A terhesség híre önmagában is sorsfordító esemény, különösen, ha egyszerre két kis életről van szó. Baby Gabi sem volt ezzel másként. Először megijedt, majd ösztönösen tette a dolgát. Az idén januárban tizenhat hónapos Bence és Boti köszönik, jól vannak, anyukájuk és apukájuk harmonikus szülői egységének biztonságában.
Szerző: Seufert-Szántó Orsolya
- Megnéztem, hogy tavaly mennyi koncerted volt, és a naptárad listája kifutott a monitoromról. Gondolkodtam is, hogy ikres anyaként vagy jobban tartalékolod az energiádat, vagy a dupla ölelés dupla energia feltöltést jelent. Hogy bírod a tempót, Gabi?
Hogy hogyan bírom? Jóleső fáradtsággal. A saját fellépéseimen kívül a Hungária Tribute zenekarral is koncerteztem tavaly nyáron. Mindig azt mondtam, hogy ha egyszer lesz gyerekem, akkor szeretném csakis vele tölteni a születését követő első időszakot. Ez meg is valósul, igaz két babával! A fiúk csak rövid ideig voltak anyatejesek. Így nem voltunk a nap minden percében összekötve. Természetesen egész héten itthon voltam velük, minden percem az övék volt, és most is az, de nagyon hiányzott a színpad. Így aztán az én fantasztikus férjemmel, aki csodás apuka is egyúttal, megbeszéltük, hogy minimálisan, de vállalok fellépést. Fájó szívvel hagytam őket itthon az első alkalommal, de éreztem, hogy ez jó lesz mindenkinek. Amikor hetente, kéthetente egyszer távol vagyok, utána olyan anyát kap vissza Bencus és Boti, aki nincs belefásulva a hétköznapokba. Egyszerűen feltöltődöm a színpadon. Koncerteket csak nyáron és nyár végén vállaltam, és akármilyen jót tesz ez mindenkinek, őszinte leszek: már alig vártam, hogy újra közösek legyenek a hétvégék, hogy állatkertbe vagy családi sétára mehessünk együtt.
- Ikrekkel az ember milyen napirendet képzeljen el?
A fiúk napi kétszer aludtak úgy október közepéig, azóta átálltunk a napközben egyszerire. Délelőtt játék, majd ebédidő, etetés, aztán alvás. Ilyenkor nem érdekel, hogy milyen házimunkák várnak rám, én is lefekszem a fiúkkal pihenni. Borzasztóan büszkék vagyunk a fiúkra azért, ahogy egyedül eljátszanak. Egy-másfél órát labdáznak, autóznak egyedül. Mi azt valljuk, hogy a gyereknek egyedül is meg kell tanulnia játszani, ez csak a javukat szolgálja.
- Van-e segítséged a mindennapokban?
A férjem, az anyósom, a testvérem és két nagyon jó barátnőm izzítható, ha valamit el kell intéznem a fiúk nélkül, vagy épp a fiúkkal. De sok elintéznivalót a gyerekekkel együtt oldok meg. Ha komoly ügyben kell eljárnom, akkor az anyósomat tudom hívni. Mivel sokfelől van segítség, így a fiúk jól elvannak mindenkivel. Egy percig sem félek attól, hogy sírnának utánam, ha kiteszem a lábam az ajtón, talán fel sem tűnik nekik, hogy nem vagyok otthon.
- Hogy fogadtad a hírt Gabi, hogy ikreid lesznek? Azért ez kellően meg tudja lepni az embert!
Hat hetesen tudtam meg, hogy várandós vagyok, és azt is, hogy egyből kettővel. Szerintem természetes, hogy megijedünk egy ilyen hír hallatán. Hát én is bepánikoltam, hogy atyaég, most mi lesz, hogyan lesz majd kettővel. Örültem is, meg sírtam is a meglepetéstől. Az orvos aztán mondta, hogy az esetek többségében az egyik petezsák felszívódik a következő ultrahangig, de az én gyerekeim erősek voltak már akkor is, és lám most is azok. Ezért nagyon hálásak vagyunk.
- Azt mondják, hogy az ikrek már csecsemő- és kisgyerekkorban összetartóak. Tapasztalsz náluk már most ilyesmit?
Nem érzem még ezt az ikres köteléket köztük. Persze amikor pici babák voltak, megfogták egymás kezét – ez ma is így van: átnyúlnak egymáshoz a sport babakocsiban vagy a vizes üveget oda adják egymásnak. Fejlődésben viszont fej-fej mellett haladnak. Az utóbbi 2-3 hónapban pár nap különbséggel érték be egymást a különböző mutatványokkal. Régóta felállnak, felmásznak az ágyra, megtanítottuk nekik, hogyan kell onnan lejönniük. Boti persze a kanapé szélén szeret a leginkább ücsörögni. Elindultak már, nagyon ügyesek a fogmosásban, folyton mondják a magukét babanyelven. Sikítoznak, Boti ügyesen mártogatja a kanalát az ételbe. Soha nem erőltetünk nekik semmit. Megtapsoljuk, biztatjuk őket. Ha valamiben hasonlóak, akkor az a játékválasztás. Mindig ugyan azt a kereket akarják pörgetni a kismotoron, de ez nem ikres testvérpároknál is napi konfliktusforrás, azt hiszem. Viszont vannak kedvenc játékaik is. Míg Botika szeret labdázni, karikákkal, kockákkal játszani, addig Bencus imádja tologatni az autókat és nagyon szeret „szerelni”.
- A neten bele lehet futni olyan vicces videókba, ahol az ikrek után kapkod az anyuka, mert ők, ahogy azt kell, lemásznak, kipakolnak, jobbra- balra kúsznak anya körül, aki próbálja a két kicsit egyhelyben tartani. Nálatok is vannak ilyen pillanatok?
Hát, nagyon figyelni kell arra, hogy ketten vannak. Mindent kipróbálnak, feszegetik a határokat. Vannak olyan pillanatok, amikor a szívem megáll, de sokat tanulnak egy-egy esésből is. Ha látjuk, hogy nem ütötték meg magukat, akkor nem kapkodjuk fel őket, pedig nagy színészi tehetséggel tudják eljátszani azt, hogy ők mekkorát estek. Az alvási szokások kialakításában nagy segítségemre volt Vörös Eszter babaalvás szakértő. Felkészülve minden eshetőségre még várandósan elolvastam mindent. Felkészített a doktornő, a védőnő. Mindent táblázatba rendeztem, majd amikor élesben jöttek a helyzetek, rájöttem, hogy a fele sem kell az ismereteknek. Ha az ember tudatosan és az ösztöneire hallgatva áll a gyerekneveléshez, akkor minden jön magától. A gyerekekhez alkalmazkodunk sok mindenben, de ez nem azt jelenti, hogy minden mást ki kell zárnunk az életünkből. Nem hagyom el sem magamat, sem a munkámat. Foglalkozom a bio fodrászatommal, vállalok fellépéseket, és ha kedvem tartja, akkor varrok a fiúknak nadrágot. Görcsösség nélkül teszem a dolgomat, ami belefér, azt vállalom. A férjem támogatása nélkül nem működnénk ilyen zökkenőmentesen. Ha nekem kell segítség, ő áll mellettem, ha fordított a helyzet, akkor én vagyok érte. Így működik a mi összhangunk.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2018. február-márciusi számában.
