Számos tanulmány, köztük egy friss ausztrál kutatás is megállapította, hogy a túl korán elkezdett és túlzásba vitt képernyőhasználat negatívan hat a gyerekek idegrendszeri fejlődésére. Az eredmény lesújtó: a korai okoseszköz használat gátolja a beszédkészség kifejlődését!
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
A hazai logopédusok mindinkább megdöbbentő tényeket tapasztalnak, amikor a 3-4 éves korosztállyal először kapcsolatba kerülnek. Minden percnyi képernyőidő során majdnem 7-tel kevesebb szót hallanak a gyerekek a felnőttektől, ugyanis amíg képernyőre vannak „kapcsolva”, addig senki nem beszélget velük élőszóban.
Egyedül a képernyővel
A nyelvi képesség nem velünk születetett adottságunk, ez a személyes kapcsolatok során alakul ki. Azok a szülők, akik beszélgetnek a gyermekükkel, figyelmesen meghallgatják őket, olvasnak nekik, mesélnek, nagymértékben hozzájárulnak a kicsik nyelvi fejlődéséhez. Akik azonban a telefont és a tabletet bébiszitterként használják, és inkább a képernyőre bízzák a gyermeket, azt kockáztatják, hogy az idegrendszeri érése nem a megfelelő módon történik.
A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a gyermek egyedül marad a „személyes képernyővel”, és nincs kivel megbeszélnie azt, amivel ott találkozik, hiszen ő még nem rendelkezik megfelelő önuralommal, önmérséklettel, nem tudja értékelni és szűrni a ráömlő tartalmakat. Nem látja át az összefüggéseket, nem érti a gyorsan villódzó képek tartalmát, melyek nagymértékű dopamintermelést idéznek elő nála.
Ez a hormon az agy jutalmazási rendszerében játszik főszerepet, izgalmat vált ki, alapvetően olyan ősi ösztönhöz kötődik, amely az emberi faj túlélését segíti. A nagyon erős ingereket közvetítő okoseszközöket bámuló gyerek tudattalanul is élménykényszerbe kerül, olyan, mintha egy fék nélküli turbómotor gázpedálját nyomná. A fék pedig nálunk, szülőknél van, akik neveljük őt.
Az első szó: tablet
Fontos, hogy a képernyőhasználat mellett a gyermek számára másféle tapasztalások is elérhetők legyenek: mozgás, elegendő alvás, találkozások a természettel. Valódi személyes emberi kapcsolatokra, anya-apa értő figyelmére is szüksége van. Ha az alapszükségletek normális módon kielégítettek, akkor az eszközfüggőség kialakulásának veszélye szinte nullára csökken.
Mai világunkban nyilván nagyon fontosak a digitális kompetenciák, de ezek kialakításához pici korban még nem képernyőzésre van szükség. Elsősorban érett idegrendszer kell hozzá, az pedig nem a képernyőhasználaton keresztül fejlődik ki!
Ha a kicsik nem tudnak megtanulni beszélni, nem értik, amit mások mondanak nekik, akkor nem nagyon fognak boldogulni az írás- és olvasástanulással.
Hazai logopédusoktól származik az az információ, hogy a babák között egyre többnek az első szava a „tablet”, utána azonban nem nagyon mondanak mást. A szakma vészharangokat kongat, és úgy véli: nem jó irányba haladnak a dolgok. A hosszú távú következményeket pedig még nem is látjuk.
További negatív hatások
Bármennyire cukinak tűnik is a 2 éves, amint anya telefonját nyomkodja, érdemes kivenni a kezéből, amíg nem késő, mert úgy tűnik, minden perc számít.
Az érintett gyerekeknél késik a pszichomotoros képességek fejlődése, gyakoriak a viselkedészavarok.
A korán megkezdett és túlzott okoseszköz-használat alvászavarokat is okozhat. Koncentrációs zavarhoz vezet, mely károsítja a tanulási képességeket. A túlstimulált agy miatt a gyermek hangulatára is és figyelmére is negatívan hat. Hozzájárulhat a negatív énkép és a testképzavar kialakulásához. Szociális kötődési zavarokat okoz. A kicsik nem képesek szemkontaktus kialakítására és tartására. Nyelvi készségeik fejlődése elakad, a közösségi játékok, a szerepjátékok hiányoznak a repertoárjukból. Sztereotip, ismétlődő tevékenységek jellemzik őket. A digitális eszköz kiváltó ok, és egyben súlyosbító tényező is.
Dr. Jenny Radesky amerkai gyermekgyógyász és kutató szerint:
Tegyük hozzá: nem jó, ha a kicsit belökjük a vízbe, még mielőtt megtanult volna úszni!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
