Ha valaki elkezdené terjeszteni, hogy a Balatonban él a Loch-Ness-i szörny kistestvére, akkor azzal különösebb kárt nem okozna, legfeljebb még jobban fellendülne a környék turistaforgalma. Ha viszont kimondottan rossz tanácsokat fogadsz meg a szoptatással kapcsolatban, annak számos káros következménye lehet. Vegyük csak sorra azokat, amik leggyakrabban hangzanak el!
1. Ha elkezd terjedni az a makacs tévhit, hogy a szoptató nő nem ehet se káposztát, se babot, se narancsot, epret, egyéb gyümölcsöt meg végképp nem, sőt vigyáznia kell a hagymával, fokhagymával és még a tejjel is, annak néhány hónapon belül súlyos vitaminhiány lesz a következménye, hiszen egyoldalú táplálkozással nem lesz miből feltöltenie raktárait. A következmény: pokoli fáradtság, gyengeség, egyre fokozódó ingerültség, hajhullás, egyik betegség a másik után. Épp ellenkezőleg: a szoptató nőnek különösen ügyelnie kell arra SAJÁT ÉRDEKÉBEN, hogy ne üres kalóriákkal tömje magát, hanem értékes, tartalmas, friss élelmiszerekkel, amelyek bőségesen ellátják vitaminokkal, ásványi anyagokkal, fehérjével, másodlagos növényi anyagokkal, értékes zsírokkal. Így biztosíthatja azt, hogy az anyatejképződés ne raktárai rovására menjen, hanem optimális legyen a tápanyag ellátottság.
2. Tönkreteszi a szoptatás, leszívja még a csontját is a gyerek – vonja le a következtetést a kívülálló, amikor meglátja a sápadt, karikás szemű, véletlenül épp beteg anyát, holott a problémák hátterében nem a szoptatás, hanem a vitaminokban, rostokban szegény táplálkozás áll. A szoptatásra épp az ellenkezője igaz: a hosszú távú szoptatás igazolhatóan csökkenti a csontritkulás kockázatát. És nem is ez az egyetlen hosszú távú egészségügyi előny, amit a szoptatás mintegy jutalmul az anyáknak ad.
3. Ha sokat bukik, szoptasd ritkábban! – tanácsolják sokan, ám anélkül, hogy valaha bárki is igazolta volna, hogy a hosszabb szoptatási időközök csökkentenék a bukás gyakoriságát. A gyakorlatban éppen az ellenkezője igaz: a gyakrabban szoptatott baba hasába egyszerre kevesebb tej kerül, így a pocak feszülése és a bukások gyakorisága, mértéke is csökken. Ha innen közelítenénk meg a kérdést, valamivel kevesebb babánál merülne fel a refluxbetegség gyanúja.
4. Ha beteg vagy, nem szoptathatsz! – állítják nem is kevesen. Persze betegsége válogatja, de egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a kórokat, amelyek valóban indokolják a szoptatás abbahagyását vagy legalább felfüggesztését. Ilyen példáéul a HIV-fertőzés, a humán T-sejtes leukémiavírus fertőzés, az aktív, kezeletlen tuberkulózis, vagy a közvetlenül a mellbimbón elhelyezkedő herpesz. A hétköznapi betegségek, fertőzések esetében éppen hogy jó megoldás szoptatni, mert így át tudjuk adni a babának a betegség ellen védő, vagy a védekezést segítő immunanyagokat. A hétköznapi fertőzések egyébként sem az anyatej közvetítésével terjednek, hanem legtöbbször cseppfertőzéssel.
5. Szoptatás alatt nem lehet gyógyszert szedni – vélik nem is kevesen, és ezért még a fogászati kezeléseknél használatos fájdalomcsillapítót sem adják be az anyának, aki így inkább megvárja, amíg a foga teljesen tönkre megy, majd a szoptatás befejezése után műfogsort csináltat. Pedig épp az ellenkezője igaz! Egyáltalán nem megy át MINDEN a tejbe, amit az anya bevesz (mint ahogy az elfogyasztott ételek sem kerülnek egy az egyben az anyatejbe). A gyógyszer számos tulajdonsága határozza meg, hogy milyen mértékben és mennyi időre jelenik meg a tejben, és ebből mennyi az, ami ténylegesen hasznosul is a baba szervezetében. Ha pontosan utánanézünk a megfelelő adatbázisokban, akkor kiderül, hogy igen kevés azoknak a gyógyszereknek a száma, amelyek miatt indokolt a szoptatás felfüggesztése vagy abbahagyása. A gyógyszer betegtájékoztatójában persze rutinszerűen az szerepel, hogy nem szedheti szoptató nő. Az Egyesült Államokban már csak akkor állíthat ilyet a gyártó, ha ezt konkrét adatokkal képes alátámasztani. Reméljük nálunk is rövidesen megszűnik az alaptalan (és káros) riogatás.
Szerző: W. Ungváry Renáta laktációs szaktanácsadó IBCLC
