Jó hír apa szülinapjára…

A 26 éves Rékánál kicsi volt az esély, mégis sikerült természetes úton megfogannia. Az előzmények ismeretében talán nem is tűnik hosszúnak a várakozás, de azt megélni, bizonytalanságban élni, a fájdalmas kezeléseket végig küzdeni, nem volt könnyű feladat így sem. Történetét azért meséli el, mert szeretne reményt adni a hasonlóan kilátástalan helyzetben levő pároknak.
Üzeni: nem szabad feladni és végül lehet, hogy sikerül.

Lejegyezte: Zimmerer Anita

Amikor babát szerettünk volna, elsőként egy méhen kívüli terhességet hozott a sors – meséli Réka.  A műtét során a jobb oldali petevezetékemet el kellett távolítani, a bal oldali pedig fel volt tapadva a hasfalamra, melyet lefejtettek onnan. Endometriozis-os csomókat és összenövéseket találtak, melyeket a műtét során próbáltak helyrehozni.

Újabb nyolc sikertelen hónap következett, amikor a babára vártunk, és egyre kisebbnek tűnt az esély, hogy természetes módon várandós lehetek.

Egyik meddőségi vizsgálat követte a másikat, a vérvizsgálat során ellenőrizték a hormonjaimat, a petesejt érést pedig ultrahanggal vizsgálták a ciklus 14. napján. Jók voltak az eredmények. Ezt követte az átjárhatósági vizsgálat. A petevezeték eltömődését átfúvással próbálták orvosolni. A páromnál sperma ellenőrzés történt, de az eredményt már nem is néztük meg, mert addigra megfogant Laura!

Tizenöt hónapnyi várakozás után végre valóra vált az álmunk, és ráadásul éppen a párom születésnapján tudtuk meg a számunkra egészen csodálatos hírt.

Könnyű és örömteli várandósság következett, életem eddigi legszebb időszaka.  Nem teherként tekintettem rá, végig könnyedén mozogtam.

Szép nap volt, amikor a 20. héten kiderült, hogy kislányt hordok a pocakomban. Leendő kisbabánk kedvelte a jeles napokat, mert amikor először megmozdult, akkor meg a nagypapája ünnepelte a születésnapját. Mivel mellső fali volt a lepény, nem voltak intenzív nagy mozgások. A 30. hétig farfekvéses volt, utána fordult irányba. Tizenkét kilót híztam a várandósság alatt.

Történetünkhöz hozzá tartozik, hogy egy tobozmirigyben található agyi ciszta miatt csakis császármetszéssel hozhattam világra a kislányomat.  Három éve tudtam a cisztáról, létezése úgy derült ki, hogy egyszer csak rosszul lettem a munkahelyemen.  Zsibbadt a kezem és az arcom. Ekkor derült ki a vizsgálatok során az elváltozás, és ettől kezdve tudtam, ha egyszer szülni fogok, az csak császármetszéssel történhet. Néha voltak panaszaim, de a folyamatos kontroll mellett a betegség kordában tartható volt.

Ahogy a legtöbb nő, én is nagyon szerettem volna átélni a szülést a maga természeteségében, de elfogadtam, hogy ez számomra nem lehetséges…

A szülésem a műtét ellenére is pozitív élmény lett.

Amikor a kórházba kerültem, két ujjnyira voltam tágulva, másnapra ígérték a császármetszést.

Hashajtóval indult a reggel, ami nem használt, de megkezdődött a felkészítés.

Katéter, infúzió majd betoltak a műtőbe. Megkaptam az érzéstelenítőt a gerincembe.

Elkezdődött a műtét, majd rövidesen hallottam, hogy a babám felsírt. Leírhatatlan érzés volt.  A kisbabát már ellátva, a hasam felső részére tették, megvolt az első nagy találkozásunk. Feledhetetlen a pillanat, amikor először egymás szemébe néztünk. Míg műtöttek, a baba az apukájával lehetett. Miután kitoltak a műtőből, leszorították a hasamat és nemsokára kihozták hozzám Laurát, akinek tökéletesek voltak a születési értékei: 10/10-es Apgar, 3140 gramm és 48 cm-es hosszúság.

Egy pici vérömleny volt a nyelvén, amelytől nagyon megijedtem. A szakemberek igyekeztek megnyugtatni, hogy hamarosan fel fog szívódni, s valóban így is történt. Állítólag nem ez okozott gondot a szopizásban – sajnos a jó támogatás ellenére is kevés maradt a tejem. Az első hónap nehéz volt számomra, de aztán belerázódtam a feladatokba. A párom heti öt napon 12 órában dolgozott. Segítséget a kicsi keresztanyja jelentett.

Szépen fejlődik Laura, aki elkezdett totyogni, 4-5 lépést már tesz. Szívószállal iszik, cumisüvegből önállóan eszik. Puszit is küld. Tíz hónaposan már majdnem 9 kiló és 72 centi. Most már elhiszem, hogy velünk történt ez a csoda, és a miénk ez a kíváncsi, felfedező hajlamú, kicsit makacs és akaratos kislány!

Amikor Réka a fenti történetet elmesélte, kiderült, hogy ismét áldott állapotban van. Úgy tűnik, másodszor is megtörtént velük ez a boldogító csoda.

Hozzászólások