Kint vagy bent? Apák a szülőszobán

 

Nem az a fő kérdés, hogy a kispapa jelen legyen-e a szülőszobán, hanem hogy miként tud aktív részesévé válni a szülésnek? Mikor jó élmény az együttszülés, és rossz-e az a kapcsolat, amelybe ez az élmény nem fér bele?

Vitán felül áll: az apás szülésnek a pár közös döntésből kell fakadnia, de Andrek Andrea pszichológus azt mondja, sok pár csak azt beszéli meg, hogy az apa bent legyen-e vagy sem. „Ennél hangsúlyosabb, hogy a szülés bármelyik pillanatában joguk legyen megmásítani a döntést. Egyezzenek meg, hogy – pillanatnyi érzéseikkel összhangban – az anya bármikor kiküldheti az apát, vagy az apa elhagyhatja a szobát.

Elítélhetjük-e a férfit, aki úgy dönt, távozik, vagy be sem megy a szülőszobára?

A férfiak azonnal meg akarják oldani a problémákat, és frusztrálja őket, ha nem képesek rá. Evolúciósan adott az is, hogy a vér látványa veszélyt, bajt jelez számukra, a szülés tehát nekik olyan helyzet, amelyre azonnali megoldás kell, és zavarja őket, hogy ez általában nem lehetséges. Fontos, hogy a szülésre készülő apák megértsék: a vajúdás nem egy megoldandó probléma! Arra érdemes felkészülni, hogy elfogadják és támogassák párjuk természetes működését, biztonságot és bizalmat közvetítve legyenek jelen.

Mi van, ha az anya hezitál, mert nem akarja, hogy párja csúnyának lássa, és szexuálisan elhidegüljön tőle?

A szülés során lehull minden sallang, és a párnak el kell eldöntenie, hogy kapcsolatukba belefér-e egy ilyen különleges élmény? Nem jellemző, hogy önmagában a szülés váltja ki a későbbi szexuális gondokat, sőt: a pozitív együttszülés élmény, amelyben az apa aktív résztvevő, kedvezően befolyásolja a párkapcsolatot.

Miben tud segíteni a szülőszobán az apa?

Egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a szülő nő nyugalmát. A kitolási fázisban fizikai erejével tevőlegesen is részt vehet (ha a nő éppen olyan szülési pozíciót választott). Triviális, de fontos feladat vizet adni a nőnek, masszírozni, ám sokan úgy számolnak be: alapvetően a párjuk jelenléte volt az, ami biztonságot adott. Nem javasolt annak kérdezgetése, hogy „fáj?”, illetve hogy „miben segíthetek?” – ezek kizökkentik a vajúdót az intenzív belső munkából. Ha a nőnek szüksége van valamire, úgyis jelezni fogja.

Akkor mégis mire készüljön (fel) a gyermekét váró apa?

Szerintem nincs értelme például masszázstechnikákat tanulni, mert előfordulhat, hogy a nő ott és akkor azt kívánja, senki ne érjen hozzá. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy a kismama „kulturált viselkedése” nagy eséllyel eltűnik. Tanácsos végiggondolni azt is, hogy a szülés hosszú órákon át tartó, kevéssé látványos és izgalmas, ugyanakkor kitartást, türelmet és koncentrációt igénylő folyamat. A játékfilmekből jól ismert kitolási fázis már csak az utolsó kb. fél óra történése. Ha az apa a vajúdás óráiban rá tud hangolódni erre a „csak hagyjuk megtörténni” működésmódra, általában fel sem merül, hogy távozzon. Természetesen lehetnek kivételek.

Hogyan lehet elsajátítani azt a fajta „tudást”, amelyet a szülőszobán hasznosíthat a férfi?

A tapasztalatok és élmények megosztása a legjobb: ismerős apák kikérdezgetése, sok beszélgetés. A kórházi szülésfelkészítők zöme főleg technikai útmutatót ad, ami persze hasznos, de az együttszülés lelki kérdései, alapelvei még fontosabbak. Az Aktív Szülés Programban mi inkább ezeket helyezzük előtérbe.

Lehet-e az együttszülés negatív élmény az apának?

Ritkán, és annak általában a tehetetlenség-élmény az oka. Sajnos gyakori, hogy a kórházi személyzetet (sokszor rejtetten) zavarja az édesapák jelenléte, pedig jó lenne, ha nem kívülállóként lenne jelen, hanem a szülés aktív részesévé válhatna. Ezért is fontos, hogy utánajárjunk: az adott kórház, orvos, szülésznő örül-e az apának, vagy csak megtűrt személyként bánik vele?

Igaz, hogy ha az apa nincs bent, nem kötődik majd gyermekéhez?

Ez tévhit! Vizsgálatok is alátámasztják, hogy kettejük kapcsolata nem a konkrét szülőszobai találkozástól, sokkal inkább az apasággal kapcsolatos attitűdtől, hozzáállástól függ. Pusztán csak divatból, rejtett vagy nyílt elvárások miatt, vagy akár a párkapcsolat megmentésének okán nem érdemes az együttszülés mellett dönteni! Fontos, hogy hosszas beszélgetés, informálódás és mérlegelés előzze meg a döntést. A leglényegesebb, hogy az anyát olyan személy kísérje, aki leginkább képes a biztonságot megteremteni számára –lehet egy női családtag, barátnő, dúla és természetesen az apa is. Szerencsére a várandósság hosszú gondolkodási időt kínál a legjobb megoldás megtalálásához.

 

 

Hozzászólások