Így lesz okos!

A mozgásfejlődés olyan, mint az építőkockavár: szintjei egymásra épülnek, s ha az egyik elem hiányzik, az egész rendszer meghibásodik.Vissza kell térni ahhoz a szinthez, amely sérült, hogy újra stabil lehessen az építmény, mert itt minden mindennel összefügg.

Az anyaméhben

Mozgásfejlődésünk genetikusan kódolt programja már az anyaméhben elkezdődik, amely kiváló környezetet biztosít a gyakorláshoz, hiszen a magzatvíz jelentősen csökkenti a gravitációt, így könnyebbé teszi a mozgást, a fejletlen érzékszerveket pedig a külvilág ingereinek tompításával védi. “Már a 8 hetes magzat képes a külvilág egyes ingereire válaszolni, és számos reflexe működik: a primitív védekezőreflex megnyilvánulásaként, ingerlésre a baba fejét az ingerléssel ellentétes irányba fordítja, 9-12. héttől megjelennek a táplálkozási reflexek, majd egyre finomodnak az egész testre kiterjedő magzati mozgások is. Az egyensúlyi rendszer, mely a korai izomtónus szabályozásában, születés után pedig a kiegyensúlyozott mozgás és testtartás kialakításában jűtszik lényeges szerepet, a 16. héten már teljesen kifejlett.” – mondja Nágel Anna, a KidSpirit Fejlesztő- és Játszóház szakembere-

Szülés után az anyuka kezébe veszi újszülöttjét és ringatni kezdi, nem is sejtve, hogy ezzel a baba egyensúlyi rendszerét készíti fel arra, hogy később a hátáról a hasára fordulhasson, felülhessen, felállhasson, majd járni tudjon.

Reflexmozgások

Az újszülött a születése pillanatában találkozik először a gravitációval, melyhez az egyensúlyi rendszere révén tud alkalmazkodni, mozgásfejlődését pedig mindvégig a nehézségi erő elleni küzdelem határozza meg. Ennek első állomása, amikor a négy hetes csecsemő hasonfekvésben néhány másodpercre felemeli a fejét.

Az egyensúlyi rendszer által érzékelt ingerek az egyensúlyi idegeken át jutnak a kisagyba, amely a beérkezett információk alapján ellenőrzi a térbeli elhelyezkedést, a testhelyzetet és irányítja a mozgást. Az egyensúlyi rendszernek az első hónapokban kell megérnie arra, hogy képes legyen hatékonyan együttműködni az érzékszervekkel és értelmezni tudja a tapintás, mozgásérzékelés, látás és hallás folyamatában beérkező jeleket.

Az újszülötteknél még a reflexmozgások vannak túlsúlyban: a Moro-reflex egyik jele, hogy a baba az odanyújtott ujjat megszorítja. Az asszimetrikus tónusos nyaki reflex fontos szerepet játszik a születés segítésében, majd a gurulás, fordulás beindulásakor ez a primitív reflex integráció alá kerül. A korai csecsemőkor reflexe az ellenoldali szimmetrikus kísérő mozgás, vagyis amikor a jobb kezével egy tárgy után nyúl, a bal keze is felemelkedik.

A Galant-reflex megléte segíti át az újszülöttet a szülőcsatornán, ahol az elsődleges ingert a hüvelyfal folyamatos nyomása váltja ki. Úgy tesztelhetjük, hogy  a 6 hónaposnál kisebb baba gerincét végigsimítjuk, aki válaszul előre-hátra mozgatja a törzsét. A szopó- és kapaszkodó reflexet leginkább szoptatás közben lehet megfigyelni, a szívó szájmozgással együtt a baba marokra szorít, ökölbe zárja a kezét majd elengedi, vagyis a száj és kézmozgás szinkronban van. Ennek a reflexnek a maradványa később, ha valaki koncentrált írás közben mozgatja a nyelvét.” – mondja a szakember.

Tudatos mozgások

Idővel a reflexmozgások helyét a tudatos mozgások veszik át. Ahogy a gyermek elkezdi érzékelni, észlelni a környezetét, úgy fejlődik a mozgása is. Először a fej, majd a felsőtest ls a felső végtag mozgásának szabályozását tanulja meg. Két hónaposan felemeli és tartja a fejét, majd ugyanezt teszi alkarjára támaszkodva is. 4-5 hónaposan jön el a fordulás, gurulás ideje, majd ezt követően elkezd kúszni és négykézlábra emelkedéssel mászni. A baba képessé válik helyváltoztató mozgásra és hogy felszabadítsa a kezeit, nagyom hamar megtanulja az ülő, térdelő pozíciót. Ezeken a mozgásfejlődési lépcsőkön végighaladva alakul ki a megfelelő izomtónus és koordináció az álláshoz, majd a járáshoz. A járás elsajátítása után az egy-két évesek elérkeznek a következő lépcsőfokhoz, a le.fel mászáshoz. A faelállással a kezek felszabadulnak, a gyerek magához húz tárgyakat, gurít és dob.

3-4 éves kor körül az óvodában leginkább az utánzáson, mintakövetésen alapuló mozgástanulás válik jellemzővé. Képesek lesznek járás közben tolni, húzni és ezt élvezettel gyakorolják, ki talicskával, ki babakocsival. 4 éves kortól már össze tudnak kötni többféle mozgást: nekifutással, megállás nélkül ugranak, dobnak, lépcsőn váltott lábbal járnak. Iskoláskor körül érzik meg a mozgások különböző ritmusát és képessé válnak az eddig megtanult mozgásformák harmonikus kivitelezésére.” – sorolja a KidSpirit fejlesztőpedagógusa. A kisgyerekek ösztönösen keresik azokat a tevékenységeket, melyekkel ingerelhetik és fejleszthetik egyensúlyi központjukat: hintáznak, forgóznak, bicikliznek. Az állandó ugrálás sem a véletlen műve, hiszen általa a gyermek fejleszti az irányítási rendszerét, erejét és egyensúly kiigazítási képességét is.

Minden mindennel összefügg

Minden mozgásfejlődési lépcsőfok összefügg az agy érési folyamataival: a mászás a két agyfélteke szinkronizációjában játszik fontos szerepet, míg az ülés, a kezek használatával párosítva a szem- kéz koordináció fejlődésére van jótékony hatással. A mozgásfejlődés egyes fázisainak kimaradása, megkésett vagy hibás elsajátítása a mozgáson túlmutatva a későbbi teljesítményekben, többek között tanulási-, részképesség- zavaraiban, diszlexiában, diszgráfiában mutatkozhat meg.

Minden mozgásfejlődési fázisnak megvan az ún. szenzitív időszaka, amikor a legkönnyebben és a leghatékonyabban el lehet sajátítani. Ezért nem mindegy, hogy melyik mozgásformát mikor gyakorolja a gyerek és ez az oka, hogy nem szabad siettetni a mozgásfejlődés egyes lépéseit. Ha egy mozgásfejlődési fázis hibásan jelenik meg, vissza kell lépni a korábbi mozgásformához és annak helyreállításával már megalapozható a következő mozgás helyes kivitelezése.

Ha egy baba egészséges, akkor ösztönösen elsajátítja a fiziológiai mozgásokat, feltéve, hogy ehhez a szülő megfelelő környezetet biztosít.

(HelloBaby! 2013. november-december)
Hozzászólások