A hároméves GYES intézményét 1967-ben a kisgyerekes anyák számára vezették be egy olyan korban, amikor még a világ legtermészetesebb dolgának számított a dolgozó nők “kettős műszakja”: vagyis, hogy a házon kívüli, gyakran örömtelen, pénzkereső robotmunka mellett, a háztartás vezetése, a gyerekekről való gondoskodás, sőt a férj kiszolgálása is százszázalékosan rájuk hárul. A világ nagyot fordult azóta!
A mai apák már nemcsak tisztában vannak apai és partneri kötelességeikkel, hanem valódi, erős, belülről fakadó vágyat éreznek minél közelebbi kapcsolatba kerülni a gyerekükkel az első pillanattól kezdve. Nem áldozathozatalt, hanem örömöt jelent számukra ellátni a picit és minél jobban bevonódni a családi hétköznapokba. A nők pedig egyre inkább az önmegvalósítás lehetőségeként tekintenek a munkájukra, ahová szívesen térnek vissza szülés után, amint biztos kezekben tudhatják a gyereküket munkaidő alatt. Kézenfekvő, mindenkinek kedvező megoldás lenne ezen a ponton átadni a stafétát a lelkes és tettre kész “új apáknak”. Ez azonban egyelőre csak a legszerencsésebb családoknál jöhet szóba.
Csak ne legyek hősként beállítva, mert ez teljesen természetes dolog
Péter ezzel a feltétellel – és nevük megváltoztatásával vállalta, hogy mesél GYES-en lévő apaként szerzett tapasztalatairól a HelloBaby! olvasóinak. Párjával még egyetemisták voltak, amikor Zoé, az első baba teljesen váratlanul bekopogtatott. Az ismerőseik segítségükre siettek: egyikük felajánlotta a lakását az ifjú párnak, ahol évekig lakhattak bérleti díj nélkül. A zenész édesapa alkalmi koncertekből finanszírozta a kis család élelmezését, ruházkodását. Egy évvel Zoé születése után a szülők befejezték tanulmányaikat, és elkezdtek állásinterjúkra járni. Az élet úgy hozta, hogy Helga talált
magának hamarabb megfelelő állást.
“Adta magát, hogy én maradjak otthon Zoéval a továbbiakban. Helga olyan klassz munkalehetőséget talált, hogy kár lett volna kihagyni!” – emlékezik vissza Péter.
“Alapvetően élveztem a helyzetet, bár néha nagyon fárasztó volt órákon keresztül műanyag báránykákkal ugrálni és bégetni. Visszagondolva azonban látom, hogy az ilyen apróságok által tudtunk ilyen közel kerülni egymáshoz Zoéval. Az evés miatt kicsit aggódtunk, mert a nagylány még közel felesben szopizott, amikor Helga dolgozni kezdett, de a gyerekbarát menüimmel elég jól megoldottam a helyzetet. Azért nem kell reggeltől estig tartó nasizásra gondolni, de a tarhonyás pörkölt, az olaszos tészták, no meg a heti egy közösen sütött almás pite határozottan jobban ízlett Zoénak, mint Helga szuperegészséges rakott zöldségei” – mondta nevetve az édesapa.
“A legnehezebb talán a magány volt. Bár az anyukáknak nagyon szimpatikus voltam, mint gyerekével törődő apa, nem igazán tudtam csatlakozni hozzájuk, hiszen általában nagyon női témákról folyt a csevej a homokozó körül. Szerettem volna alapítani egy klubot GYES-en lévő apukáknak, de jelentkezők hiányában meghiúsult a projekt. Az nagy segítséget jelentett, hogy a hétvégi zenélést a GYES alatt is tudtam folytatni, így szombaton és vasárnap felnőttek között lehettem” – mondta a lapunknak az apuka.
Így alakult a párkapcsolat
S hogy miként hatott Péterék házasságára a hagyományos nemi szerepek felcserélése? Talán elég annyi, hogy alig pár héttel Helga próbaideje után meg is fogant az újabb meglepetésbaba, Majácska.
“Úgy éltem meg, hogy míg ő keményen dolgozik a kánikulában, főz mos, takarít, izzad a gyerekkel a játszón egész délután, én jót pihengetek a légkondicionált irodában. Éjjel ugyan még továbbra is én keltem fel Zoéhoz, hiszen még szopizott, de ez korántsem volt olyan megterhelő, hisz a munkám által fel tudtam töltődni napközben. Maja születése után pár héttel végül Péter is megtalálta álmai állását. A kislány lassan másfél éves, pár hete Helga is visszatért a munkahelyére. Péter ugyan szívesen bevállalna újra másfél év GYES-t, de a család előnyösen megváltozott körülményei ezt nem teszik lehetővé” – mesélte Helga.
“A szívességi alapon használt garzonból kényelmes, tágas albérletbe költöztünk, és elkezdtünk saját lakásra gyűjteni. Vettünk egy autót hitelre, Zoét pedig elkezdtük ovis néptáncra járatni, amit imád. Bár a fizetésem után elég szép GYED-re lennénk jogosultak, sajnos még Helga fizetésével együtt sem fedezné a jelenlegi életszínvonalunk költségeit. Pedig a lelkem mélyén nagyon hiányzik, hogy Majával is megélhessem azt a különleges időszakot, amit Zoéval megélhettem” – taglalja a
döntés okait Péter.
Nincs nagyobb élmény, mint együtt lenni egy kisgyerekkel!
Zoltán és felesége lassan hat éve, 2013 nyarán fogadták örökbe kisfiukat, aki akkor három és fél éves volt. A törvény tíz év alatti gyerek örökbefogadása után fél évnyi GYES igénybevételét teszi lehetővé. Mivel Zoltán felesége szellemi szabadfoglalkozású alkotóművészként eleve otthonról dolgozott, azzal, hogy Zoltán elment GYES-re, mindketten folyamatosan jelen tudtak lenni a fiuk életében ebben a fontos időszakban. Mivel az édesapa állami szektorban dolgozott, így nem is volt kérdés, hogy elfogadja-e a munkaadója a döntését, vagy hogy-a törvényi előírásoknak megfelelően visszaveszik-e a GYES lejárta után. Így Zoltán minden ezzel kapcsolatos szorongás nélkül tudott részt venni a családi összeszokás mindennapjaiban.
“Célunk az volt, hogy minél gyorsabban és minél mélyebb kötelék alakuljon ki a fiunkkal, és ez sikerült is. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen három és fél év megkésettséget kellett behoznunk, a fiunk mögött pedig nagyon nehéz múlt állt. Mára mégis elmondhatom, hogy a kapcsolatunk éppolyan erős, mintha a kezdetektől fogva velünk lett volna Az elején persze sok nehézséggel kellett szembesülnünk, hiszen ilyenkor az örökbefogadott gyermek bizonytalannak érzi a helyzetét, és egészen rettenetesen tud viselkedni, hogy próbára tegye a szüleit. Jó volt, hogy ott tudtam lenni a nehéz pillanatokban is, a feleségemmel ketten sokkal könnyebb volt megoldani ezeket a helyzeteket. Nemcsak a fiunk, de a párom számára is sokat jelentett az otthonlétem ebben az időszakban” – ecsetelte az apuka.
Olvasnátok hasonló cikkeket és interjúkat? Fizessetek elő a HelloBaby! Magazinra, amelyet ide kattintva tudtok megtenni.
