A HelloBaby Magazin december-januári lapszámának összeállításában három édesanya tapasztalatait olvashatjátok Tenerifétől Angliáig, akik szülőföldjüktől távol élték meg a gyermekáldás, a szoptatás, és a kisgyereknevelés élményeit.
Emő és Peti a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetén lettek szülők Dani fiuk érkezésével.
– Miután sikeresen lehorgonyoztunk és sikerült beindítani a vállalkozásunkat, elkezdtünk tudatosan készülni a családalapításra. Kerestem magamnak egy szimpatikus nőgyógyászt, aki egyből elküldött egy ilyenkor szokásos teljeskörű kivizsgálásra. Ezen kiderült, hogy rubeola ellen nincs védettségem, így beoltattam magam, majd a türelmi idő lejárta után a tettek mezejére léptünk. Hamar siker koronázta próbálkozásainkat.
Itt az egész rendszer teljesen más, mint otthon. Például nincs se fogadott orvos, se fogadott szülésznő. A várandósgondozás alatt egyszer sem vizsgáltak meg manuálisan, pedig a magyarországi, már szült barátnőim mind azt mesélték, hogy őket minden egyes várandósgondozáson megvizsgálta az orvosuk. Ezt egy kicsit nehéz volt elfogadnom. Itt nincs olyan társadalombiztosítási rendszer, mint otthon, mindenki magánkórházban szül, illetve az egyéb egészségügyi ellátásokat is itt intézik erre felé. Mivel spanyolul nem beszélek túl jól, egy angol nyelvű szülésfelkészítő tanfolyamot választottam. Ezt egy francia hölgy tartotta, akinek az akcentusa miatt nem sokat értettem az egészből. Amikor a várandósság alatt hosszabb időre hazalátogattunk, elmentem a János Kórház szülésfelkészítő tanfolyamának egyik alkalmára, amikor a szoptatásról volt szó. Ezenkívül ápolónővérként dolgozó édesanyám és védőnő végzettségű sógornőm volt segítségemre a felkészülésben. Emiatt nem is hiányzott a sűrűbb kapcsolattartás a szülészemmel az apró-cseprő kérdéseimmel.
A kórházban azt javasolták, minél tovább vajúdjunk otthon, de alig két órával a méhösszehúzódások beindulása után vérzést tapasztaltam, így bementünk. Kiderült, hogy már nyolc centinél tart a tágulás. A férjem végig velem lehetett, sok privát időt kaptunk édes kettesben a szülőszobán a félhomályban. Végig szabadon kísérletezhettünk a testhelyzetekkel, de ülve esett a legjobban. Sajnos végül vákuumal kellett segíteni, így az egész évben megejtett három gátmetszésből én „nyertem meg” az egyiket. Amíg a gátsebemet ellátták, végig rajtam volt a baba, és utána sem vitték el a látóteremből. A bent töltött időben minden vizsgálatra elkísérhettem, magam fürdethettem. Egy hotelszobát kaptunk, ahol bent alhatott éjszakánként Peti is. A nővérek nagyon sokat segítettek, olyan kedvesen beszéltek velem, mintha barátnők lennénk. Hálás vagyok, hogy itt lettem anyuka, itt mindenki nagyon nyugodt és barátságos, ez nagyon jó hatással volt a saját lelki békémre is.”
Kíváncsiak vagytok a másik két család külföldi tapasztalataira is? Esetleg olvasnátok hasonló cikkeket és interjúkat? Fizessetek elő a HelloBaby! Magazinra, amelyet ide kattintva tudtok megtenni.
