Változó táplálkozási ajánlások

Volt már minden… Legalábbis, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mikor vezessük be egy kisbaba étrendjébe az anyatejen kívül a szilárd ételeket is, az elmúlt évtizedek szakmai ajánlásait, babagondozási könyveit böngészve egymással homlokegyenest ellenkező javaslatokat találhatunk.

W. Ungváry Renáta írása

 

2001-ben, több éves előkészítő munkát követően látott napvilágot az Egészségügyi Világszervezet csecsemőtáplálási ajánlása, amelyet úgy fogalmaztak meg, hogy Földünk valamennyi országában élő csecsemő számára megfelelő legyen. Hat hónapos korig kapjon a baba kizárólag anyatejet, majd kezdődjék a szilárd ételek bevezetése, az igény szerinti, gyakori szoptatás pedig folytatódjék kétéves korig vagy azon túl – röviden így szól az ajánlás, amelyet időközben számos ország, köztük Magyarország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság gyermekgyógyászati szakmai szervezete átvett, és mind a mai napig magénak vall – legalábbis, ami a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatást illeti. A 2001-es, hozzátáplálással kapcsolatos, részletes WHO irányelvek összeállítására azért volt szükség, mert ezen a téren zavarba ejtően eltértek az egyes tagországok szokásai, ez pedig egyfajta összegzési kísérlet volt: mi lehet az, amit minden egészséges, időre született kisbabának bátran ajánlatunk, mint előnyös gyakorlatot? Előnytelen gyakorlatként nevezik meg a szilárd ételek túl korai bevezetését, a szoptatások “kiváltását” rendszerint nem megfelelő tápértékű szilárd ételekkel, illetve a túlszabályozást, amely pontosan meghatározza, mikor, milyen alapanyagot lehet bevezetni a kisbabák étrendjébe. A WHO ajánlás leszögezi, hogy az anyatejet magas tápértéke miatt nem kívánatos nyers gyümölcspépekre, főtt zöldségekre lecserélni, hanem ezek mindaddig a szoptatás kiegészítéséül szolgáljanak, amíg a kisgyermek el nem kezdi a család szokásos ételeit fogyasztani. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy betegségek idején a kisgyermek ideiglenesen visszatér a kizárólagos, igény szerinti szopáshoz, s ez segíti a kiszáradás, jelentős súlyvesztés elkerülését, immunanyagainak köszönhetően előmozdítja a gyógyulást. Részletes útmutatók segítik ennek gyakorlati megvalósítását, étkezésekre, energiatartalomra, ételtípusokra lebontva.

Tényleg jó ez így?

Lényegében a WHO ajánlás megjelenésének pillanatától vita folyik arról, hogy valóban a hat hónapos kor-e a megfelelő mérföldkő a szilárd ételek bevezetéséhez, és többen, többféle megközelítési szempontot alkalmazva próbáltak szembeszállni vele. Végül is több országban is 4-6 hónapos kor között ajánlják a szilárd ételek bevezetését, abban viszont nagyjából egyetértés uralkodik, hogy négy hónapos kor előtt ez még korai volna. Érdekes, hogy a hat hónapos határt vitatók milyen érvekre hivatkoznak:

– Számos országban szokás jóval korábban elkezdeni a hozzátáplálást.

– Nagyon kevesen szoptatnak hat hónapos korig kizárólag, ez megnehezíti az ajánlás kutatási eredményekkel való alátámasztását, az ajánlásokat pedig úgy kell megfogalmazni, hogy azok a többséghez szóljanak.

– Felmerült, hogy a szoptatás kizárólagossága hat hónapon keresztül vashiány kialakulásával járhat, fokozhatja az allergiás megbetegedések kockázatát, alultápláltsághoz vezethet – ezeket a felvetéseket azonban a tények nem igazolták. Persze, ahogy azt a rengeteg, témánkba vágó kutatás is érzékenyen megmutatja, akadnak bőven egymásnak ellentmondó eredmények, aminek legfőbb oka, hogy sok tényező befolyásolhatja például az allergia kialakulását vagy a vashiányt, ezek közül csupán egy lehetséges tényező az anyatejes táplálás.

A legutóbbi magyarországi ajánlás

2010-ben jelent meg, ebben lényegében a WHO ajánlást láthatjuk viszont, ellenben a szilárd ételek bevezetésénél szerepel ajánlott bevezetési sorrend, és a tejtermékek, tojás bevezetését csak egyéves kor körül javasolja (ilyen megkötések a WHO ajánlásban sosem szerepeltek). Az óvatosságot az ételallergia megelőzésének szándéka indokolja: egyszerre csak egy új ételféleséget vezessünk be, figyelni kell, nem vált-e ki allergiás tüneteket. Nálunk a leggyakoribb táplálék allergén a tehéntejfehérje, ám nem egységes annak megítélése, hogy pontosan mi minősül allergiás tünetnek.

 

Előzzük meg a táplálékallergiát!

Néhány évvel ezelőtt a megoldást abban látták, ha minél későbbre halasztjuk a gyakran allergiát okozó élelmiszerek bevezetését: addigra érettebbé, ellenállóbbá válik a kisbaba emésztőrendszere és immunrendszere, így csökken az esélye, hogy allergiás tünetek jelenjenek meg – ezt volt az érvelés lényege. És ami azt illeti, vitathatatlan tény, hogy a kisbaba, aki nem kap semmilyen formában tehéntejfehérjét, nem is fog allergiás tüneteket mutatni tehéntejfehérje miatt. Felmerült azonban az a lehetőség is, hogy esetleg éppen fordítva van: a baba azokat az idegen fehérjéket “tanulja meg elviselni”, amelyekkel kellően kicsi mennyiségben, viszonylag korai életszakaszban találkozik. Ezt az elméletet egyelőre nem sikerült igazolni, de úgy tűnik, hogy a táplálékallergia gyermekkori előfordulásának gyakorisága annak ellenére növekedett, hogy a korábbi időszakban az allergén fehérjék minél későbbi bevezetését javasolták.

Bár a földimogyoró esetében egy nagyobb kutatásban hatékony megelőző módszernek találták a földimogyoró  korai, négy-tizenegy  hónapos kor előtti bevezetését,  valójában az allergiával kapcsolatos kutatások esetében nagyon sok a bizonytalansági tényező, ezért egy igazán megalapozott ajánlás még várat magára.

Legyen a baba tápláléka megfelelő!

Az ESPGHAN, vagyis az Európai Gyermek-gasztroenterológai, Hepatológiai és Táplálkozási Társaság 2017-es állásfoglalása igyekszik összegezni a legújabb kutatási eredményeket, és ezek alapján a következő ajánlásokat fogalmazta meg:

  1. Körülbelül négy hónapos kortól áll készen egy csecsemő emésztőrendszere és veséje arra, hogy szilárd ételeket kapjon.
  2. A hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás egészséges anya és egészséges, időre született csecsemő esetében fedezheti a tápanyagigényt. Az, ha viszonylag későn vágják el a köldökzsinórt, akkor, amikor már nem lüktet, előnyös a csecsemő vashiányának megelőzése szempontjából.
  3. A hosszasabb kizárólagos szoptatás csökkentheti a gyomor-bélrendszeri és légúti fertőzések kockázatát, a kórházi ápolási napok számát a fejlett és fejlődő országokban egyaránt.
  4. A szilárd ételek három-négy hónapos kor előtti bevezetése növelhet az allergiás megbetegedések kockázatát. Ugyanakkor arra nincs bizonyíték, hogy a négy hónapos koron túli bevezetés csökkentené az allergia kockázatát.
  5. A magas földimogyoró allergia kockázatú gyermekek esetében célszerű 4 és 11 hónapos kor között bevezetni a földimogyorót. A glutén bármikor bevezethető 4 és 12 hónapos kor között.
  6. A szilárd ételek 4 és 6 hónapos kor közötti bevezetése nem növeli az elhízás kockázatát és nem befolyásolja a növekedést csecsemőkorban és korai kisgyermekkorban.
  7. A cukrozást és a sózást nem javasolják, a méz bevezetését 12 hónapos kor utánra időzítsük. A rizstej arzén tartalma miatt mellőzendő.

 

Tallózás régi ajánlásokban

Stefánia Szövetség 1930-as évek: A csecsemő elválasztását hat hónapos korban kezdjük meg és kilenc hónapos korra fejezzük be.

László Magda – Pikler Emmi: Anyák könyve, 1963.: Már 6-8 hetes korában adhatunk almát, körtét, őszibbarackot, sárgarépát, esetleg paradicsomot nyersen, pép vagy lé formájában.

Dobszay László – Sárkány Jenő: Csecsemőtáplálás, Medicina kiadó 1968.: kompromisszumot javasolnak, tartson a kizárólagos szoptatás 2, ha lehet 3 hónapos korig, az elválasztás pedig fejeződjön be 6-7 hónapos korra.

Benjamin Spock- Michael Rothenberg: Dr. Spock csecsemő és gyermekgondozása 1990.: A legtöbb orvos 4-5 hónapos korban tartja indokoltnak a főzelékek bevezetését, anyatejes csecsemőknek inkább később, mesterségesen tápláltaknak inkább előbb.

 

Mit szűrhetnek le ebből a szülők?

Talán a bizonytalanság az, amit a sok különféle ajánlás, és ezek gyakori változása leginkább előidéz. Szerencsére biztos pontot is találhatunk. A 2016-ban hatvanadik születésnapját ünneplő La Leche Liga kezdettől fogva a körülbelül hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást, és a család minél természetesebb állapotú ételeinek fokozatos bevezetését javasolta a kicsik étrendjébe, mégpedig főként a csecsemő jelzéseire alapozva. Ők ugyanis meglepően határozottan jelezni tudják, ha enni szeretnének kapni – feltéve persze, ha van alkalmuk evő szüleiket, testvéreiket, rokonaikat látni. A közös étkezések során a csecsemő szinte észrevétlenül “nőnek bele” a szilárd ételek evésébe. Elég gyakori az is, hogy az igény szerint szoptatott, jól fejlődő babák csak 8-9 hónaposan mutatnak érdeklődést a pépek és darabos ételek iránt. Mint ahogy olyan helyzet is előfordulhat, amikor hat hónapos kor előtt érdemes elkezdeni egy talán kevésbé jól gyarapodó kisbaba kínálását. Egy bizonyos: előbb-utóbb minden egészséges gyerek eljut oda, hogy a számára felkínált választékból jó étvággyal egyen.

 

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. június-júliusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

 

Hozzászólások