Mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy mikor és milyen körülmények között szeretne gyermeket vállalni. Szerencsére a mai napig sincs biztos módszer arra, hogy vissza lehessen tartani azokat a babákat, akiknek szintén megvan a saját – szüleiktől gyökeresen eltérő – elképzelésük arról, mikor állnak készen megérkezni egy anya, egy pár illetve egy család életébe.
Károlyi Nati írása
A szenvedélyes felindulástól a tudatos döntésig
Ingrid és Tamás (nevüket megváltoztattam) 21 évesek voltak, mikor egymásba szerettek. Úgy döntöttek, a naptár módszerrel védekeznek. Tisztában voltak a kockázattal, így előre megígérték egymásnak, hogy adott estben összeházasodnak és felnevelik a babát. Hat héttel az első randi után már aktuálissá is vált az esküvő előkészítése, hiszen a baba már az első együttlétek valamelyikén megfogant. Ingridet egyből elöntötte a lelkesedés. Tamás kicsit megijedt, de a szerelem annyira erős volt bennük, hogy úgy érezték, együtt mindent meg tudnak oldani. Összeházasodtak, beköltöztek egy kis szoba-konyhás lakásba, és minden lehetséges támogatást igénybe vettek. Csabika remekül alkalmazkodott egyetemista szülei mozgalmas életéhez, akik egymáshoz igazították az órarendjüket és felváltva vigyáztak rá. Két év után azonban alább hagyott a kezdeti lángolás, és válságba jutott az ifjú pár kapcsolata. Menthetetlennek érezték a helyzetet, és a szétköltözés mellett döntöttek.
“Sokat tanultunk abból az időből. Egymás hiánya ráébresztett minket, mekkora kincs a másik. Úgyhogy fél év elteltével újra egymás mellett kötöttünk ki, és új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Talán azért történt ez az egész, mert meg kellett élnünk a szabad döntés élményét. Hogy nem csak azért éljük le együtt az életünket, mert jött a gyerek, hanem minden kényszerítő körülmény nélkül is egymást választjuk” – mesélte mondja Ingrid. A kibékülésnek már egy éve, és azóta is teljes a harmónia. Jelenleg együtt várják második babájukat, akit már tudatosan terveztek.
A kétségbeeséstől az anyai kiteljesedésig
Orsi és férje szerelmük hajnalán négy gyermeket terveztek. Ám a harmadik baba után az anya úgy érezte, határaihoz érkezett.
“Kimerítő időszak volt. A két kisebb között mindössze két év volt, folyton náthásak voltak, egymást váltva keltünk hozzájuk a férjemmel. Egyetlen reményem az volt, hogy nemsokára nagyobbak lesznek, és kicsit több szabadidőnk lesz. Eszti, a harmadik még csak 9 hónapos volt, a menzeszem még nem állt vissza, mikor beköszöntött az ismerős, ingerlékeny, sírós hangulat. A terhességi teszt igazolta a gyanúmat. Megrázó hetek következtek. Éjszakánként felriadtam és ráztam a fejem, hogy nem akarom ezt az egészet. Utána is néztem, mi a módja az abortusznak, el is intéztem a szükséges papírt hozzá. Végül a férjem hozott ki ebből a mély kétségbeesésből. Segített, hogy túl tudjak látni a pillanatnyi érzéseimen és lássam a jövőt hosszabb távon is. Az iránta való szeretetem vitt rá, hogy megtartsam a babát. Mikor a 12. heti ultrahangon megláttam őt, minden rossz érzésem elmúlt, és elöntött a ragaszkodás iránta. Utólag minden félelmem alaptalannak bizonyult: Bálint lett a legnyugodtabb gyermekem. Jó étvágyú, életerős, vagány. Ha nem lenne, ki kéne találni! Könnyen beleszoktam a négygyerekes mindennapok megszervezésébe, még könnyebben is boldogultam, mint hárommal!” – ecsetelte Orsi, aki a nem tervezett negyedik után egy tervezett ötödik babát is vállaltak. Így Orsi ma már öt eleven, és életvidám lurkó büszke édesanyja.
A magzat szemszögéből
“Anya és magzat a fogamzás pillanatától szoros érzelmi kölcsönhatásban állnak. Minden, amit az anya érez, szűretlenül eljut a babához. A kismamák ettől meg szoktak ijedni, hogy akkor semmilyen negatív érzésnek nincs helye a várandósságban? Szerencsére van helye, s fontos is figyelni ezekre, nem elnyomni. Az első trimeszter nagyon gyakran van tele ellentmondásos érzésekkel, bizonytalansággal. Tervezett várandósságok esetén is előfordul ijedtség, tiltakozás és kétségbeesés ebben a szakaszban. Ez a legtöbb esetben nem a baba ellen szól, hanem az új, ismeretlen élethelyzet okozta szorongás, félelem illetve a régi életszakasz lezárása miatti veszteség-érzés nyilvánul meg így. Az a tapasztalatom, hogy a magzatok számára ez nem traumatizáló hatású, hiszen nem az ő lényét, létezését utasítják el” – nyugtat meg Dobiné Olasz-Papp Nóra anya-magzat kapcsolatanalitikus.
“Nem tervezett várandósságoknál a szülők reakciója saját korai tapasztalatukon is múlhat. Néhány anya egészen mély hullámvölgyeket él át ilyenkor, de az esetek zömében a 12. hétre megszületik szívükben a teljes elfogadás. Az így érkezett gyermekeknek van esélyük ugyanolyan érzelmi mintázattal születni, mint a tervezetteknek, hiszen ez egy összetett folyamat. Nagy segítség, ha a szüleik elmondják nekik (s valóban így is érzik), hogy szeretünk, várunk, örülünk neked“.
A szingliségtől a nagycsaládos álmokig
Mónika úgy tervezte, hogy soha nem vállal gyermeket. Mégis, mikor rádöbbent, hogy várandós, olyan erős boldogság fogta el, hogy egyértelmű volt számára: akarja a babát. Vagyis – mint az első ultrahangon kiderült – babákat! A tudat, hogy ikreket vár, csak fokozta boldogságát. Annak ellenére, hogy az első perctől tudta, a babák apjára nem számíthat.
“Nem olyan férfi volt, akivel hosszabb távon el tudom képzelni az életem. Épp válás után voltam, szerettem volna megélni a szenvedélyt. Törekedtem arra, hogy minél önállóbb tudjak lenni. Könnyű babakocsit választottam, amit magam is meg tudok emelni, ha kell. Igyekeztem minél kevesebbet tenni a családom vállára, ők ítélkezés nélkül támogattak engem, amiben csak kértem. Az ikreken azt látom, ők is megérezték, hogy én ezt lerendeztem magamban, szívből választottam ezt az utat. Kiegyensúlyozott gyermekek. December 25-én születtek, sokáig azt hitték, őket ünnepli mindenki karácsonykor. Ajándék gyermekek ők, akik átformáltak engem és az életemet.
Mónikának akkora sikerélmény volt helytállni egyedül is ikres anyaként, hogy úgy érezte, jól boldogulna akár négy gyermekkel is” – fejtette ki Mónika. Megérzése bevált: időközben társra talált és további két gyermeket hozott a világra, és nevelgetik őket boldogan.
A cikk a HelloBaby! Magazinban jelent meg. Ha szeretnétek hasonlóan érdekes témákról olvasni, itt tudtok előfizetni az újságunkra.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez