Miért sikerül az egyiknek elsőre, miért küzd a másik kitartóan, éveken át? Mennyi ideig tart még, hogy teherbe essünk, és a köztes időben mit tegyünk, hogy ne bolonduljunk bele a várakozásba?
Szerző: HelloBaby magazin
Elsőre csak keveseknek sikerül
Az egészséges és termékeny korban lévő párok mindössze 20-25%-ánál jön össze a baba egyetlen menstruációs ciklus, azaz kb. 28 nap alatt, rögtön elsőre. 12 hónapon át tartó próbálkozást követően a babatervezők 80%-a jár sikerrel. Ha tehát a terhességi teszten a második csík várat magára, jobb, ha tudod: nem vagy egyedül a problémával.
Természetes, hogy nehéz kivárni
Ha egészséges életet élsz, rendszeres a szexuális életed, és még a leleteitek is rendben vannak, szinte biztos, hogy teherbe esel. Ha ismered a természetes családtervező módszereket, meg is gyorsíthatod a folyamatot. „És addig? Üljek ölbe tett kézzel? Beleőrülök a várakozásba!” – gondolhatod jogosan…
Bölcs várakozás
A teherbe esés átlagosan tehát kb. egy éven belül következik be, még optimális körülmények között is. Amikor úgy gondoljátok, jöhet a baba, gondolj erre, és akkor talán nem leszel olyan csalódott, ha elsőre nem sikerül. Készíts listát arról, miben leled örömödet, és tegyél meg mindent boldogságodért, hiszen ezekre a kényeztetésekre most még van időd, használd ki! Ha a várakozás alatt folyton arra gondolsz, hogy neked soha nem lesz gyereked, először is vegyél mély lélegzetet, és egy megfelelő kijelentéssel oldd tovább a stresszt, például:
Ha pedig mindennek ellenére úgy érzed, a várakozás felőröl, és már nem tudsz odafigyelni a napi megszokott rutinodra, munkádra, fordulj szakemberhez.
“A teherbe esést nem csináljuk, hanem hagyjuk, hogy megtörténjen” – Soltész Krisztina pszichológus gondolatai a várakozásról
Törekedj a kiegyensúlyozott életre!
Ha valaki nagyon ráfókuszál egy témára, jelen esetben arra, hogy várandós legyen, érdeklődése beszűkül, ráadásul a sikertelenség miatt stresszt él át, amitől még nehezebben fogan meg a baba. Fontos tehát, hogy életünk színes, változatos maradjon ebben az időszakban is. Akinek ez nem megy, érdemes megvizsgálnia magát: vajon a gyereken keresztül mit szeretne megélni? Mi az, amiért „szüksége van” rá?”
