli cselekmények alapján halmazati büntetésként legfeljebb négy és fél éves szabadságvesztést kaphattak volna.
A bíró a büntetéskiszabás kapcsán pénteken arról beszélt: súlyosító körülmény többek között a bűnszervezetben történő elkövetés és a hozzájuk fordulók kiszolgáltatott helyzetének kihasználása, míg enyhítő a jelentős időmúlás. A bíró kiemelte azt is, hogy a vádlottak nem folytatnak bűnöző életmódot, a társadalom hasznos tagjai.
A szóbeli indoklásban elhangzott, hogy a cselekményekben a kényszer, illetve a magyar egészségbiztosítás rendszere is szerepet játszott. Ugyanis az egészségbiztosító finanszírozása nem egyes beavatkozásokra vonatkozik, hanem összesített kalkuláció, amely nem mindig fedez minden költséget.
Miután viszont a vádbeli cselekményeknél a betegek és a kft. között semmiféle jogviszony nem volt, tőlük a cég nem kérhetett pénzt a beavatkozások költségeinek ellentételezésre, a történtek pedig ellentmondanak a szolidaritás és az egyenlő hozzáférés magyar egészségügyben rögzített alapelveinek – fejtette ki az eljáró bíró.
Az első fokú döntés ellen az ügyészség súlyosításért, a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek, így az nem jogerős, a büntetőper a Fővárosi Törvényszéken folytatódik másodfokon.
