Első gyermekünk születése után nagyon sok idő telt el, mire megint babát szerettünk volna.
Mivel ő váratlanul jött, így sosem gondoltuk volna, hogy hosszabb út is vezethet a teherbeeséshez.
Második gyermekünk tervezésekor hiába voltak a próbálkozások, sajnos hónapokon keresztül eredménytelen volt. Több tucat terhességi teszt után viszont egyik reggel megcsillant a remény sugara! Végre pozitív lett a teszt! Elhinni is alig mertük. Talán éppen a görcsös próbálkozások miatt váratott annyit magára!
Mint szinte minden Anyuka, én is az első terhességemből indultam ki. Minden szuper volt, nem volt hányinger, se szédülés, se lábfájás, se vizes lábak, se más bajok.
Második kisbabánknál az elejétől kezdve minden volt. Úgy a 6-7. hónaptól szőrnyű fájdalmak gyötörtek, hányingerem volt mindentől, a csokit kilószámra ettem, mert mást nem kívántam, szédülések voltak folyamatosan. A szédülések miatt nem egyszer ideggyógyászhoz küldtek, mert sajnos olyan szinten forgott velem a világ, hogy a boltba nem tudtam elmenni, sőt a lakásban is nehezen mozogtam. Ez eltartott pár hétig! Mikor végre vége lett, azt hittem a terhesség utolsó szakasza nyugalomban fog eltelni! A pocakom napról napra nagyobb lett. Semmi gondom nem volt egy ideig!
Aztán folytatódott a “szenvedés”. A lábaim bedurrantak, mozogni alig bírtam velük, reggelente az ágyból kiszállás nagyon sok időt vett igénybe, alig tudtam megmozdítani a lábaimat. A hasam már annyira nagy volt, hogy nem fértem el sehol sem. Akárhova mentem, folyton nekimentek az emberek. Bár nekem felülről nem tűnt ekkorának 🙂
Sajnos a kis pocaklakó azzal is nehezítette a dolgom, hogy farfekvéses volt végig. Nagyon sokat aggódtam ezen. 4D ultrahangon közölték, hogy 4 kg alatti gyermekre ne számítsak (Bár ez nekem nem volt újdonság, mert az első is 4 kg volt).
Az utolsó hónapban mintha a világ súlyát cipeltem volna a hasamban. Szőrnyű láb és hátfájdalmaim voltak, hányingerem nem múlt, szédülés enyhült, de nem múlt. Már alig vártam, hogy kibújjon a kis pocaklakó, de ő még ráhúzott egy hetet!
Mikor már be kellett volna feküdnöm a kórházba, az előtte való éjszakán elindultak a fájások. Nagyon boldog voltam, viszont a többi fájdalom mellett még ez is… már szinte elviselhetetlen volt. A kórházban közölték, hogy megfordult a gyerek, valószínűleg azért nem éreztem, mert a normálisnál sokkal több volt a magzatvizem is. Rövid időn belül (4óra 50perc) 2015.06.15-én 4:50perckor világra jött az én tüneményem! Röpke 4.5 kg és 54 cm volt 🙂 Egészséges, gyönyörű, mosolygós babánk lett.
Kitka Nikolett írása a HelloBaby! magazin Sikertörténet nyereménypályázatára. Ha tetszett, akkor lájkold és oszd meg! Ha Te is kedvet kaptál, hogy beküldd a történetedet, ITT TALÁLOD a részeleteket!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez