December elején a gyerekek és a szülők is Mikulás ünnepére készülnek. A boltok már hetek óta tömve vannak a különféle színű és nagyságú Télapó-figurákkal és mindenféle ajándéktárgyakkal, a médiában elárasztják a kicsiket csábító reklámokkal. Ha gyermekünk szerencsés, egy héten belül akár háromszor is kaphat ajándékot, hiszen Mikulás-ünnepséget rendez az óvoda, az apuka-anyuka munkahelye és a lelkes nagyszülők is.
Vajon mi járhat ilyenkor a gyerekek fejében? Hiszen a mesében az van, hogy éjjel, titokban jön a télapó. Arról szó sincs, hogy több is van belőle, hogy napokon át találkozhatunk vele. Meddig hisznek a gyerekek a Mikulásban? És mi van akkor, amikor már nem? Mikor mondjuk meg nekik, hogy ez az egész nem is igaz? Megmondjuk-e egyáltalán?
A szakemberek többsége szerint a Mikulásban való hit jót tesz a gyerekek morális fejlődésének, a jó és a rossz közötti különbségtételre neveli őket. A kicsik számára a mese elengedhetetlen szellemi táplálék az érzelmeik, a fantáziájuk fejlődéséhez. Már az 1-2 évesek is kifejezetten igénylik a mesék hallgatását, a képeskönyvek nézegetését. Óvodáskortól pedig még inkább. A gyermek lelkének szüksége van a csodára, arra, hogy létezzen a Mikulás, karácsonykor csöngessenek angyalkák, húsvétkor pedig tojásokat rejtsen el a kertben a nyuszi.
A kutatások azt mutatják, hogy átlagosan 7,2 éves korunkban kezdünk el kételkedni a Mikulás (vagy éppen a húsvéti nyúl) létezésében. Szemfülesebb gyereknek feltűnik, hogy a télapónak ugyanolyan sportcipője van, mint Laci bácsinak, esetleg a piros ruha alól kivillanó farmernadrág kelt benne gyanút. Az egyik Mikulás fiatal, a másik öreg, sovány vagy testes – ez is furcsa lehet. Van olyan, aki véletlenül fültanúja lesz, amikor apa telefonon időpontot egyeztet a Télapó-szolgálattal, vagy észreveszi, amint anya este teletömködi a csizmákat.
Mégis, ameddig csak lehet, hagyjuk meg a kicsiket abban a tudatban, hogy létezik a Mikulás, hiszen ez neki hozzátartozik ünnepváráshoz. A szülőnek is öröm látni gyermeke arcán a meglepődést, a boldogságot, az izgatottságot, a vágyak beteljesülését. Amikor a gyerek rájön, hogy a Télapó nem létezik, és az ajándékokat is a rokonok csempészik a fa alá, szépen, lassan elfogadja ezt. Ilyenkor már ne füllentsünk tovább, ám a korábbi hagyományokat feltétlenül őrizzük meg. Pucoljuk ki a csizmákat december 5-én, tegyük ki az ablakba, rejtsük bele a meglepetést.
Az igazi Mikulásnak nem túl sok köze van a plázákban és utcákon édességet osztogató kollégáihoz. Higgyünk csak benne, és hitessük el a gyerekeinkkel is, hogy létezik. Drágaságok vásárlása helyett teremtsünk inkább ünnepi hangulatot: olvassunk vagy nézzünk télapós történeteket, tanuljunk verseket és dalokat.
Forrás: Kölöknet
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez