A közel harmincezer fős követőtábor előtt nem titok, hogy Andrási Nóra – vagy ahogy az interneten jobban ismerik: “Mindenmentes Nóri” – azon túl, hogy az egyik legolvasottabb magyar nyelvű diétás blog és két szakácskönyv szerzője, két kicsi gyermek, egy négyéves kislány és egy tizenhat hónapos kisfiú édesanyja is. Vajon hogy készül a mindenmentes blog a kulisszák mögött, és miként zajlik az élet egy gasztroblogger anyuka családjában?

Szerző: Károlyi Natália

Legendás kezdetek

A fiatal gyógyszerésznő 2012-ben, a blogok fénykorában indította útjára abban az időben egyedülálló, diétás gasztroblogját. Elsősorban személyes tényezők motiválták.
– Akkoriban sokkal szegényesebb volt a speciális étkezési igényűek számára elérhető kínálat, nem állt minden sarkon egy vegán hamburgerező, ahol gluténmentes buciban is lehetett kérni kedvenc szendvicsünket, hanem még a teljes kiőrlésű pékárú is nehezen beszerezhető kincs volt – idézi fel a kezdés körülményeit Nóri. – Inzulinrezisztensként a “klasszikus” 160 CH diétát tartottam, és kerültem a cukrot meg a szénhidrátokat. Volt egy barátnőm, akit érdekelt, hogy mégis, mit főzök magamnak, illetve, hogyan tudná elkészíteni a kedvenc ételeimet. Így indult a blog, akkor még más néven, teljesen “amatőr” telefonos ételfotókkal. A mai szememmel már megmosolyogtatók ezek a fényképek, de végül hosszas töprengés után úgy döntöttem, nem cserélem ki őket. Ez egy fejlődési folyamat első állomása volt. Következő fontos lépés a glutén és a tejtermékek elhagyása volt. Ekkor vette fel a blog a “Mindenmentes” nevet is. Az ihletet a kozmetikusomnak köszönhetem, ugyanis ő kérdezett rá: “Akkor te már ilyen mindenmentsen étkezel?”

Kirobbanó érdeklődés

Nórit meglepte, hogy a legszűkebb baráti körén kívül is milyen sokan kíváncsiak voltak a blogjára. De az igazi áttörést a facebook hozta meg.
– Már épp azon gondolkoztam, hogy törlöm magam a közösségi médiából, amikor megjelent a facebookon a “pages” funkció. Gondoltam, ezt kipróbálom még. Különben máig elsősorban a blog kedvéért használom a facebookot – no meg az anyukás csoportok hasznos tapasztalatcseréi miatt – mondja Nóri. – Máig emlékszem a döbbenetre, amikor a facebook oldalam elérte a 100. kedvelőt. Sokáig név szerint “megvoltak” a követőim, tudtam, hogy kicsodák, tartottam velük a kapcsolatot, aztán 1000 felé haladva már elvesztettem a fonalat – mosolyog. – Akkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy milyen nagy igény van a “mindenmentes receptekre”, amikor 8000 fölé ugrott a követők száma.

Az első baba- az első könyv

HÍRDETÉS

– Az első receptes könyvemet olvasói nyomásra kezdtem el írni, amikor a kislányom fél éves volt. Hordozókendőben vittem magammal a kiadókkal folytatott tárgyalásokra. Nem volt egyszerű megtalálni a tökéletes együttműködőt, de a siker kárpótolt a befektett energiáért: a könyv már az előrendelés fázisában is szépen pörgött, de megjelenés után több, mint 10000 példány kelt el. Ugyancsak nagy elismerés volt, hogy 2017-ben egy rangos nemzetközi szakácskönyv versenyen a szakmai zsűri döntése értelmében 3. helyezést ért el a “legjobb diétás” és a “legjobb vegán” szakácskönyv kategóriájában.

A gasztroblogger anyaság sava-borsa

Amikor megszületett Nóri első babája, sokan várták, mikor kerülnek végre ki hozzátáplálós “mindenmentes” receptek. Ám ez elmaradt: Nóri a falatkás kóstoltatás (BLW) módszerét választotta.
– Kezdetben a kislányom nagyon madárétvágyú volt, de lényeges javulást tapasztaltunk, amikor átálltuk a teljes értékű növényi táplálkozásra. Azóta rengeteg lencsefasírtot el tud tüntetni egy vacsora alatt – avat be a családi étkezések kulisszatitkaiba Nóri. – A kisfiam már eleve a teljesértékű növényi étrenddel ismerkedett öt hónapos korától fogva. (Szabályok ide vagy oda, ő kikövetelte magának a szilárd falatokat a WHO által javasolt betöltött hat hónapos kor előtt) Máig nagyon jó étvágyú, igazi vasgyúró kisfiú.
– Hálás vagyok, hogy sikerült megtalálnom ezt az utat. Sok anyát látok szenvedni attól, hogy a GYES es évek alatt nem adatik meg számára az a minőségű én-idő, amiből töltekezni tudna. A blogommal itthon is tudok foglalkozni, és már napi 1- 1,5 óra is elég lehet hozzá. Másrészt ezt az időt nem is olyan egyszerű kilogisztikázni. A kislányom nagy igényű baba volt, vele mindennapos volt az az életkép, hogy csípőn hordozva szoptatom, miközben főzök. A kisfiam jobban elszórakoztatja magát, viszont életveszélyesen kísérletező kedvű. Szerencsére jó alvó, de még így is nehéz úgy összehozni az alvásidejét, hogy a napfény is pont ideális szögben essen a konyha pultra az ételfotózáshoz. Mindig is nagy előnynek láttam, hogy mindig friss, egészséges ételeket ehetnek a gyerekeim, de amiatt sokáig volt bennem lelkifurdalás, hogy szegények, milyen gyerekkoruk van, hogy mindig csak főzünk. Nemrég kiderült, hogy alaptalanul aggódtam: új játszótérre jutottunk el, ahol nagyon sok érdekes játék volt, de a kislányom egyből a játék konyha felé vette az irányt. Valószínűleg nem éli meg negatívan a sok főzőcskézést.