Imák és ajándékok

Hosszú, és sokat megélt szerelem után házasodtak össze, nagyon vágytak babára. Editet óvónői munkája is gyermekekhez kötötte, férje, István lelkipásztorként segítette a családokat városukban. Azonban hiába vártak türelmesen a gyermekáldásra. Öt év sikertelen próbálkozás után orvoshoz fordultak, és nagyjából egy évvel később kislányuk született. Milyen egyszerűen hangzik mindez, hiszen hallunk jócskán hosszú évekig húzódó lombikos próbálkozásokról. Edit (36) és István (34) történetén keresztül azokba a jelentéktelennek tűnő, mégis kínzó részletekbe is betekintést nyerhetünk, amelyekbe kívülállóként bele sem gondolunk.

Lejegyezte: Zimmerer Anita

Termékenységi problémák esetén az első lépcsőfok az inszemináció, vagyis a mesterséges megtermékenyítés. Előtte csaknem fél éven keresztül jártak különféle vizsgálatokra, mert alapos utánajárásra volt szükség a diagnózishoz. Editnél női ököl nagyságú miómát találtak, és kiderült, hogy az egyik petevezetéke nem átjárható. István ondója nem tartalmazott megfelelő minőségű és mennyiségű hímivarsejtet, ezért tovább küldték andrológushoz, aki gyógyszeres kezelést írt elő számára. Bíztak az orvostudományban, alternatív módszerekkel nem próbálkoztak.

Edit a beavatkozást megelőzően a petefészek működését és a tüsző növekedését segítő injekciókat kapott. Az inszemináció reggelén egy óránál nem régebbi ondómintát kellett leadniuk, amit melegen tartva szállítottak az orvoshoz. Ezzel vette kezdetét a bonyodalom-sorozat: több, mint egy órányira laknak az intézettől, és a reggeli dugóban végtelennek tűnt az út. Végül sikerült éppen időben odaérniük, de a tégely tetejét a nagy sietségben véletlenül nem zárták le gondosan. Az egész minta a csomagolásba ömlött és használhatatlanná vált, ami persze csak a helyszínen derült ki.

Nehéz helyzet alakult ki, hiszen az inszemináció előtt már egy héttel önmegtartóztatásra volt szükség, hogy a minta minél több egészséges, mozgékony hímivarsejtet tartalmazzon. Mindig az első minta a legjobb, ez is növeli a beavatkozás sikerességét. Tehát újabb mintára volt szükség, mégpedig akkor és ott, az intézetben azonban nem volt egyszerű nyugodt körülményeket biztosítani a férje számára ennek kivitelezéséhez. A romantikát ne is említsük… De végül mégis sikerült, a minta másfél órára laboratóriumba került, ahol kiválasztották a legéletképesebb spermiumokat.

Edit ezután egy nőgyógyászati vizsgálóba feküdt, ahová a férje is elkísérhette, sőt egész idő alatt foghatta a kezét. Egy speciális inszeminációs katéteren át fecskendezték közvetlenül a méhüregbe a spermiumokat. Az eljárás nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen. Általában néhány perc pihenés után fel lehet kelni. Náluk nem így történt. Editet és Istvánt egyszerűen ott felejtették. Rájuk csukták az ajtót fél órára, amiért végül is hálásak voltak, különösen a stresszes reggeli események után.

Együtt imádkoztak. Végre nyugodtak voltak, és tudták, hogy ha a sok lehetetlen esemény után sikerül teherbe esnie Editnek, akkor azt Isten is úgy akarja, és kilenc hónap múlva kapnak Tőle egy drága kis ajándékot.

Már az első teszt is pozitív lett!

Két héttel később a reggeli első vizeletből kellett terhességi tesztet végezni, ami pozitív lett. Az ajándék megérkezett, már az első beültetés is sikeres volt! Edit várandóssága majdnem önfeledt volt, kivéve azt, hogy mindennap, mindent, és még szülésre menet az autóban is, kihányt. De szeretett kismama lenni, és nagyon boldog volt. A hatodik hónapig dolgozott, s ez után a nyári szünetben két gyerektáborban vett részt. A 8. hónapban erős görcs és vérzés jelentkezett. Elment a nyákdugó, azt hitték, megszületik a baba. Editet ágyba parancsolták, így még három hétig bent lehetett tartani a kislányukat. Dorottya végül a 39. héten érkezett meg. Talán nem véletlen, hogy nevének jelentése „Isten ajándéka”. Tíz és fél óra vajúdás után a szülés gyors lefolyású, problémamentes volt. A kicsi APGAR értéke 9/10, súlya 3400 g, a hosszúsága pedig 47 cm volt. Edit a harmadik hónapig tudott szoptatni, utána elapadt a teje, és a baba tápszert kapott a továbbiakban. Rutintalan anyukának érezte magát, és a hétköznapok bizony kissé nehézkesen alakultak. Szinte mindenre magától kellett rájönnie. Az első három hétben még volt segítsége, de mivel a nagyszülők távol élnek, ezután már magukra voltak utalva Istvánnal.

Lassú fejlődés

Dorka fejlődése eleinte jól haladt. Szépen gyarapodott a súlya, de ahogy az anyatej elapadt, úgy csökkent a baba étvágya is. Nagyon nehezen szokta meg a tápszert, amiből többfélét kipróbáltak. Néhány napra a Bethesda Kórházba került étvágytalansága miatt, ahol alapos kivizsgáláson esett át. Szervi bajra nem derült fény, úgy tűnt, Dorottya egyszerűen kevéssel is megelégszik. Azóta is küzdelmes az etetése, az étvágya nem jött meg. Mozgása az átlagosnál lassabban fejlődött. Rendszeresen mozgásfejlesztésre jártak, két-három hónapot időzött az egyes mozgásfejlődési szakaszokban. Nehezen ment a váltás kúszás-mászás, mászás-járás között. A verbális készségeivel nincsenek gondok, egyfolytában beszél, persze babanyelven. Nagyon kifejező, így jól megérteti magát. Dorottya most tizenöt hónapos és egészséges. Nagyon huncut és cserfes kislány, mozgékony, amolyan „minden lében kanál”. Alapvetően vidám, de nagyon érzékeny a változásokra, fontosak számára a megszokott dolgok.

Meglepetés kistestvér

Nemrégiben újabb ajándékot kaptak: Edit ismét kismama, már a hetedik hónapban jár. Ezúttal teljesen váratlanul, természetes úton fogant a kistestvér, igazolva azt a gyakori megfigyelést, hogy a várandósság, szülés sok esetben áldásosan hat a termékenységre. Persze nagy a boldogság a meglepetésbaba miatt! A második ajándék kisfiú lesz, aki nyár elején érkezik meg a családba.

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. április-májusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

 

Hozzászólások