A várandósságot sokféleképpen lehet megélni. Van, aki már alig várja, hogy babát várjon és végig örömmámorban úszik, van, aki pedig bár nagyon örül neki, szüntelen ambivalenciában érzi magát a “benne zajló” új élet és a körülötte levő külső világ között. Az pedig, hogy hogyan élte meg a várandósságát, befolyással van a csecsemővel való kapcsolatára is.
Egy brit pszichiáter, J.Raphael Leff kismamákkal 20 éven át folytatott pszichoterápiás beszélgetései alapján 3-féle várandósság élményt írt le:
Az ösztönző típusú anya átadja magát az élménynek, boldog várakozással éli meg a várandósságát már az első hetektől. A tüneteket, testi változásokat nem érzi tehernek, büszke rá, hogy babát vár. A babavárást női mivolta kiteljesedésének érzi. Folyamatosan szem előtt tartja, hogy most már nincs egyedül. Várandóssága tele van pozitív várakozással és érzelemmel, és kicsit fél a szüléstől, ami véget vet majd ennek a csodálatos állapotnak.
A szabályozó típusú anya elsősorban gyermeket szeretne, amihez a terhesség “macerás” útja vezet. Az első harmadban titkolózik, csak a bizalmasaival osztja meg várandóssága hírét, a második-harmadik harmadban pedig már kimondottan “terhesnek” érzi az állapotát. A tünetek, változások idegesítik, bosszantónak és kellemetlennek találja őket. Igyekszik úgy viselkedni, mintha nem is lenne várandós, programokat szervez, próbálja fenntartani a korábbi életritmusát, a szülésre viszont nagyon készül: tanul, gyűjti az információkat, elsősorban a fájdalomcsillapítás érdekli. A babával kapcsolatban elsősorban egészségügyi szempontból aggódik, ugyanakkor fél is tőle, nehogy valamit “elrontson” majd rajta.
A kölcsönös típusú anya érzései ellentmondásosak. Sajnálja, amit elveszít a várandóssággal, ugyanakkor örül is az új helyzetnek. Folyamatosan próbál egyfajta egyensúlyt teremteni a külvilágban betöltött szerepei, munka, barátok, család és a babával való foglalkozás között. Élvezi a várandósságot, de várja a szülést is, mert szeretné már a kezében tartani a babát.
A várandósság-élményt javarészt a korábbi élettapasztalatok, szülői, nagyszülői minták határozzák meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy szükségszerűen az aggódó, szabályozó anya lánya is ilyen lesz, előfordulhat, hogy éppen a gyermekkorában megélt állandó aggódás és feszültség miatt választja az ellenpólust és válik ösztönző típusú anyává.
Az, ahogyan a babavárást megéljük, kihat a babával való további kapcsolatra is, hiszen abban a pillanatban, hogy a kezedbe adják a babát, ugyanazok az érzések és aggodalmak motiválnak majd, mint amiket a várandósság során átéltél.
Az ösztönző típusú anya “körülveszi” a babát, számára nem jelent terhet az igény szerinti szoptatás, az első hónapok szimbiózisa, érzi és tudja, hogy a jelenléte elengedhetetlen a baba számára és ezt örömmel csinálja.
A szabályozó típusú anya számára azonban nem elegendő, hogy a baba kiegyensúlyozott, mosolyog, ő racionálisan is meg akar róla bizonyosodni, hogy a csecsemő eleget eszik, megfelelően fejlődik, a táblázatok szerint is minden rendben van vele. Nem mer teret engedni az ösztöneinek, csak a számoknak és a szakembereknek hisz. Szüntelenül aggódik, hogy valamit elront a babán, hogy beteg lesz a baba, árgus szemekkel figyel minden változást, minden tünetet a babán és ha valamit talál, akkor azonnal nekiül megkeresni a megoldásokat.
A kölcsönös típusú anya nagy gondot fordít a babára, ugyanakkor nem okoz neki gondot az sem, ha 1-2 órára a nagyira kell hagyni. Ő nem merül el teljesen a szimbiózisban, a saját igényeit is szem előtt tartja, ha kell pihen. Számára okoz a legnagyobb gondot, hogy összeegyeztesse a babázást, a párkapcsolatot, és a saját igényeit, hiszen mindegyikben tökéletesen szeretne teljesíteni.
Mint minden tipizálás, ez is abban segít, hogy egy kicsit jobban megismerjük magunkat, a várandóssághoz és a gyermekeinkhez fűződő viszonyunkat. Nincsenek jobb vagy rosszabb típusok: mindenkinek meg kell küzdenie a maga mumusaival. De sokat segíthet ez a rendszer abban is, hogy felmérjük: honnan jöttünk, milyen típusú volt az anyukánk, a nagymamánk, és vajon mit hoztunk, mit tanultunk meg tőlük, amit anyaként érdemes továbbvinnünk.
Forrás: Kismamablog
