Az a fránya cipőfűző nap, mint nap sok gyerkőcnek okoz fejtörést az ovis udvarra lépés előtt. Bár gyermekünknek jó lenne mielőbb megtanulnia ezt a mindennapok gördülékenységéhez nagyban hozzájáruló tudományt, a cipőfűző bekötéséhez szükséges motorikus képességek körülbelül 5 éves korra fejlődnek ki. Ekkor azonban nem állhat a tudás útjába semmi, mutatjuk is hogyan fogjunk hozzá!
Gyakorló tábla
Nagyszerű ötlet és vidám közös elfoglaltság, ha a folyamatot egy mókás gyakorló sablon elkészítésével kezdjük. Egy kartondoboz, süteményesdoboz, vagy cipősdoboz teteje is tökéletesen megfelel a célnak: rajzoljunk rá két cipőcskét, szúrjunk ki rajtuk 8-8 lyukat, majd fűzzünk bele színes cipőfűzőt! A folyamat megértését könnyíteni fogja és gyermekünk még többet tanulhat belőle, ha a bal és jobb cipőfűzők színe különbözik: ezt vagy kétszínű fűzővel vagy két fűző, esetleg szalag összekötésével oldhatjuk meg. A gyakorló sablon előnye, hogy egymás mellett állva, egyszerre csinálhatjuk végig a fűzőkötés lépéseit, és csemeténk minden mozdulatunkat látni fogja közben.
Csomózás
A tanulást kezdjük a masni alapjával, a csomóval. Az icipici kezeknek valószínűleg elsőre még nehéz lesz megtartani a fűzőket, és összehangolniuk kéz kezük működését, így könnyen lehet, hogy frusztrálttá és türelmetlenné válnak már a legegyszerűbb feladatok közben is. Ilyenkor ne erőltessük tovább a dolgot, hagyjuk, hogy pár órára elfelejtse a cipőfűzőket, és majd később vegyük elő újra a feladatot! Hasznos lehet, ha második alkalommal könnyítünk egy kicsit, és könnyű kendőkkel vagy sálakkal próbáljuk megtanítani a csomózás fortélyait.
Főpróba
A további frusztráció, félreértések és idegeskedés elkerülése érdekében, mielőtt a csomón túllépve eljutnánk a hurkok és nyuszifülek világába, gondoljuk át mi magunk, hogy mit is csinálunk. Próbáljuk ki a gyakorlótáblát egyedül, és lépésről lépésre fogalmazzuk meg magunkban, mi történik, melyik kezünk hol van, melyik ujjainkkal tartjuk a fűzőket. Ha mindent letisztáztunk, és magyarázásra késznek érezzük magunk, akkor álljunk csak neki ketten a feladatnak!
Technika
Általában az a legjobb, ha azt a kötési technikát próbáljuk megtanítani gyermekünknek, amelyet mi magunk is használunk: ezt tudjuk a legjobban elmagyarázni, ösztönösen jól csináljuk és ezáltal a legkönnyebb másnak is megtanítanunk. Ha azonban végképp túl bonyolultnak látszik a kisgyereknek, akkor változtassunk módszert! A kicsik legegyszerűbben a két nyuszifül, vagy egérfül technikáját tanulják meg, amely során először csomót kötünk, majd bal és jobb kezünkbe is hurkot készítünk, végül a két fülecskét keresztezzük egymáson.
Köss egy csomót, jó erőset,
Csinálj egy nagy egérfület,
Rátekered, átbújtatod,
A kis fülét meghúzhatod.
Cin-cin-cin.
Egérfület készítek,
Farkincát is biggyesztek,
Alul a kis üregen,
Átszalad az egerem.
Cin-cin-cin. *
*Forrás
A legtöbb felnőtt a másik módszert alkalmazza, ez elsőre bonyolultnak tűnhet sok gyerkőcnek, azonban fejlett kézügyességű gyerekek könnyen vehetik az akadályt. Itt a kezdeti csomókötés után egy hurkot készítünk, amelyet bal kezünkkel tartunk, míg a másik fűzőt köré tekerjük. Végül a kis résen átdugva megjelenik a másik fül is, majd meghúzzuk a kötést.
De nagy nyűg a fűzős cipő!
Itt is, ott is cipőfűző.
Itt is, ott is megragadom,
Először is X-re hozom.
Egyik szárat lyukba dugom,
Kész is van az első bogom.
Ha meghúztad, készíts nyulat,
Aki csak fél fület mutat.
Másik szárat most megfogom,
Nyuszifülön körbe húzom.
Alul látok kicsi lyukat,
Megcsinálom jól a nyulat,
Bedugom a szár közepét,
Meghúzom a nyuszi fülét.*
Forrás: Activebeauty
