Mit szólsz az anyatestedhez?

Itt a strandszezon! Elő a fürdőruhával! A tükör előtt felpróbálva valószínűleg azt látod, hogy idén egészen máshogy áll rajtad, mint a várandósság előtt. A bikinifelső falatnyi háromszögei szinte ledér hatást keltenek megváltozott méretű melleiden, az alsórészből pedig – elég egy óvatlan mozdulat – és kikandikál a császárheged, ha van. Ami pedig a kettő között van, arról szeretnéd, ha szó sem esne. Talán arra gondolsz, jobb lenne, ha a párod egyik régi kinyúlt, bő pólóját berakni a strandtáskába fürdőruha helyett. Azelőtt imádtál napozni és pancsolni, de most legszívesebben csak gubbasztanál az árnyékban, amíg a párod és a kicsi lubickolnak… Lebeszélünk róla!

Károlyi Nati írása

Nem a tested torz- a szemüveged hibás!
– Sajnos a gyermekvállalást követő évek felnagyítják a már előtte is létező testképpel kapcsolatos problémákat. Maga a várandósság alakulása, a szülés minősége is befolyásolja ezt, de még a nővé válásig vezető út is – véli Csaba Eszter pszichológus, aerobik edző – Ömlik a médiából az irreális mérce, olyan celebek példája, akik szülés után már két héttel újra a régi formájukban vannak. Eközben sem gyermekként, sem felnőttként nem tudunk mit kezdeni a külsőleg is nagy tempóban változó testünkkel. Akár el is ámulhatnánk képességein, sikerein, varázslatos teljesítményén, de a fókusz nem ezen van. Csak azon a fura, tökéletes, fiatal testen, ami olyan, mint egy pillanatkép a női test evolúciójából. De valahogy úgy érzem, ez nem csak a média hatása. Ennek az elégedetlenségnek a gyökerei visszatekeregnek a civilizáció, a városiasodás, vagyis a természettől való távolodás kezdetéig. Elveszítettük a képességünket az önmagunkkal való azonosuláshoz. Elveszítettük a test funkcionalitásában való elmélyedést, a működésekor megélt flow-élmény lehetőségét. A testtel való békében élést, nemtől, kortól függetlenül jelen pillanatban az emberek többsége nem élheti meg – mutat rá a szakember. – A felmérések általános elégedetlenséget mutatnak. Szerencsére a test-pozitív mozgalmak egyre inkább előtérbe törnek: Hangos kampányokkal igyekeznek a szépség viszonylagosságára rámutatni. Ami ennél fontosabb, hogy aktív cselekvőként magát az egyént célozzák meg. Változtass a testedhez való viszonyodon! Szeresd, öleld át, érintsd, tapintsd, és használd!

Az elégedettség botrány
Modern életmód és szexuális forradalom ide vagy oda, a női testről még mindig középkort idéző mítoszok élnek: A szépségideál továbbra is a termékeny, gyermektelen, egyedülálló, karcsú, fiatal lány. Mintha a női szépség legfontosabb küldetése az apajelöltek hatékony elcsábítása lenne, s onnantól, hogy ez megvalósul, és a siker gyümölcse fejlődésnek indul az anyaméh rejtekében, bekövetkezik a szépség hervadása.
– Több anyától hallom, hogy környezetük már várandósság alatt feljogosítva érzi magát arra, hogy átalakuló testére negatív megjegyzéseket tegyenek. Szülés után pedig, mintha kötelező lenne elégedetlennek lenni és panaszkodni. Vizionálni a test tulajdonképpeni hanyatlását. Amiket a közösségi oldalak még humorosnak szánt mémekkel is megerősítenek – számol be tapasztalatairól Csaba Eszter.

Ha valaki kilóg a sorból, és anya létére, felvállalva a megváltozott testét, meg tudja élni a nőiessége virágzását, az sokakban felháborodást kelt. Hová is fajulna a világ, ha a nők tömegesen tennék le szégyenérzetüket és a szorongásukat a testükkel kapcsolatban?

Igazi testek- igazi nők
Az elcsüggedt, lemondó szólamok lármájától nem könnyű meghallani az elégedettség és a hála hangjait. Azoknak a nőknek hangját, akik jól érzik magukat a bőrükben, szeretik a testüket. A különbség általában nem a formán, hanem a belső megélésen múlik. Íme néhány inspiráló vallomás igazi nőktől a közhelyeken és elvárásokon túl:

“A korábban lapos hasam volt a “kedvenc testrészem”. Hastáncoltam, szívesen megmutattam. Most már nem olyan lapos, ha előre hajlok, és térdelőtámaszban is ráncosodik, lóg a bőr, de álló helyzetben csak kicsit lazább mint volt. Egy ikerterhesség után én ezt örömnek élem meg és hálás vagyok a bőrömnek hogy ilyen rugalmasan kezelte a változást. Persze egyéni, hogy ki mit érez vállalhatónak: Az ikrek születése után fél évvel a húgom megkérdezte, hogy nem érzem-e magam feszélyezve 2 részes fürdőruhában. Őt zavarta, hogy a 4. gyerek után nem olyan tökéletesen lapos a hasa mint az első 3 után volt. Én ezt a lapos has dolgot valahogy elengedtem… “ (Erika)

“Egy tinédzserkori visszaélés miatt már a babavárás előtt sem éreztem magam különösebben szépnek. Erre rátett egy lapáttal a szörnyű szülésélményem is. Amikor 18 évesen egy 4,5 kilós gyermek kihordása után a gyermekágyban a melleim is becsíkosodtak, nem éreztem, hogy veszteség ért volna. Teljesen elidegenedtem a testemtől, úgy éreztem, nem számít mi történik vele, hiszen most az a legfontosabb, hogy a gyerekem szükségleteiről gondoskodjam. Felszabadító volt, amikor egyik nőrokonom bizalmasan elárulta, hogy ő, miután lezárta a gyermekvállalás életszakaszát, megplasztikáztatta a melleit. Ez előttem is felcsillantotta ezt a lehetőséget. Én azonban egy másik utat választottam: második babámat várva egy szülésre bocsátó intim, női szertartás alapozta meg azt a szemléletváltást, amely végül gyógyító hatású szülésélményem során teljesedett ki: megértettem, hogy a testem engem szolgál, értem dolgozik. Otthon szültem, a nagyobbik fiamra máshol vigyáztak, mert zavart a jelenléte. Onnantól, hogy hármasban maradtunk a párommal meg a bábával, nem éreztem szükségét, hogy ruhát viseljek. Ekkor egy másfajta kapcsolatot tapasztaltam meg a testemmel, ami új volt, és megerősítő. Ez az élmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időkben naturista strandokra kezdtünk el járni családilag. Különleges, mégis nagyon természetes élmény számomra ott lenni: érezni a napfény, a szél, a víz közvetlen érintését a bőrömön. De legalább ilyen sokat adnak a testem elfogadásához a többi látogatóval való kapcsolódások. Itt senki nem szexuális tárgyként tekint a másikra, személy találkozik a személlyel a teljes ártatlanságban.” (Eszter)

“Az utóbbi években sokkal jobban lettem a testemmel. Ami persze nemcsak a babavárásnak és szüléseknek köszönhető. Ezért nehéz elkülöníteni. De a melleimet például a szoptatás miatt szerettem meg. Egyrészt mert látom, hogy mennyire jól dolgoznak… Másrészt annyi, de annyi szoptatás közbeni baba mellsimit kaptam az elmúlt hat évben! Sokat segített a női jóga is például abban, hogy türelemmel kell lenni a szülés utáni testtel. Évek kellenek, mire regenerálódik a test. De akkor sem olyan lesz, mint előtte. De miért kéne, hogy ugyanolyan legyen? Más lettem. Érettebb. Tapasztaltabb.” (Emese)

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. június-júliusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások