Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására.
Léteznek is olyan könyvek, módszerek, amelyeknek az a lényege, hogy egyre kevésbé reagálunk a baba sírására, mire ő majd megérti, hogy fölöslegesen próbálkozik, és helyette szépen aludni fog. Amilyen egyszerűen hangzik ez így elsőre, annyira kétséges a siker. Egyrészt számos kutatás bizonyítja, hogy káros hosszan sírni hagyni a csecsemőket. A másik, hogy nagyon különböző oka lehet annak, ha egy kisbaba felébred és sír. Betegségek idején, fájdalom esetén természetesnek vesszük, hogy a segítségére sietünk. Számos, fejlődési szakaszokkal összefüggő oka is lehet a gyakori ébredésnek.
Minden baba megtanulja átaludni az éjszakát
Ez is olyasmi, amit nem árt újra és újra leszögezni. Nem feltétlenül a szülői képességeiden múlik, hogy ez mikor fog bekövetkezni, de egészen biztos, hogy magától is megtörténik előbb-utóbb, anélkül, hogy bármilyen csodamódszert bevetnél a siker érdekében. Illetve, mégiscsak létezik valami, amit ezzel kapcsolatban hatékony módszernek tekinthetünk: ez pedig nem más, mint a baba aktuális fejlődési állapotának elfogadása, figyelembe vétele.
Újszülött korban nagyon gyakori a többszöri éjszakai ébredés, gyakori lehet a hosszabb, egybefüggő, szinte vigasztalhatatlannak tűnő sírás. Az újszülött az esetek többségében megnyugszik attól, ha mellre teszed és utána szoros testközelségben tartod (hozzáérsz, simogatod, átöleled). Gyomra még egészen kicsi, ezért nem tud még hatalmas mennyiségeket befogadni, gyakori szopásra van szüksége. Ha sokat eszik, akkor meg pont ez is zavarhatja: a feszülő pocak, a tekergő belek. Mivel testének igen nagy hányadát teszi ki emésztőrendszere, kellemetlenek, fájdalmasak lehetnek a bélmozgások, különösen abban az időszakban, amikor még csak szokja, hogy megszűnt már a méhen belüli teljes ellátás, amikor mindent készen kapott. Ráadásul az újszülöttekben igen hatékonyan működik a beépített riasztó: ha leteszik és egyedül hagyják, megszólal. Ez az ősidőkben a magára hagyás elleni védelemül szolgált a teljesen magatehetetlen újszülöttnél, nagyobbacska csecsemőnél. Mi mással tudná kikényszeríteni, hogy felvegyék, melengessék, táplálják, mint hogy sír? Éppen ezért az a legjobb, ha felveszed, dajkálod, megszoptatod, akár sokadszorra is.
Az első hat hét-két hónap elteltével a legtöbb baba életében nyugodtabb időszak következik. Sokan át is alusszák az éjszakát. Ez a tejtermelődés szempontjából kimondottan hátrányos, mert az öt-hat óránál hosszabb szoptatási szünet a tejtermelődés csökkenését eredményezheti, különösen kisebb mellű nőknél. A hosszú szünet alatt túltelítődik a mell, ennek hatására pedig csökken a termelődés. Jó esetben napközben pótolja a baba az elmaradást, a mell pedig alkalmazkodik a megváltozott szopásgyakorisághoz. Rosszabb esetben azonban tartós tejmennyiség-csökkenés következik be, a baba gyarapodása lemarad az ideálistól, pótlásra lesz szükség, ha nem sikerül a szopásgyakoriságot ismét növelni.
Fogzás, fejlődésbeli ugrások idején gyakoribbak az ébredések, de előbb-utóbb minden kisbaba eljut oda, hogy egyéni alkatától, fejlődési tempójától függő időpontban elkezd mélyebben, nyugodtabban aludni.
Ébresszem fel?
Ezt kérdezi a legtöbb anya akkor, ha kisbabája váratlanul elkezdi átaludni az éjszakákat az első hónapokban, hiszen amúgy örültek neki, hogy többet lehet aludni. A válasz: igen is, meg nem is. Egy jól fejlődő, egészséges babát vétek zavarni az alvásban. Az első félévben tapasztalható nyugodtabb időszakokat egyébként is többnyire újból gyakoribb ébredés követi.
De: érdemes végiggondolni, vajon ideálisak-e az alvási körülmények: a külön szobában alvás nem biztonságos mindaddig, amíg a gyerek meg nem tanul hatékonyan jelezni, segíteni magán, ha valami baja van. A hasra fektetés mélyebb alvást eredményez, ez pedig nem ideális az első hónapokban. Erről bővebben a hirtelen csecsemőhalál és hasonfekvés összefüggéseinél olvashatsz.
Annyi bizonyos, hogy az embercsecsemőnek (is) szoros testközelségre, folyamatos gondoskodásra van szüksége ahhoz, hogy ideálisan fejlődhessen. Ennek az egyik legkézenfekvőbb eszköze a szoptatás. Az éjszakai szoptatást pedig megkönnyíti, ha a baba a közvetlen közelségedben, legfeljebb karnyújtásnyi távolságban alszik. Vagyis: az anya testközelsége általában ébresztően hat a babára.
Szándékosan felébreszteni csak azokat az újszülötteket kell, akiknél valamilyen okból nem számíthatunk a kellő gyakoriságú ébredésre: erős sárgaság, betegség, koraszülöttség esetén.
Szerző: W. Ungváry Renáta, szoptatási szaktanácsadó
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez