Anett, Attila és Vince története sokaknak ismerős lehet, hiszen szinte mindannyiunk baráti körében van legalább egy lombik-baba. De egészen más távolról szemlélődni, mint rajta lenni ezen a mélypontokkal és csodákkal szegélyezett úton.
Anett és Attila egy internetes társkeresőn találtak egymásra, majd 2010 októberében találkoztak először személyesen. Két év távkapcsolat után (Attila külföldön dolgozott) összeköltöztek, és rögtön bele is vágtak a babaprojektbe. Azt gondolták, azonnal összejön nekik a gyermekáldás, ahogy az összes ismerősüknek.
“Néha úgy éreztem, hogy lelkileg nem bírom a sok csalódást, minden hónap kudarc volt, amikor menstruáltam” – mesélte a jelenleg boldog édesanya, akinek gyermeke megszületése előtt két méhen kívüli terhességgel is szembesülnie kellett.
– Hiába vártatok a fogamzásra?
Anett: – Nem, már pár hónap múlva késett a menstruációm. A teszt pozitív lett! Óriási volt az öröm, de ez sajnos nem tartott sokáig, kiderült, hogy méhen kívüli terhességem van. Az Uzsoki Utcai Kórházban műtött meg az akkor ügyeletes Dr. Gerencsér Géza, aki azonnal bizalmat ébresztett bennünk. Egy hónap szünet után újra próbálkoztunk, majd két hónap múlva, nagy meglepetésünkre, ismét pozitívat teszteltem. Semmiképp nem gondoltunk rosszra, mert azt mondják, egyszer is ritka a méhen kívüli terhesség, nemhogy egymás után kétszer. Sajnos nem lett igazunk, ez az embrió sem jutott el a méhig. A műtét során a jobb oldali petevezetéket el is távolították, mert mindkét esetben azon az oldalon történt a baj.
Mi volt a következő lépésetek? Kivizsgálások?
Anett: Ezen a nyáron a férjem elkezdett intézmények, szakemberek között keresgélni, mert éreztük, hogy külső segítség nélkül nem biztos, hogy lesz babánk. Közben tovább próbálkoztunk. A férjem nem élte meg tragédiaként, tudta és érezte, hogy lesz gyerekünk. Számomra nagy csalódás volt, mondhatom, hogy sokkolt a tudat, hogy segítségre lesz szükségünk. Szerettem volna azok közé a nők közé tartozni, akik tervezett időre esnek teherbe. A legnagyobb mélypont az első méhen kívüli terhesség volt.
6+1 beavatkozás
Anett: 2014 tavaszán az egyik magánklinika meddőségi centrumába kerültünk, ott a kivizsgálást követően nálam méhen belüli rendellenességet, méhsövényt találtak, meg is műtöttek. Mivel nem voltunk tisztában azzal, hogy az az intézet nem végez OEP által támogatott lombikprogramot, így átmentünk egy olyan helyre, ahol erre volt lehetőség.
A következő tizenegy hónapban három inszeminációt és három lombikkezelést csináltunk végig vállvetve. A férjemmel soha nem hibáztattuk egymást, nem ingott meg a kapcsolatunk. Mindketten inkább magunkat hibáztattuk, mint a másik felet. Néha úgy éreztem, hogy lelkileg nem bírom a sok csalódást, minden hónap kudarc volt, amikor menstruáltam, fizikailag is megviselt a sok beavatkozás. 2016. januárjában intézményt váltottunk. 2017. márciusára kaptunk lombik-időpontot. A férjemmel ezúttal nagyon bíztunk a szakmai hozzáértésben és a sikerben.
Égi jelek jósolták a sikert
Anett: Édesapám tragikus hirtelenséggel meghalt, ezért nem is bántam, hogy várnunk kell a következő beültetésig. Döbbenetes volt, hogy egyértelműen éreztük a párommal, hogy ez a lombik sikeres lesz. Más jeleket is kaptunk, amiket az előzőeknél soha. Apukám a kórházban azt mondta, unokája lesz. Aztán azt álmodtam, hogy a gyerekszoba közepén állok, karomban egy kék ruhás babával és csak ezt ismételgettem, hogy tiszta apja. A nővérem pedig azt álmodta, hogy egészséges lesz a kicsi, csak kisebb lesz az átlagnál. És minden pontosan így történt! 2017 áprilisában sor került a negyedik lombikra két megtermékenyített petesejt beültetésével, és április 26-án pozitív lett a teszt. December hetedikén megszületett Vince kisfiunk az Uzsoki Utcai Kórházban, Dr. Gerencsér Géza szülész-nőgyógyász segítségével.
Anett és Attila történetét a HelloBaby! Magazin október-novemberi számában írtuk meg. Ha hasonló interjúkat és cikkeket szeretnétek olvasni, ide kattintva tudtok előfizetni az újságra.
