“A legnagyobb öröm anyává válni, a második legnagyobb pedig bábává lenni!” – szól egy interneten terjedő külföldi
idézet. A bábai hivatás azonban nemcsak euforikus pillanatokat, hanem komoly felelősséget is jelent. Nem csoda, hogy gyakran igen kanyargós, rögös út vezet odáig. Sok nőben csak harmincéves kor fölött, legalább egy szülésélmény, és sok évnyi dúláskodás után érik meg az elhatározás, és csak a legelhivatottabbak, legkitartóbbak érik el végül céljukat. Fülöp Angelikával, a Holdudvar Bábaház frissen végzett bábájával, Fülöp Angelikával beszélgettünk bábává válásának meghatározó állomásairól, élményeiről.
Mikor jutott először eszedbe, hogy szülés körüli támogatással szeretnél foglalkozni?
Gimnázium után kertépítészmérnöki képzésre mentem tovább, ezt az irányt a kedvenc tantárgyaim jelölték ki. Nagyon szerettem a Kertészetire járni, ám végig éreztem az igazi motiváció hiányát. Emlékszem egy beszélgetésre a legjobb gimis barátnőmmel, amikor 20-21 évesek lehettünk. Akkor mondtam ki először, hogy talán inkább másik irányba kellett volna továbbtanulnom, hogy az én utam a szülés körüli segítés lett volna, ami alatt akkor még a szülésznőséget értettem. A barátnőm akkor már anya volt, de a tapasztalata nem vágott egybe azzal a képpel, ami az én fejemben volt a szüléssel és a születéssel kapcsolatosan. Ültünk
egymás mellett, és a fejünket egymás felé fordítva mindketten csodálkozva csóváltuk a fejünket. Ő nem értette, miért gondolom a szülést csodálatosnak, én pedig azt, hogy ő miért nem vette észre, hogy a szülés akkor is csodálatos, ha nehéz.
Pár évvel később te magad is anyává váltál. Innen már egyenes út vezetett a dúlaságig?
Egyetem után összeházasodtunk a párommal, és mérnök módra megterveztük a családunkat: négy tavaszi születésű gyermek – két fiú, két lány, viszonylag kis korkülönbséggel. A matematikai esélyekre fittyet hányt a biológia, mert négy lányunk született, ráadásul egyikük sem tavasszal. Mind a négy gyerekemet kórházban szültem, ugyanazzal az orvossal. Gyors és könnyű szüléseim
voltak, ezt akkor is így gondoltam, és most, hogy már sok különböző szülést láttam, most is így gondolom. Nem volt traumatikus élmény egyik sem, kifejezetten büszkévé tett, hogy ilyen magától értetődő természetességgel tudok szülni. A kisgyermekes életformához szinte hozzátartozik a gyakori szülésélmény-megbeszélés: játszóterezés közben az anyukák szívesen megosztják egymással, hogy kivel, mi és hogyan történt, és a rokonok, szomszédok is bármikor készségesen elmesélik, hogy nekik mi volt jó vagy rossz az életük hasonló szakaszában. Egyre jobban megerősödött bennem az a gondolat, hogy én talán segíteni tudnék az asszonyoknak, hogy könnyebb legyen a szülésük. Néhány év múlva, amikor a legkisebb gyermekünk az óvodáskorhoz közeledett, az anyósom hívta fel a figyelmemet a MODULE dúlaképzésére. A képzés során megismerkedtem a bábai gondoskodás és a medikális ellátás közötti különbséggel. A korábbról már ismert információk logikus rendszerré építése számos aha-élményt és komoly paradigmaváltást hozott: éreztem, hogy a szülő nőknek bábai ellátásra van szükségük.
Innen ered az otthonszülés iránti elköteleződésed?
Először azt gondoltam, hogy én csak kórházi szüléseket fogok kísérni, hiszen egyrészt ezen a terepen van tapasztalatom, másrészt általában ott szorulnak jobban támaszra az anyák. Az első szüléskísérésem a Szent István Kórházban egy gyönyörű, megelőző császármetszést követő vízben szülés volt.
A következő anya viszont az otthonszülés mellett döntött. Végignézhettem egy háborítatlan szülést, ahol nem voltak szükségtelen vizsgálatok, rutin prevenciók, nem történt semmi csak azért, mert az úgy szokás, és láthattam, hogy lehet bábaként nagy szakértelemmel és szeretettel dolgozni, az anyát és az apát teljes mértékben egyenjogú partnerként kezelve. Ez nagy hatást gyakorolt rám, mint látod, teljesen beszippantott.
Hogy találtál Nandura?
Nandu tartotta a dúlaképzés egyik blokkját, a vajúdástámogatásról beszélt. Összeszedett volt és roppant informatív, lehengerlő előadói képességgel. Kicsit több mint egy év múlva megtudtam, hogy tanítványokat keres, és lecsaptam erre a lehetőségre. Nandu az USA-ban, a Maternidad La Luzban, egy születésközpontként is működő akkreditált bábaiskolában tanulta meg és gyakorolta be a bábaság csínját-bínját. Egyedülálló a tudása, nagyon örültem, hogy tanulhatok tőle.
Mikor kezdett el motoszkálni benned a vágy, hogy bábai minőségben kísérhess szüléseket?
Nagyjából három év dúláskodás után saját szüléskísérési tapasztalataim és az esetmegbeszélések tapasztalatainak hatására egyre jobban kikristályosodott az a véleményem, hogy dúlaként gyakran nem lehet eleget segíteni a kórházi kísérések során. Addigra már épp elég volt a rálátásom a magyar egészségügyre ahhoz, hogy azt érezzem, otthonszülést kísérő bábaként fogok tudni igazán segíteni a magyar anyáknak. Közben már minden gyermekünk iskolás lett, több lett a szabadidőm. Megemlítettem
a férjemnek, hogy legszívesebben tennék egy próbát a szülésznőképzővel. Átgondoltuk, hogy anyagilag megengedhetjük-e magunknak, hogy még néhány évig csak egy kenyérkereső legyen a családban, végül meghoztuk a döntést.
Milyen tanulmányokra, vizsgákra, engedélyekre volt szükséged, hogy bába lehess?
Ma hazánkban az intézeten kívüli szüléskísérés alapkritériuma a szülésznő végzettség. A Semmelweis Egyetem Budapesti Egészségtudományi Karának nyolc féléves képzését csináltam végig, levelezős tanrendben. A nyolc félév alatt százhat tantárgy szükséges kívánalmait teljesítettem. A negyedik félévtől rendszeresen kórházi gyakorlatra is jártunk, félévente átlagosan huszonöt napot. Diplománk átvételének feltétele volt szakdolgozatunk megírása és megvédése, egy írásbeli, egy szóbeli és egy gyakorlati szakvizsga, valamint legalább egy, minimum középfokú nyelvvizsga. Természetesen az egészségügyi alkalmasságunkat is évi rendszerességgel igazolni kell. A bábai működés folytatásához az is szükséges, hogy tudjunk felnőttet és újszülöttet újraéleszteni. De ezek még mindig csak az alapok, a jogilag szükséges minimumkritériumok. Természetesen eszembe sem jutott volna a bábai munkával kacérkodni, ha nem lett volna lehetőségem igazi bábától megtanulni, mit jelent a gyakorlatban a bábai
gondolkodás és gondozás.
Mit tartasz a legfontosabbnak a munkádban?
Az a célom, hogy minél több nő megtapasztalhassa, a teste alkalmas a gyermeke megszülésére a saját erői mozgósításával, az újszülöttek megszületése pedig a lehető legbiztonságosabb és leggyengédebb legyen.
Noll A. Nandu, a Holdudvar Bábaház feje, 2005-ben tért haza az Egyesült Államokból képzett holisztikus bábaként. Önképző tanítványi körét azonnal megalapította, az évek folyamán számos dúla csatlakozott hozzá. A 2011-es otthonszülés-rendeletet követően a praxis jogi elismertségére ugyan várni kellett, de a Bábaház a tudást továbbra is ébren tartotta.
Bábáskodni a bába születése mellett
“A holisztikus bábai szemlélet, melyben magam is képződtem, nagy hangsúlyt fektet a tudás közérthetővé tételére, továbbadására. Fontos sarokkő a tanoncok biztonsága is – ebben a szemléletben ez száz százalékban a bába felelőssége” – avat be szemlélete részleteibe Noll A. Nandu, mesterbába.
“Mikor Angit megismertem, azonnal feltűnt a precizitása, a lelkiismeretessége. Kísérés közben ugyanakkor egészen észrevétlen tud maradni, a háttérbe húzódva gondoskodik a szülés háborítatlanságáról és biztonságáról. Már akkor éreztem, hogy jó bába lenne belőle, amikor ő még kételkedett magában. Amikor végül mégis a bábaság útjára lépett, az volt az első cinkos gondolatom magamban, hogy ‘na ugye, hogy megmondtam?’ Mivel a szabályozás nem ismerte el a külföldi végzettségemet, Angival vállvetve értünk be a legális működés felé vezető úton: ugyanabban az évben szereztünk szülésznői diplomát. Angi bábasága nagy öröm számomra: végre nem egyedül képviselem Magyarországon azt a rendszert, amit El Pasóból hoztam. A Holdudvar Bábaház modelljének egyik legfőbb ismérve a személyes kötődésen alapuló egyénre szabott, holisztikus és folyamatos gondoskodás. Ez nemcsak a kliens biztonságérzete miatt fontos: a személyre szabott normákat is csak így tudjuk meghatározni, és a bábai megérzések is csak akkor tudnak jól működni szülés közben, ha előtte alaposan megismertük az anyát. Szakmai hitvallásom, hogy a bábasághoz nagy szív, mély spiritualitás kell és lankadatlan éberség. Ha a szív vész el a praxisból, a szülés háborítatlansága szenved csorbát, ha nincs kellő éberség, a biztonság kerül veszélybe. Anginál tökéletes összhangban működik a bábai szív és a józan ész. Bár emberileg nagyon különbözik a természetünk és a temperamentumunk, szakmailag ugyanolyan alapelvek szerint dolgozunk és működünk. Úgy vélem, egymást kiegészítő személyiségbeli különbségeink, és bábai stílusunk hasonlósága nagyon hatékony együttműködést eredményez” – nyilatkozta magazinunknak a szakember.
Az interjú a HelloBaby! Magazinban jelent meg. Ha szeretnétek hasonlóan érdekes témákról olvasniitt tudtok előfizetni az újságunkra.
