A médiából tájékozódva az a benyomásunk támadhat, hogy a különféle szülői utak szöges ellentétei egymásnak: vannak természetesség-párti szülők, és vannak akik mindig mindenben az orvosi utasításokat követik. Vannak vallásos meggyőződésűek, és vannak modern eszmék szerint élők.
Károlyi Nati írása
A valóságban a skála ennél sokkal szélesebb és színesebb. Panna és Joci, a négyéves Anna szüleinek története bizonyítja, hogy tökéletes harmóniában megfér egymással az orvostudomány kompetenciájának tisztelete és segítségül hívása, a természet iránti bizalom, és a spirituális beállítottság.
Panna és Joci kapcsolatuk kezdetétől nyitott szívvel viszonyultak a gyermekáldás lehetőségéhez: nem védekeztek ellene, de nem is törekedtek a mielőbbi várandósságra. Két év után úgy érezték, eljött a tudatos erőfeszítések ideje. A baba azonban továbbra is váratott magára, így a pár úgy döntött, felkeres egy meddőségi problémákkal foglalkozó magánklinikát. Panna azonban hamar kiábrándult az őt gondozó szakember szemlélete miatt.
Tanulópénz
– Úgy kezdődött, hogy vizsgálatok egész sorának vettetek alá mindkettőnket, majd a leletek birtokában megállapították, hogy mindketten teljesen egészségesek vagyunk. Ezután átkerültünk egy orvoshoz, aki igen magas összegért fogadott minket minden egyes alkalommal. Ő tüszőérlelő injekció-kúrát rendelt. Kiváltottam a receptet, egy dobozban három injekció volt, igen borsos áron. Az első adagot beadta nekem az orvos, de mikor következő hónapban újra szükségem lett volna a következő adagra, újból ki akart velem váltatni egy egész dobozzal. Mikor az előző hónapról megmaradt injekciókról kérdezősködtem, rám förmedt, hogy ő az orvos, nekem meg az a dolgom, hogy mindent az előírásai szerint cselekedjem. Soha többé nem mentünk vissza arra a helyre – kezdi történetük elmesélését az édesanya.
Sorsfordító elszólás
A pár ezután sokáig úgy gondolta, nem kér többet a szakemberek segítségéből. Mígnem Panna egyik barátnője egy vendégség alkalmával elszólta magát, és kiderült: kisbabája lombik eljárással fogant az egyik állami kórház specialistájának közreműködésével – TB finanszírozással.
Pannáék elkérték a szakember magánelérhetőségét, így nagyon hamar sikerült bejutniuk hozzá.
- A barátnőm előre figyelmeztetett, hogy nem valami “bűbájos” természetű ember az orvosa – folytatja Panna – de nem bántam. Ezúttal szakmai szempontból megbízható orvost kerestem. Megtaláltam. Ráadásul nagyon emberségesen, kedvesen bánt velünk minden alkalommal. Csupán annyi volt a kulcs hozzá, hogy a szaktudásában kételkedés nélkül meg kellett bíznunk.
Odafigyelés, humánus bánásmód, és siker!
Újból kivizsgálások következtek. A tapasztalt professzor Pannánál és Jocinál is talált kezelendő eltéréseket, amik a sikeres fogamzás útjában állnak. Aztán elkezdtek az inszeminációval (mesterséges megtermékenyítéssel) próbálkozni. Az első alkalom nem járt sikerrel. A második tüszőstimulálás azonban túlságosan is jól sikerült.
- Mindkét oldalon több, mint 10 tüszőt találtak – emlékszik vissza Panna – Az inszemináció ilyenkor akár nyolcas terhességhez is vezethet, így az orvosom nem vállalta. Választhattunk: lombik, vagy később próbálkozunk újra inszeminációval. A lombik mellett döntöttünk. Három petesejt termékenyült meg hibátlanul, én mindhármat kértem. Kettő megtapadt, egyik elment, másik Anna volt.
Tovább az együttműködésben
– Az orvos, akihez eddig jártunk, meddőségi szakember, feladatai a fogantatással véget értek. Nem szokott szüléseket kísérni, mi mégis vettük a bátorságot, hogy rákérdezzünk, minket vállalna-e. Legnagyobb örömömre igent mondott. Végig a tőle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel foglalkozott velünk, minden kérdésünket komolyan vette, és mindig megnyugtató válaszokat kaptunk tőle.
Az édesapa is teljes mértékben bevonódott a várandósság érzelmi folyamatába: minden vizsgálatra elkísérte párját, és követte a baba fejlődését. Esténként egy házi szívhallgató segítségével meghallgatta Anna szívét és beszélgetett vele Panna pocakjához bújva. Megállapodtak, hogy a vajúdást is együtt csinálják majd végig, de a kitolást nem. Joci ugyanis nem volt benne biztos, hogy képes megbirkózni a látvánnyal.
Ember tervez…
Panna április 17-ére volt kiírva. Március 27-én éjszaka azt álmodta, hogy vajúdik. Hajnali fél hatkor burokrepedésre és kétperces kontrakciókra ébredt.
– Úgy tűnik, átaludtam a vajúdás aktív szakaszát – magyarázza a történteket Panna. – Olyan intenzívek voltak az összehúzódások, hogy éreztem: szorít az idő. Pizsamástul ültem be az autóba, de Joci képtelen volt a vezetésre koncentrálni ebben az érzelmi állapotban. Végül mentő vitt be a kórházba, ahol a nővér először is jól leszidott, hogy betét nélkül indultam útnak, és eláztattam a pizsamámat. Aztán kiderült, hogy még csak a 37. hétben vagyok és kitört a pánik a nővérek között, hogy koraszülött lesz a baba. Ebben a felfordulásban egyszer csak megjelent az orvosom, és kitessékelt mindenkit a szobából. Az ügyeletes szülésznő jelenlétében nem tudtam magam elengedni, ezért az orvosom egy idősebb szülésznőt hívott be mellém. Első ránézésre nem tűnt túl rokonszenvesnek, de amint megszólalt, egyből rá tudtam bízni magam. Az oldalamra fordított, Joci kezét pedig éppen oda tette, ahol a leginkább szükségem volt rá. Két kontrakció után az orvos megszólalt: “Apuka nézze, kinn van a baba feje!” Így történt, hogy Joci mégis benn volt végig. Ajándéknak éli meg, hogy így alakult, azt mondja élete legszebb élménye volt látni Annát világra jönni, születése pillanatában is jelen lenni mellette.
Kislányuk éretten és normális súllyal született, 10/10 -es Apgarral, egészségesen.
A környezet reakciója
Panna és Joci nem titkolja senki előtt, miként fogant kislányuk. Csupán az idősebb korosztály képviselőivel nem osztják meg szívesen történetüket.
- Családon belül is az a tapasztalatunk, hogy a szüleink generációjában rengeteg a tévhit és előítélet a lombikbabákkal kapcsolatban.
Vallásukat gyakorló, hívő emberekként gyakran találkoznak olyan támadással is, mely szerint a mesterséges megtermékenyülés szembeszegülés a természet rendjével és Isten akaratával.
- Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy az emberi tudás, a technika, és az orvostudomány Isten ajándékai az emberek számára. Ezekben lehetőségeket látunk, melyek segítségével helyrehozhatjuk azoknak a károknak egy részét, amiket az ember okozott azzal, hogy a természet ellen fordult.
Fogantatás-mesék
Anna előtt sem tabu, miként érkezett a világra. Kedvenc mesekönyvei közé tartozik a Sehány éves kislány, amit egy ponton Joci átköltött a felolvasások során: “A szülők szerették volna, ha gyerekük születne, de minden vágyuk ellenére az anyuka nem lett várandós. Elmentek a doktor bácsihoz, aki segített nekik.”
- Úgy vélem, hogy a gyermekek számára minden természetes. Fel sem merül bennük, hogy valaki akár a fogantatása módja, akár más adottság miatt több vagy kevesebb lenne a többieknél, mindaddig, míg a felnőttek ezt nem sugallják nekik.
Néha Anna is mesél a szüleinek.
– Egyszer ezt mesélte: “Nagyon sokat kellet várakoznom, amíg megszülethettem. Addig dédivel játszogattam a mennyországban. Aztán egyszer csak szóltak, hogy most már mehetek, akkor leestem a Mennyből. Mire lezuhantam, egészen kicsi lettem, és egyből odakerültem Anya pocakjába.”- idézi a kislányt mosolyogva az édesanyja.
A sorstársak támogatása
Panna baráti körében több édesanya is volt, akik évek óta hiába várták a gólyát.
– Ez elég nagy tabu még mindig. Az érintettek szíve tele aggállyal és szégyenérzettel, nem merik nyíltan feltenni az őket foglalkoztató kérdéseket. Az információ csak “fű alatt” terjedt a sorstársak között. Ezért pár éve két másik lombikos édesanyával együtt létrehoztunk egy titkos csoportot a facebookon a tapasztalatok megosztására, egymás érzelmi támogatására. Sokan a csoporttagok bíztatásából, vagy sikertörténetéből merítenek erőt, hogy újabb lombikba vágjanak bele egy sikertelen beültetés után. A csoport és a lombik-ügy kapcsán rengeteg értékes nővel, anyával kerültem kapcsolatba. A velük való találkozásért is hálás vagyok annak, aki hitem szerint az egész történetemet elrendezte odafönn.
