Minden út más, de abban hasonlóak, hogy eljött egy pont, amikor dönteni kellett: kitartanak és továbbra is bíznak a gyermekáldásban, vagy feladják. Sikertörténeteink szereplői továbbmentek.
Lányi Gabriella Katalin, Kerepes
2009-ben többévnyi sikertelen spontán próbálkozás és számos kivizsgálás után jutottak el egy ismert meddőségi centrumba.
“Az első inszemináció sajnos nem sikerült, pedig szerettem volna azon kevesek közé, akiknek azonnal összejön. A második körre újult erővel készültünk, miközben ahogy csak tudtam, kíméltem magam. Vitaminkészítményekkel és természetes dolgokkal (méhpempős méz, palástfű – és cickafarktea) erősítettem a szervezetemet.
Most már úgy látom, elsőre talán azért nem sikerült, mert fogalmam sem volt, mire számíthatok, és nagyon görcsös voltam. A másodiknak “rutinosan” vágtunk neki, nem idegeskedtünk, és sikerült: Lili Laura 2010. február 16-án jött világra.”
Rigó Judit, Várpalota
2003-ban tette le a fogamzásgátlót, sok éven át spontán módszerekkel próbálkoztak, majd, amikor elfogyott a türelmük, orvosi segítséget kértek.
“Nem voltunk tájékozottak, így elkövettünk egy nagy baklövést: szülész-nőgyógyászokhoz fordultunk meddőségi központok helyett.
Ekkor felkerestünk egy fővárosi meddőségi központot, megműtöttek és elkezdhettük a lombikkezelést. A sikertelen inszeminációk miatt csalódott voltam, de miután elolvastam a Titok című könyvet, elhatároztam: ezúttal sikerülni fog! Éreztem, hogy szerencsénk lesz, és valóban, akkor sikerült, amikor a legjobban hittem a sikerben. Az első beültetést követően megszületett Milán. Fontos, hogy legyen lelki támaszunk is (társ,barátnő, szülő, testvér), de legjobban azok értenek meg, akik hasonló cipőben járnak, például egy netes fórum tagjai.”
Vitéz Norbert, Budapest
Egy apuka matematikai hasonlattal magyarázta el a meddőséggel vívott harcukat.
“Fiatalon azt gondoljuk, ha egyszer gyereket szeretnénk, csak akarni kell és már lesz is. Számos hatás (stressz, étrend stb.) miatt manapság ez nem mindig ilyen egyszerű. Egy – matematikai- hasonlattal éve: vannak relatív prímek, azaz van két olyan szám (férfi és nő) amelyeknek egymással nincs közös osztójuk, azaz nem sikerül gyereket összehozniuk. Segítség nélkül legalábbis nem. A számok önmagukban nem rosszak vagy jók, egyszerűen ilyenek – ám ez kezelhető probléma. Egy másik példa: a babatervezés olyan mint egy kaland.
A feladat teljesíthető! Tényleg úgy gondolom: ha akarod – és fejben is sok dől el -, akkor lesz gyereked!”
Ajánljuk még:
