Judy huszonévesen szeretett volna édesanya lenni, az élet azonban úgy hozta, hogy 36 évesen várja első gyermekét.
Azt mondja, így kellett történnie – soha ennyire nem volt rendben lelkileg, mint mostanában.
Beszélgetésünkkor még nem tudja, kislányt vagy fiúcskát hord a szíve alatt, mert szégyellős a baba. Sokáig várt rá, pedig – anyukájához hasonlóan – akár már 17 évesen is szült volna. A görcsölés rá nem jellemző, de örült, amikor a HelloBaby! magazin került a kezébe… – Egyik barátnőmtől kaptam, még két éve, azóta olvasom a lapot, mert nagyon tetszik, hogy nem csak a kismamákról és babákról van benn szó, hanem azokról is, akiknek nehezebben jön össze a gyermek.
HelloBaby!: Mint például nektek? Azt lehetett hallani, hogy nálatok sem volt egyszerű…
Judy: A bulvárújságok kicsit túldramatizálták. Igaz, hogy mindig vágytam rá, de az elmúlt 12 évben az életvitelem, – és utólag már látom – a korábbi kapcsolataim is alkalmatlanok voltak arra, hogy megérkezzen a bébi.
HB: Ennek ellenére nem tettél különösebb lépéseket, hogy ne essél teherbe.
Judy: Korábban a volt férjemmel, és most Balázzsal is úgy voltunk vele, ha a baba jönni akar, szeretettel várjuk. Egy nő ösztönösen érzi, hogy megérett az anyaságra, érzi-e a melegséget, ha gyermek van a közelében? Akkor is babára vágytam, amikor nem is volt kapcsolatom. Úgy gondolom, komoly oka volt, amiért sokáig nem fogant meg…
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez