Nem csak a gyerekek számára jelent a plüssmackójuk sokkal többet egy játéknál.
Ki az, aki éjjel-nappal ott van, ha szükséged van rá – akár az éjszaka közepén is, amikor egy rémálomból riadsz fel? Ki az, aki megvigasztal, ha szomorú vagy? És ki az, akinek mindent, de tényleg mindent elmesélhetsz – anélkül, hogy megharagudna rád, vagy aggodalmaskodni kezdene?
Az első nagy szerelem
Ha ezeket a kérdéseket egyszerre tennénk fel egy kisgyereknek, akkor valószínűleg válaszként egyetlenegy nevet kapnánk: a kedvenc plüssállatukét. Egy gyerkőc számára senki sem olyan hűséges társa, mint a plüsselefántja vagy az alvós dinoszaurusza. A tulajdonosuk és az állatka között életre szóló barátság köttetett. Lehet, hogy hiányzik egy füle, vagy az egyik szemét már csak egy cérna tartja, és azon lóg, vagy a plüssanyag itt-ott megkopott már, ezek ellenére is pont ugyanúgy szeretik őket, mint tökéletes társaikat.
Ezért is kellene a vásárlás során szem előtt tartanunk olyan szempontokat, mint az anyag minősége és tartóssága. Hiszen minden plüssállatnak jó esélye van arra, hogy különösen nagy kedvenc váljon belőle, akit gazdája éveken keresztül szeretget, mindenhová magával visz, akinek sok mosást kell kibírnia, és akinek sok „etetést” kell kiállnia. És aki sokszor még azután is, hogy „játékként” leszerelt, különleges helyet tölt be tulajdonosa szívében.
A pszichológusok ebben a kötődésben ráadásul egy fontos fejlődési faktort is látnak: mivel sok gyerek számára ez az első olyan kapcsolat, mely kizárólag az ő döntésük által teremtetett. Ezért ez mérföldkőnek számít az önállóság felé vezető úton. Eva Busch gyerek-pszichoterapeuta szemében a plüssmackóhoz való ragaszkodás az érettség egy jele – ez egy úgynevezett „átmeneti tárgy”, ahogy azt szakmai körökben emlegetik. „Ezek a tárgyak segítenek elvágni a gyereket a szülőkkel összekötő láthatatlan zsinórt” – magyarázza a szakértő a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában. A kiskedvenc pedig lehet: a takaró csücske, egy fonál, egy baba. „Ismerek egy kisgyereket, aki a tojásevő kanalát vitte mindenhova magával. Mások szopják az ujjukat, és vannak olyanok is, akiknek képzeletbeli barátaik vannak. Mindenesetre praktikus, ha az átmeneti tárgy valami szállítható dolog.”
Mobiltilalom a plüssmacinak
Ezek a kiskedvencek nemcsak pihepuhák, hanem olyan szerepjátékok résztvevői is, melyek során a gyerek a saját tapasztalatait és megfigyeléseit felhasználva vonja be őket a játékba. Így akár az is előfordulhat, hogy a Teddy maci egész napos eltiltást kap a mobiltelefonjától, vagy az, hogy a plüssmajmocskának minden este alaposan meg kell mosnia a fogát. De az is, hogy ha különösen jól nevelten, csendben végigülte az autóutat, akkor azért egy kis cukorkát kap jutalmul.
Egy tojásevő kanállal ezt természetesen valamivel nehezebb eljátszani. Viszont a szülőknek mégsem szabad kételkedniük abban, hogy a gyermekük megfelelő „barátot” választott magának, ha az épp nem felel meg a normáknak. És szülőként egyébként is érdemes tartózkodni a gyerek–plüssmackó kapcsolatba való beleszólástól: amit ők „egymás között megbeszélnek”, az senki másra nem tartozik.
És mi van akkor, ha a tizenkét éves gyermek is még magával akarja vinni a Teddy mackóját az iskolatáskájában? Semmi, az az ő dolga. „Hiszen előbb vagy utóbb minden kedvenc varázsereje megkopik – mondja Eva Busch. – A gyerekek barátokra lelnek, sok dolgot átélnek, és az állatka olyankor már nem egzisztenciális jelentőségű, és legfeljebb csak láz esetén kerül újra elő. Alapvetően az átmeneti tárgyaknak hatéves korig van jelentőségük, de azzal sincs semmi probléma, ha tovább tart ez a kötődés.”
A német közvélemény-kutató intézet egy felmérése szerint minden hetedik ember úti poggyászában ott lapul kedvenc plüssállatkája. 41%-uk számára szerencsehozó funkciót tölt be, 14%-uknak szüksége van rá az elalváshoz, 13% nem szeretné magát egyedül érezni az út alatt, 9%-uk pedig minden utazásán szeretne egy fotót készíteni vele. A pszichoterapeuta ezt sem találja különösnek. „Minden embernek van valamije, ami vigaszt nyújt neki. Valakinek egy kávéra van szüksége ahhoz, hogy jól indulhasson a napja, valakinek pedig egy nyaklánc ad erőt. A talizmánok alapjában véve nem mások, mint plüssmackók…”
Tippek a mackó gondozásához:
ETETÉS: A gyerekek imádnak a plüssállataikkal étkezni. Sajnos a spenót, a málnapuding és társaik makacs foltokat ejthetnek, és csúnya elszíneződéseket okozhatnak a bundájukon. Ezeket megelőzendő a foltokat érdemes azonnal egy nedves ruhával letörölni – valamint egy előke is segítségünkre lehet: az állat méretétől függően tehetünk rájuk egyet, vagy bele is csavarhatjuk őket az étkezés idejére.
FÜRDETÉS: A legtöbb plüssjátékon található egy ápolási címke, erről leolvashatjuk, hogy mosható-e a játék, és ha igen, milyen módon. Ha hiányzik róla ez az etikett, vagy a plüssállatkát nem lehet mosógépben mosni, akkor kimoshatjuk kézzel, de legfeljebb 30 Celsius fokon. Igaz, a plüssállatkák hosszú szőrét csodásan fel lehet frissíteni a szárítógépben, ám csak akkor, ha natúranyagokról van szó. A műszálas szőrök csúnyán összecsomósodhatnak. És egyáltalán nem szabad az olyan játékokat kimosni, amelyekben elektronika van, illetve a régi, fagyapotból készült, szalmatöltetű vagy filccel bevont Teddy mackókat. Ezeket nedves ronggyal tisztíthatjuk.
ÁPOLÁS: Ha a kiskedvenc újra száraz, az összecsomósodott bundát egy finom kefével fésülhetjük ki. A molyok, tetvek és baktériumok ellen kiváló a hidegkúra: tegyük a plüssmackót és barátait egy légmentesen lezárható műanyag zacskóba, és rakjuk pár napra a fagyasztóba. Amit a plüssállatok nem kedvelnek, az az erős napsugárzás. A bundájuk ki tud fakulni. Ezért a nyaralás alatt ültessük a napernyő alá.
Forrás: Activebeauty
