A világ legnagyobb csodája

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy megvárattalak benneteket a legfrissebb infókkal, de minden időmet lefoglalja az én pici kislányom… Szerencsére!

A lehető legboldogabban zártam, illetve nyitottam az évemet. A világ legnagyobb csodája történt meg velem, de gondolom, minden anyuka hasonlóan érzi magát, amikor életet ad egy gyermeknek!Hát én sem érzem magam másképpen: a fellegekben járok! Még mindig hihetetlen, hogy Ő a miénk! El sem hiszem! Leírhatatlan érzés!

2011.12.29.

Reggel korán keltettek minket a nővérkék. Volt egy szobatársam, aki már túl volt a szülésen. Szerencsére mindenre felkészített, ellátott jó tanácsokkal, így nem érhetett meglepetés semmiben. 7 óra körül előkészítettek a nagy pillanatra, és megejtették a szükséges vizsgálatokat. Majd visszaküldtek a szobámba, és várakoznom kellett, míg nem szóltak, hogy “itt az idő”. 11-12 órára voltam időzítve, Balázst is akkorra rendeltem a kórházba. Gondoltam addig lepihenek picikét. Alig, hogy elpilledtem, már szóltak is,hogy mehetek a szülészetre. Reggel 9 óra volt. Azonnal hívtam is Bazsámat, hogy iparkodjon, ha nem akar lemaradni mindenről. Remegő lábakkal mentem be a szülészetre. Menet közben az járt a fejemben, hogy most megyek utoljára végig ezen a folyosón nagy pocival. Fura érzés volt, hogy többet nem fog mozogni a hasam,és hamarosan kibújik a mi pici szerelmünk, és végre megpillanthatom Őt! Nagyon nagyon izgultam!

Ahogy beléptem, már fektettek is fel egy ágyra, ahol még néztek egy utolsó CTG-t, bekötötték az infúziót, és előkészítettek a műtétre. Közben megérkezett Balázs is. Már nagyon vártam, hogy ott legyen mellettem. Féltem,hogy nem érkezik meg időben, de úgy sietett, mint még soha sehová. Érthető… 🙂 Egy örökké valóságnak tűnt a várakozás. Aztán 11óra körül elérkezett a várva várt pillanat. Betoltak a műtőbe. Rögtön megkaptam a szurikat. A legfontosabb szúrást a gerincembe kaptam. Mindenki nyugtatott, hiszen látták, hogy rettenetesen izgulok. Nagyon kedvesek voltak velem. Folyamatosan mondták, hogy mi fog következni, és mikor mit fogok érezni. Majd elkezdet zsibbadni a lábam… Fura érzés volt. Utoljára az autóbalesetünk után éreztem valami hasonlót. Majd megérkezett az orvosom, Dr. Lajis Tímea is, és hozzá is kezdtek a műtéthez.Végig beszéltek hozzám, és kommentálták hogy éppen mi történik velem. Nem is éreztem, és nem is láttam semmit sem, mert eltakartak mindent egy zöld paravánnal. Csak egy-egy mozzanatot éreztem, ahogy vették ki a bébit. Közben mondták, hogy már kint van a kis fejecskéje, majd a vállacskája, és egyszer csak felsírt. Azt hiszem, ezt azt érzést a legnehezebb szavakba foglalni. Elmondhatatlan!! Vele együtt sírtam én is… Majd a magasba emelték, és megpillanthattam a kicsi Majácskát. 2011.12.29.-én 11 óra 35 perckor született meg 3100 gramm és 55 centivel. Gyönyörűséges baba!

Ezután kivitték az apukájához. Sajnálom, hogy nem láthattam az arcát, mikor megpillantotta a mi kicsike Majácskánkat… Közben lefürdették, felöltöztették, és odahozták még a műtét közben hozzám. Miközben befejezték a műtétet, addig kicsikét megpuszilgathattam az én picuri Maja babámat. Annyira jó illata volt, sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Aztán Őt elvitték a csecsemő osztályra, engem meg visszatoltak a szobámba, amit 6 óra pihi követett. Addig Bazsa is elment dolgozni,majd csak este jött vissza. Este 6-7 körül jöttek a nővérkék, és kisegítettek az ágyból. Rettenetesen fájt, és nehéz volt minden lépést megtennem, azt éreztem, hogy belehalok. Segítettek fürdeni, átkötötték a varratom, majd betolták Majácskát. Annyira picike, és törékeny volt. Azt sem tudtam, hogyan érjek hozzá, hogyan kell megfogni… 🙂

Közben Balázs is megérkezett, majd anyukám, nagyikám,és a tesóm is meglátogatott. Mindenki pityergett, amin nem is csodálkozom,hiszen annyira gyönyörű kisbabánk van,hogy én még a mai napig is elsírom magam örömömben, amikor ránézek.

Hát ennyi minden történt velünk aznap, amikor Ő a világra jött, mikor az életünk része lett ténylegesen is. Míg élek a legszebb nap marad az életemben! Nagyon BOLDOG VAGYOK! Most minden más dolog lényegtelenné vált. Ő a legnagyobb húzóerő, és “kapaszkodó” mind kettőnk életében. Csak ÉRTE élünk!:)

Hamarosan újra írok, akkor már az első napokról, az első pillanatokról, és még rengeteg mindenről! 🙂

Szép napot!

Hatalmas puszi: Judy & Maja

 

Hozzászólások