Mit tehet a szülő, ha észreveszi magán, hogy túlságosan szeret mindent kontrollálni? Állj ki magadért és a gyerekedért a fontos, biztonságkritikus helyzetekben, de engedj a gyeplőn, ha csak megszokásból szorítanád.
Szerző: Petrik Emese, pszichológus, coach
Alapvetően mindannyian jót, sőt a legjobbat szeretnénk saját gyermekünknek, de nem mindig vagyunk könnyű helyzetben. Azt hihetjük, ami nekünk jó, a gyerekünknek is az. Igen ám, de van rá nem kevés esély, hogy a „mi jónk” nem egyezik szülőtársunkéval, a nagyikéval, vagy az óvónéniével. Mit tegyünk, hogy saját elveink ne sérüljenek nagyon, de figyelembe vegyük azt is, hogy nem tarthatjuk ellenőrzésünk alatt az egész világot? Az egyéni helyzetek különbözősége miatt nehezen állapítható meg, hogy milyen szintű az a kontroll, ami már túlféltésnek minősül. Szülőként naponta találhatjuk magunkat abban a helyzetben, hogy befeszülünk valami miatt, ami szerintünk a gyereknek jó, vagy számunkra a gyereknevelésben nagyon fontos, a másik fél azonban nem ezt az álláspontot képviseli.
Ne értékelj a gyerek helyett!
A túlféltésnek és így a túlkontrollálásnak is több fajtája létezik. Ha a gyereket igyekszünk mindentől megvédeni, mint amikor a „Vigyázz, nehogy…”, vagy a „Jaj, csak óvatosan, mert…” kezdetű intelmeket szajkózzuk vég nélkül, akkor nem csak a lehetséges veszélyek megelőzésére tanítjuk a gyereket, hanem arra is, hogy helyette mi értékeljük a helyzeteket; nem csak a veszélytől óvjuk meg, de a saját tapasztalatain keresztül való tanulástól is. Ez nem azt jelenti, hogy a tényleg veszélyes esetekben ne üvöltsük el magunkat, vagy cselekedjünk azonnal! Amikor viszont van időnk az adott helyzetben, tanítsuk meg a gyerekünknek – életkorához illően – a helyzetfelismerést. „Vigyázz, mert megégeted magad a lábossal” helyett mondhatjuk például, hogy „Észrevetted, hogy gőzölög a leves az edényben?”, így a kicsi összekötheti a gőzt a forró étellel. A csúszós úton a „Jaj, nehogy eless” helyett kérhetjük, hogy figyeljen arra, hogy óvatosan tegye a lábát, kérdezzük meg, hogy stabilan tud-e egyik lábáról a másikra helyezkedni, vagy hogy szüksége van-e arra, hogy kézenfogva menjünk. A helyzetértékelés mellett a problémamegoldás is egy értékes képesség, amit átadhatunk. Ennek fejlesztése érdekében igyekezzünk szokásos kérdéseinket a következőkkel kibővíteni: „Mi a terved, hogy…?”, „Mit gondolsz, hogyan tudod a legbiztonságosabban..?”, „Kit szeretnél, hogy a segítségedre legyen, ha..?”, stb. Hallgassuk meg a válaszait és segítsünk neki biztonságban tapasztalatokat is szerezni.
A cikk folytatását itt találod:
Megjelent a HelloBaby! magazin február-márciusi számában.
Légy te is előfizetőnk!
