A várandósság során rengeteg furcsa, különösnek ható, szokatlan, ismeretlen testi és lelki történéssel találkozhatunk. A legtöbbről már lehet olvasni könyvekben, blogokon, közösségi oldalakon – ám amikor a saját testünkben tapasztaljuk valamelyiket, elönthet bennünket a kétség: normális, amit érzünk, vagy orvosi segítségre lenne szükség? Az egyik gyakori testi élmény a várandós pocak hirtelen megkeményedése.
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra dúla, személyközpontú tanácsadó, kapcsolatanalitikus
A női méh alapvetően sem passzív szerv, hisz rengeteg érzelmi és fizikai információ fut át rajta és tárolódik benne. Ha nem hordoz magában új életet, akkor is végez összehúzódásokat, csak ezeket általában nem érezzük. Ez a csodás, fordított körte alakú szerv, amely átlagosan 7–10 cm hosszú és 50-60 g súlyú, a várandósság során folyamatosan nő, és a szülés előtti időszakban akkora lesz, hogy elérheti a szegycsont alsó részét. Méretváltozásaiból és a benne zajló aktivitásból fakadóan természetes, hogy kisebb-nagyobb rezdüléseit egyre fokozottabban lehet érzékelni.
Amikor a méh „gyakorlatozik”
A méh tevékenységei már az első trimeszterben is érezhetők, leginkább feszülésként, nem ritkán a menstruáció előtti napokéhoz hasonló állapotként, kisebb görcsökként. Ezek ijesztőek lehetnek, hisz ilyenkor még kevés a bizonyosság a magzat jóllétét illetően. Ám ha a görcsök nem fokozódnak és vérzés nem tapasztalható, akkor általában csak egy kis plusz pihenésre van szükség. Gondoljunk csak bele, mennyire intenzív változások zajlanak ilyenkor a testben – a természet az ilyen tapasztalások erejével is segít alkalmazkodnunk ezekhez, és támogatja kapcsolódásunkat a babához.
A második trimeszterre – főleg a közepe, vége felé – megérkeznek a méhszalagok nyúlásával járó, a has két oldalán érezhető fájdalmak, emellett a legtöbbször ártalmatlan, rendszertelen haskeményedések is jelentkezhetnek.
Róla nevezték el a Braxton-Hicks féle összehúzódásokat. Ezek jellemzője, hogy rendszertelenül érkeznek, a legtöbbször fájdalmatlanok, rövid ideig tartanak, pihenésre enyhülnek, és nem vezetnek a méhszáj tágulásához.
Mit tegyünk? Mikor forduljunk orvoshoz?
A második trimesztertől kezdődő haskeményedések alapvetően szintén élettani jelenségek. Okuk, hogy a méh izomzata a babavárás hónapjaiban – a növekedéssel párhuzamosan – időnként összehúzódásokkal reagál. Fontos tehát tudni: ezek nem azt jelentik, hogy valamit rosszul csináltunk.
Mit tehetünk, ha sűrűbben észlelünk keményedést? Próbáljunk leülni vagy lefeküdni, lehetőleg a bal oldalunkra fordulva. Néhány percnyi pihenés gyakran elegendő ahhoz, hogy az összehúzódás oldódjon.
Megelőzésként fontos a megfelelő folyadékbevitel, a rendszeres pihenés, a túlzott fizikai megterhelés kerülése, és ha lehetséges, az érzelmi túlterheltség tudatos csökkentése. Természetesen nem kell kismamaként „tökéletesen csinálnunk” a várandósságot. Ám élhetünk azzal a lehetőséggel, hogy megtanuljuk egyre finomabban érzékelni testünk jelzéseit. Fogadjuk el, hogy a haskeményedés figyelmet és teret kér – arra tanítva bennünket, hogy a saját szükségleteinkre gyermeket várva is figyeljünk.
Amennyiben az összehúzódások rendszeressé válnak, fájdalmassá erősödnek, óránként több alkalommal jelentkeznek, illetve ha vérzés, folyás, magzatvízszivárgás társul hozzájuk, esetleg a baba mozgása csökken, mielőbb forduljunk szakemberhez!
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
