Óriási kihívást jelentő probléma minden fél számára, ha egy kisgyermek szájában fogszuvasodást diagnosztizálunk. A első döbbenet után megszokott reakció a hárítás és a magyarázkodás. Sokan kapaszkodnak például abba a hitbe, hogy a rossz fogakra való hajlam öröklött, így a kialakult helyzettel szemben tehetetlenek. A szuvas tejfogak kezelése mellett legalább olyan embert próbáló feladat megküzdeni a tévhitekkel, amelyek lerombolása néha nehezebb feladat, mint a károsodott fogak helyreállítása. Azonban csak akkor van esélyünk tenni a fogaink épségéért, ha megismerjük a fogszuvasodás okait, és megpróbálunk változtatni a szokásainkon.
Nem örökletes a szuvasodás!
A fogszuvasodást olyan baktériumok okozzák, amelyek képesek a fogak felszínéhez tartósan hozzátapadni és életfolyamataik során a szájba kerülő szénhidrátok erjesztésével a kémhatást jelentősen savas irányba módosítani. Savas környezetben az ásványi anyagok kioldódásának és beépülésének egészséges egyensúlya a kioldódás irányába tolódik el, ami még az emberi szervezet legkeményebb szövetét, a fogzománcot is képes meggyengíteni. Ha a kioldódás tartóssá válik, a fogzománc visszafordíthatatlan sérülést szenved, majd a mélyebb rétegek károsodása után a gyenge szövet beroppan, és létrejön a köznyelvben a fogromlással azonosított lyuk. Fontos hangsúlyozni, hogy nincs szuvasodás baci nélkül, és nincs tartós kioldódás megfelelő szájhigiénia mellett. Ha a megtapadt kórokozókat (plakkot) rendszeresen el tudjuk távolítani a fogak felszínéről, és a savas környezetet mielőbb optimalizáljuk, akkor a száj természetes folyamatai segítik az ásványi anyagok visszaépülését a fogzománcba. Azt is fontos tudatosítanunk, hogy a lepedék képződéséhez nem szükséges szilárd ételt fogyasztani, a szájában lévő baktériumok a nyál alkotórészein keresztül kötődnek a fogak felszínéhez. Tehát nagyon fontos, hogy már az első fogak megjelenésétől kezdve alaposan tisztítsuk meg a fogak felszínét.
Valamit enni kell!
Szinte alig tudunk olyan ételt mondani, ami egyáltalán nem tartalmaz szénhidrátokat, így tulajdonképpen a legtöbb táplálék potenciálisan veszélyes a fogszuvasodás szempontjából. Azonban nem mindegy, hogy az adott ételből milyen gyorsan tudnak a szájban élő baktériumok cukrot (glükózt) gyártani. Minél finomabb formában van jelen a szénhidrát, annál gyorsabban járnak sikerrel, és annál hamarabb alakul ki a káros savas kémhatás. A legkárosabb ételek természetesen az édességek. Azonban nem csupán a cukorkák és csokik jelentenek közvetlen veszélyt a fogakra. Olyan ételek is lehetnek a bacik tápanyag forrásai, amelyek tulajdonképpen nem is édesek. Ilyenek a különféle péksütemények, kekszek, chipsek, a különféle gabonák, mint a kukorica, rizs vagy köles extrudált és puffasztott változatai. Sőt, még a változatos konyhai technikákkal finomított – főzött, darált, passzírozott, pürésített – növényi pépek is okozhatnak gondot. Ki gondolná, hogy a krumplipüré, a különböző bébiételek és tejpépek, vagy akár a liszttel sűrített főzelékek, a kifőtt tészták is veszélyesek lehetnek. Kis csúsztatással azt mondhatjuk, hogy aminek magas a szénhidráttartalma és a glikémiás indexe – azaz a vércukorszintet gyorsan magasra emeli – az a fogaknak sem használ, még ha az ízesítése nem is édes, hanem épp ellenkezőleg sós, vagy natúr. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezeket az ételeket egyáltalán nem adhatjuk a gyerekeknek! Csupán ügyelnünk kell, hogy elfogyasztásuk után mielőbbi fogmosással tudjuk biztosítani a fogak megfelelő védelmét.
Gyümölcsök, pépek, levek
Nagyon egészséges megoldásnak tűnhet, ha a kisgyerekeknek édesség vagy rágcsálnivaló helyett gyümölcsöt kínálunk a főétkezések között. A gyümölcsök édességét a gyümölcscukor adja, ami a baktériumok számára az egyik legkönnyebben lebontható szénhidrát. Ezen felül a legtöbb gyümölcs gyümölcssavat is tartalmaz, ami tovább gyorsítja az ásványi anyagok kioldódását a fogzománcból. Így ha a főétkezések közt, vagy azok végén gyümölccsel fejezzük be az étkezést, akkor hosszú idő áll rendelkezésre, hogy a fogzománcot károsító savas kémhatás kifejtse romboló hatását. A legveszélyesebb gyümölcsök azok, amelyek állaguknál fogva könnyen hozzátapadnak a fogak felszínéhez, így még tovább okozhatnak savasodást a fogfelszínen. Manapság nagy népszerűségnek örvendenek a tasakos gyümölcspürék, a gyümölcsszeletek és az aszalványok, mivel praktikus csomagolásuknál fogva könnyen hordozhatók és tárolhatók, a gyerekek pedig élvezettel fogyasztják az érdekes mintájú csomagolásból a masszát. Ezekkel az a gond, hogy rágás hiányában még a mechanikai dörzsölő hatás sem segíti a fogak tisztulását az étkezés után.
Kedvezőbb, ha a gyümölcsöket lehetőleg természetes formájukban, vagy ésszerű mértékben darabolva kínáljuk.
Nassolásra érdemes a gyümölcsök mellett édes zöldségeket, sajtot, kellően idős gyerekeknek pedig olajos magvakat is kínálni. A gyümölcslevek magas cukortartalmuknál fogva eleve nem alkalmasak a szomjúság oltására, előállításuk során pedig jelentősen veszítenek az eredeti gyümölcs ásványianyag és vitamintartalmából is, a tartósításra használt antioxidánsok pedig fokozzák a savasságukat. Helyettük érdemes inkább vizet fogyasztani. A fogrontók közt igazi nagyágyúk a szénsavas üdítők. Nem csak mesterséges összetevőik, magas cukor- és széndioxid-tartalmuk miatt egészségtelenek, hanem azért is, mert olyan erős savas kémhatást képesek elérni, ami már megközelíti a fogászatban a tömőanyagok ragasztása során használt savak pH-ját.
A cikk a Júniusi-júliusi Hellobaby! magazinban jelent meg!
