A múlt életemben biztosan hód voltam. Vagy medúza. Imádok úszni, legyen az folyóban, tengerben vagy tavakban. Ha egy kicsit is lehet, azonnal vízközelbe repítem magam. Vagy legalább csordultig engedem a kádat. Mikor babát vártam, előre elterveztem, milyen pancsolásokat rendezünk majd együtt. Hiszen emlékezni fog a méhemben átélt lubickolásra, miközben én itt „kint” egy vízi élménypark attrakcióit élvezem. Az öthónapos Matyit tehát lelkesen beírattam egy csecsemő-úszótanfolyamra és vártam az első leckét.
És történtek dolgok!
Néhány szkeptikus azt állította, hogy Matyinak kiütései lesznek a víztől, füle begyullad… de semmi ilyesmi nem történt! Sőt! Az első pillanattól kezdve úgy ficánkolt a vízben, mint egy hal, lemerült, kifújta a levegőt, gyorsan megtanult „látni” a víz alatt. Egy kis idő után csemeténk azt is megtanulta, hogy utasításra mély levegőt vett és a víz alatt odaúszott hozzám!
Az edzőnő dicsért bennünket, és lelki szemem előtt Matyi már a dobogók legfelső fokán állt. Aztán néhány leckét kihagytunk. És nyolchónapos korában mintha elvágták volna. Kis olimpiabajnokom már három órával az úszólecke előtt sírni kezdett, mintha érezte volna, mi vár rá. Mi történt?
Az úszóedző megnyugtatott, hogy ez nem szokatlan és nem is kivételes reakció a piciknél. Pár hónappal a születés után a csecsemők számára a víz még mindig természetes közeget jelent, de körülbelül hat-nyolc hónap után elfelejtik a magzatvízben töltött életüket, és megtörténhet az is, hogy félni kezdenek a víztől. Kényszernek sem helye, sem értelme nem lenne. Meg kell várni, amíg újra megtalálja az utat a vízhez.
A csecsemőúszás kitűnő megelőzése a vízbefulladásnak. Az úszásoktatáson részt vevő csecsemők ösztönösen tudnak reagálni egy olyan helyzetre, amikor például mély vízbe esnek. Tudják, hogy ha rugdalóznak a lábukkal, elérik a felszínt, ahol egy felnőtt segít.
Tapasztalatom
- A csecsemőúszó leckéken nem szó szerinti oktatás folyik. A cél a babák vízhez szoktatása.
- Az úszás technikájának tanítását később kezdjük, három- és ötéves kor között, amikor a kisgyerek már megérti a felnőttek tanácsait, és koordinálni tudja a mozdulatait.
- Ne használjunk feleslegesen segédeszközöket. Az úszógumival a csecsemő megszokja, hogy az fenntartja a víz felett, és nem fog igyekezni ezt egyedül elérni. Ha szükséges, inkább felfújható karúszókat használjunk, amit fokozatosan „leeresztünk”. Az edzők inkább az úszódeszkákat és vízi nudlikat részesítik előnyben.
- Az alap a víz alatti mozgás. Engedjük, hogy a gyerekek lemerüljenek különböző tárgyakért, és közben tanítsuk meg nekik, hogy a levegőt a vízbe fújják ki.
- A következő lépés a hátúszás. Itt a gyermeket fektessük hátára és engedjük, hogy a vízen lebegjen. A hátúszást a kis úszók már négy-öt évesen is elsajátítják, mert nem kell a vízbe fújniuk a levegőt, ami néha gondot okozhat.
- Ezután jön a gyorsúszás és a sort a mellúszás zárja. A mellúszás a legnehezebb, mivel több kar- és lábmozdulatot kell egyszerre koordinálni, miközben a levegővevéshez a fejet fel kell emelni. Ezt az úszásnemet a gyerekek nyolcéves koruk körül sajátítják el.
- Ha a vízzel nincs igazán baráti kapcsolatunk, bízzuk gyermekeink úszásoktatását szakemberekre, akik tudják, hogyan kell egy gyermeket megtanítani úszni. Feleslegesen ne terheljük gyermekeinket saját bizonytalanságunkkal. Az úszás legyen szórakozás, a gyerekek tanulják meg szeretni a vizet, és eggyé válni vele.
Forrás: Hamanek
