A körülöttünk élő mikrobák egy kis része évmilliók óta komoly kihívást jelent az élőlények számára, mert potenciálisan súlyos kimenetelű betegségeket okoznak. Száz évvel ezelőtt még a torokgyík és gyermekbénulás tartotta rettegésben a családokat. Mára ezektől jó átoltottság mellett már nem kell tartani.
Hogyan jutottunk el idáig a fél Európát elpusztító feketehimlő-járványoktól? Már az időszámításunk előtti második században megjelent Kínában az oltások alapgondolata: a fertőző anyagot egy bőrön ejtett karcolásba juttatták, és az így átvészelt enyhe fertőzés életre szóló védettséget adott feketehimlő ellen. Csakhogy a később széles körben alkalmazott, variolizációnak nevezett módszer az esetek egy százalékában halálos fertőzést okozott, és az oltottak maguk is fertőztek egy ideig. Ennek ellenére uralkodók is pártfogolták a kezdeményezést: Nagy Katalin cárnő magát például elsőként variolizáltatta 1768-ban, hogy példát mutasson, bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az orvos, Thomas Dimsdale lovai menekülésre készen várakoztak arra az eshetőségre is felkészülve, ha a cárnő komolyan megbetegedne.
Az igazi áttörést Edward Jenner felfedezése hozta 1770-ben: rájött, hogy a tehénhimlővel megfertőzött személy a feketehimlő ellen is védettséget szerez (mivel a kórokozó ugyanahhoz a víruscsaládhoz tartozik), és ezt bizonyítani is tudta. Jenner saját gyermekén is sikeresen kipróbálta az oltóanyagot.
A tizenkilencedik és huszadik század számos igen jelentős felfedezést hozott az oltásokkal kapcsolatban – olyanokat, amelyek gyümölcsét mi és gyermekeink is élvezhetjük
Maurice Hillemann a legjelentősebb tudósok egyike, aki nyolcévesen maga is túlélt egy diftériafertőzést. A jelenleg széleskörűen, néhol kötelezően alkalmazott tizennégy oltóanyag közül nyolcat az ő munkásságának köszönhetünk, köztük az MMR vakcinát is. 1963-ban kislánya, Jeryl Lynn mumpszos lett. Az ő torokváladékából vett minta szolgált alapjául az oltóanyagban máig alkalmazott vírustörzshöz.
Bár az oltási lehetőségek hozzáférhetőek világszerte, és sokkal biztonságosabbak, mint valaha, a nem oltottak körében előfordulnak még napjainkban is tragikus esetek. Az ezredforduló óta Európában is volt diftéria okozta halálozás, kanyarójárványok szedik áldozataikat, és a gyermekbénulásról, szamárköhögésről sem mondhatjuk, hogy már a múlté. Éppen ezért a megelőzési lehetőségekről érdemes megbízható forrásból, például a házi gyermekorvostól tájékozódni, hiszen a kutatásoknak köszönhetően újabb és újabb betegségek ellen szerezhető védettség.
Megjelent a HelloBaby! magazin február-márciusi számában
Légy te is ELŐFIZETŐNK!
