16. Imádjuk a babaúszást!

Sziasztok!

Június 29-én Maja fél éves lesz, én pedig mindig elmondom, hogy milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen! Minden nap látványosan változik, fejlődik egy kicsikét, és felfedezi a nagyvilág dolgait.

Az előző bejegyzésemben már írtam az állatokhoz való viszonyulásáról. Pont a napokban figyeltem meg: ahogy meglátja a kutyákat, elkezd hangosan nevetgélni, úgyhogy most már szinte 100%, hogy szeretni fogja a négylábú kis kedvenceinket, aminek nagyon örülök. Viszont történt egy szomorú dolog is velünk… Az előző blogomban említést tettem a szívbeteg kutyimról, Jennyről, akit azóta elvesztettünk… Sajnálom, hogy Maja pont Őt nem ismerhetette meg, mert Ő volt az a kutya, aki imádta a gyerekeket, és mindenki más is. Szerencsére rengeteg fénykép van róla, mi több, az egy videoklipünkben (Legyen ez egy őrült vágy) meg is örökítettük Őt. Hiányzik, hiszen Ő volt a legrégebbi kutyusom. Amíg nem volt velem Maja, egy-egy kisállatom elvesztése nagyobb traumát jelentett – ez persze nem azt jelenti, hogy Jenny elvesztése nem fáj, de hamarabb elfogadtam, hogy jobb így neki. A kislányom rengeteg erőt ad – amikor Jennyke „elment”, Maja kedvesen mosolygott, nevetgélt, mintha próbált volna minket feldobni, megnevettetni. Sikerült neki! 🙂

Na, de történnek velünk jó dolgok is! Például babaúszsára járunk, és imádjuk! Maja szeret pancsizni, és úgy vettem észre, hogy kedveli a többi kisbabát is.  Minden héten, pénteken járunk Veresegyházára, ez van hozzánk a legközelebb. 4-5 kisbaba úszkál egy órán keresztül, természetesen a szülőkkel együtt, pontosabban csak az egyik szülővel együtt. Nálunk Balázs vállalta be, én a medence széléről fotózgatok, és csodálom a kisbabákat, köztük a mi kicsi Majánkat! A babaúszást azonban én sem fogom megúszni  Balázs ezen a héten nem ér rá, így én leszek a soros. Kicsit félek tőle, hiszen Balázs már némi rutinnal rendelkezik 4-5 alkalom után, de majd csak belejövök én is. Hogy mi az, amitől igazán tartok? A merüléstől. Pedig Majának az meg sem kottyan, mi több élvezi! Hihetetlen, hogy fél éve van a világon, és már a víz alatt úszkál. Alig akar kijönni a vízből. Már betéve tudom a dalokat, amelyeket az úszás során énekelünk, úgyhogy azzal viszont nem lesz gond.

Örülök, hogy járunk a babaúszásra, mert úgy gondolom, hogy ez segíti a kicsiket a fejlődésben, nem mellesleg közösségben vannak, így szokják a társasági életet is. Hozzá teszem: Maja nem is sír, ha valaki felveszi, vagy közelebb hajol, esetleg beszél hozzá. Szereti az embereket, mosolyog mindenkire.

Zajlik az élet nálunk, na 🙂 Nemsokára megyünk fülbelövésre, készítem nektek a képeket és elmesélem majd azt a sztorit is, hamarosan „találkozunk”!

Csók mindenkinek. Judy & Majah

Hozzászólások