Mit tehet a szülő, ha észreveszi magán, hogy túlságosan szeret mindent kontrollálni? Állj ki magadért és a gyerekedért a fontos, biztonságkritikus helyzetekben, de engedj a gyeplőn, ha csak megszokásból szorítanád.
Szerző: Petrik Emese, pszichológus, coach
Csak jót akartam!
Alapvetően mindannyian jót, sőt a legjobbat szeretnénk saját gyermekünknek, de nem mindig vagyunk könnyű helyzetben. Azt hihetjük, ami nekünk jó, a gyerekünknek is az. Igen ám, de van rá nem kevés esély, hogy a „mi jónk” nem egyezik szülőtársunkéval, a nagyikéval, vagy az óvónéniével.
Az egyéni helyzetek különbözősége miatt nehezen állapítható meg, hogy milyen szintű az a kontroll, ami már túlféltésnek minősül. Szülőként naponta találhatjuk magunkat abban a helyzetben, hogy befeszülünk valami miatt, ami szerintünk a gyereknek jó, vagy számunkra a gyereknevelésben nagyon fontos, a másik fél azonban nem ezt az álláspontot képviseli.
Ne értékelj a gyerek helyett!
A túlféltésnek és így a túlkontrollálásnak is több fajtája létezik. Ha a gyereket igyekszünk mindentől megvédeni, mint amikor a „Vigyázz, nehogy…”, vagy a „Jaj, csak óvatosan, mert…” kezdetű intelmeket szajkózzuk vég nélkül, akkor nem csak a lehetséges veszélyek megelőzésére tanítjuk a gyereket, hanem arra is, hogy helyette mi értékeljük a helyzeteket.
Nem csak a veszélytől óvjuk meg, de a saját tapasztalatain keresztül való tanulástól is.
Ez nem azt jelenti, hogy a tényleg veszélyes esetekben ne üvöltsük el magunkat, vagy cselekedjünk azonnal!
„Vigyázz, mert megégeted magad a lábossal” helyett mondhatjuk például, hogy „Észrevetted, hogy gőzölög a leves az edényben?”, így a kicsi összekötheti a gőzt a forró étellel. A csúszós úton a „Jaj, nehogy eless” helyett kérhetjük, hogy figyeljen arra, hogy óvatosan tegye a lábát, kérdezzük meg, hogy stabilan tud-e egyik lábáról a másikra helyezkedni, vagy hogy szüksége van-e arra, hogy kézen fogva menjünk.
Te mit gondolsz?
A helyzetértékelés mellett a problémamegoldás is egy értékes képesség, amit átadhatunk. Ennek fejlesztése érdekében igyekezzünk szokásos kérdéseinket a következőkkel kibővíteni: „Mi a terved, hogy…?”, „Mit gondolsz, hogyan tudod a legbiztonságosabban..?”, „Kit szeretnél, hogy a segítségedre legyen, ha..?”, stb. Hallgassuk meg a válaszait és segítsünk neki biztonságban tapasztalatokat is szerezni.
A cikk folytatását itt találod:
