Mi szolgált kiindulási pontjául az önállósodásodnak? Hogyan tornyosultak egymásra a hivatásaid?
- A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem 2009-ben, mint üvegtervező művész. Az egyetem
után elsőként az üvegműhely hiányával szembesültem. Ebben a szakmában komplett ipari áramos műhelyre van szükség, különben nem tudsz elvállalni semmilyen munkát.
Miként ugrottad meg ezt az akadályt friss diplomásként?
- Ez egy vicces sztori. A szüleimtől, a nővéreimmel együtt, mindannyian kaptunk kirepülésünkkor egy picike kis kezdőtőkét lakásra. Én abból a részből nem lakást, hanem egy húsz négyzetméteres műhelyt vettem a Szív utcában. Tudtam, hogy lakást tudok bérelni, műhelyt viszont nem. Iszonyú kalandos volt egyetemistaként azokat a dög gépeket beszerelni, elindítani, átalakíttatni. Megérte, mert azóta azokkal üzemelek.
Eközben hogyan alakult a magánéleted?
- Akkoriban ismerkedtem meg a férjemmel, akivel már tíz éve együtt vagyunk. Neki előző házasságából van két gyereke, Szonja és Vince. Huszonnégy éves voltam, amikor „megkaptam” őket úgy, hogy minden héten töltöttek nálunk időt. Az mély víz volt ennyi idősen! Ugyanakkor szerencsés vagyok, mert nagyon jól kijövünk a gyerekekkel, és az anyukájukkal is kiegyensúlyozott a kapcsolatom. Tudja, hogy én sohasem akartam elvenni az ő szerepét. Mikor Emma született, ők körülbelül öt évesek voltak, ráadásul még a Design Terminálban dolgoztam projekt menedzserként, így akkortájt minden nagyon besűrűsödött. Ahogy megszületik egy gyerek, rájössz, hogy a saját időddel nem te rendelkezel. Elviszed bölcsibe, oviba, suliba, bárhova, eltervezed a napod további részét, és hat perc múlva jön a telefon, hogy gyere értem… és akkor borul minden. Állandó készenlétben kell lenni, ha bármi van, bezárok és megyek érte.
Mennyire hatott a munkádra ez a tettre készség?
- Gyorsabban reagálok, nem sokat pepecselek egy döntésen. Vagy jól, vagy rosszul, de meghozni mindenképpen meg kell. Minden sokkal pörgősebb.
Ez akkor az üzletet is előbbre vitte?
- Abszolút. Ráadásul rengeteg erőt tudok meríteni Emmából, aki egy energiabomba. Az a típusú gyerek, akiből a környezet energiát képes meríteni. Békés, vidám, mindennek és mindenkinek örül, sosincs rossz kedve, így sok inspirációt ad.
- Hogy alakult az életetek Emma megszületése után?
- Emma nyolc hónapos korában került először közösségbe egy bölcsőde jellegű ellátást biztosító napköziben. Ahogy ez elkezdődött, megnyitottuk az Üveg/házat a Deák Ferenc tér és a Bazilika között. A napközi hasznos volt, mert a bölcsit utána nagyon szerette. Nyitott lett, elszakadási problémáktól mentes, ráadásul már első nap ott is aludt az oviban. Láttam azokat a családokat, akik három évesen adták be először közösségbe gyerekeiket. Anyuka is sírt, gyerek is sírt, mindenki sírt. Emmának a korai napközi után az ovi egy buli volt. Most ott tart ez az önállóság, hogy hétéves létére bejelentkezett sulis ottalvós nyári táborokra teljesen egyedül. Utólag kell levakarnunk néhányról, hogy a családra is jusson idő.
Be szoktad hozni az üzletbe akár hosszabb időre is?
- Igen, főleg nyáron. Addig marad, ameddig jól érzi magát, ha elfárad, megoldjuk, hogy valaki érte jöjjön, vagy bezárok és hazamegyek vele. Egyébként van itt az Üveg/házban asztala és széke. Kisebb korában volt ágya is, ha elálmosodott, itt tudott aludni. Mindenhol ott van a nyoma a boltban. Amióta iskolás, nem volt ideje olyan gyakran ide jönni, de a nyáron biztos sokat fogunk itt együtt lógni.
Hatással van Emmára az, hogy az anyukája olyan munkát végez, amit imád?
- Látja, hogy a mindennapok része a munka, és ő is imád dolgozni. Nagyon jó munkás, rettenetesen kitartó. Lehet, hogy ez a saját személyiségjegye, nem a nevelés eredménye, de azt biztosan látja, hogy folyamatosan dolgozik körötte mindenki. Ahogy hazaengedtek vele, már az első héten csiszoltam az üveget, amíg aludt.
Rajtad mindenképpen látszik a munka szeretete. A férjed mivel foglalkozik?
- Ő más pályán helyezkedett el, közgazdász, szintén nagyon szereti, amit csinál. Az látszik nálunk, hogy a munkát nem megúszni kell, hanem az egy hivatás. Erre vigyázni kell, hogy ne nőjön túl. Ezt az elmúlt tíz évben tanuljuk. Családi programokat szervezünk, védjük a hétvégéket. Gyakran kötjük össze az én elfoglaltságaimat, mondjuk egy üvegfújást, családi kirándulásokkal. Mikor Bécsbe mentem ki egy vásárra, jött az egész család.
A nyaralások hogy zajlanak nálatok? Hiszen egy hétig csak nem lehet zárva az üzlet.
- Nagyon pörgősek vagyunk, ha nyaralásról van szó. Voltak régen „öt perc nyaralás” posztjaim a facebookon. Ha este hétre tudunk leérni a Balatonra és másnap kettőre vissza kell jönni, akkor annyit nyaraltunk. De az tényleg nyaralás. Tavaly nyáron például egy hétig minden nap fel-le ingáztam a Balcsi és az Üveg/ház között. Idén nyáron már nem fogom ezt csinálni.
Úgy láttam, nem olyan régen új arculatot kapott az üzlet.
- Mindig vannak változtatások. Most főleg logóváltoztatás volt, hisz már hat éves a hely. Az én saját logóm van kirakva, ami egyébként rá is van tetoválva a karomra. Diplomamunkámnál Fusing üvegekkel foglalkoztam, ez rétegek összeolvasztását jelenti. A férjemnek csináltam tíz évvel ezelőtt egy kis tárgyat, annak a mintáját követi le a logó. A vonalak az üvegrétegeket jelölik. Diploma után évekig ezzel a technikával foglalkoztam, ezért gondoltam jó ötletnek logóhoz.
Emmának csináltam is egy kiállítást „Emma” címmel, még mielőtt kiderült volna, hogy lány lesz. Kilenc különböző tárgyat készítettem ezzel a technikával, ami a terhesség kilenc hónapját szimbolizálta.
Ezután kezdtem el foglalkozni ékszerkészítéssel ugyanebben a témában. Mivel a forgalom kilencven százalékát az ékszerek adták, ezért kitanultam az ötvös szakmát is a Budapesti Komplex SzC Kézművesipari Szakgimnáziumában.
Hogy tudtad a sulit beilleszteni a mindennapjaidba?
- Fú, nem voltam rá felkészülve. Heti három nap iskola három éven át, úgy voltam vele, vagyunk elegen a családban, majd beosztjuk. Eszembe nem jutott, hogy ilyen kemény lesz. A férjem iszonyatosan jó fej volt és az anyukám is sokat segített. Nagyon örülök, hogy a családom is túlélte.
Mindig is üvegékszereket szerettél volna készíteni?
- Két éven át minden héten felutaztam Debrecenből Pestre rajzolni, ezért is vettek fel elsőre az egyetemre. Tizenkét éves koromban kezdődött minden az üvegfestékkel…
Tóth Lili interjúja
A cikk az Anyák – Apák különszámban jelent meg! Rendeld meg Te is!
