Szülés indulás meglepetésekkel

Még a második, harmadik, negyedik gyereknél is tartogathat meglepetéseket a vajúdás és a szülés. Elsősorban például azt, honnan tudhatjuk, hogy ez már “az”. Persze sok helyen le vannak írva azok a jelek, amelyek a vajúdás kezdetét jelzik, de az egyéni különbségek meglepően nagyok lehetnek. Meséljenek azok az anyák, akik már megszülték kisbabájukat!

Egyszer így, egyszer úgy

Nagy toccsanással elment a magzatvíz, én meg teljesen meglepve álltam a tócsa fölött, és csöpögtem tovább. Kontrakciók ettől kezdve körülbelül két-három óra múlva jelentkeztek, a baba pedig tizenhat óra múlva lett meg.

A második szülésnél a derekam fájdogált, de mozgásszervi eredetűnek gondoltam, lefeküdtem aludni. Nem jött álom a szememre egy órán át, majd feltűnt, hogy szakaszosan, éppen hét percenként fájdogál a derekam. Ahogy felkeltem, enyhe vérzést tapasztaltam. Három óra múlva már szoptattam.

 

Aaaah

Nekem mindig akkor vált tuti biztossá, hogy ez már a szülés, amikor a fájás alatt már jól esett hangot is kiadnom. “Aaaahhh…”
Innentől kezdve legfeljebb két-három óra volt, de amikor beérkeztünk a kórházba, az pszichésen mindig leállított egy időre, egyszer volt, hogy egy egész órára is.
Illetve én sokszor láttam azt is, hogy elment a nyákdugó (nem mindig) és a másodiktól tudtam, hogy ez azt jelenti, 24 órán belül babázni fogok. Nekem az utolsó négy gyereknél olyan erősek voltak már a jóslófájások is, hogy soha nem voltam biztos abban, hogy tényleg szülök, amíg nem jött ez a bizonyos “Aaaahhh”.

 

Könnyebb a másik oldalon!

Szülés előtt két nappal öt-nyolc perces, rendszeres fájások voltak, amiktől már nem tudtam aludni, igaz se nem erősödtek, se nem sűrűsödtek. Le is álltak reggelre. Két nap múlva éjszaka nulla fájás, csak pisilés után egy pukkanást hallottam, és elkezdett csordogálni a magzatvíz. Bementünk a kórházba, zárt volt a méhszáj, két-három óra múlva lettek komolyabb fájások. Tudtommal jól tűröm a fájdalmat, de ezek… Mintha a medencémet egy feszítővassal feszítették volna szét belülről. Hogy ez azért volt-e, mert Nárada a buksijával tényleg ennyire nyomta, ugyanis a vége beilleszkedési rendellenesség miatt császár lett, vagy egyébként is így fájna, ezt valószínűleg nem fogom már megtudni. Jó volt megtapasztalni, milyen is a vajúdás, nem csak a tankönyvekből ismerni. De azért közben mondtam a szülésznő kollégámnak, hogy könnyebb a másik oldalon állni!

 

Mind a négy szülés máshogy kezdődött!

Az első fiamnál rendszeres, de nem túl erős, mint utólag kiderült, jósló fájásokkal mentünk be a kórházba némi otthon vajúdás után. Nem engedtek már haza, mert túlhordtam a babát. A méhszáj szűk egy ujjnyira volt nyitva. Nagyon lassan tágulva, összesen 29 óra vajúdás után született meg Berci.

A következőnél nagyon másképp alakultak a dolgok. Hajnalban kezdett a hasam fájdogálni, de vártam, nem akartam megint túl korán bemenni a kórházba. Nekiálltam túrógombócot főzni, és ott a tűzhelynél egyszer csak elfolyt a magzatvíz. Onnantól számítva 1,5 óra múlva megszületett Petra. Otthon, mert fél óra múlva eltűnt a méhszáj és a kórházba már nem értünk be.

A harmadik gyerkőc születése áll talán a legközelebb ahhoz, amire az mondják, átlagos szülés. Sűrűsödő, nem túl erős fájások hajnalban, kórház, három ujjnyi méhszáj, burokrepesztés, két óra múlva megérkezik Kamilla baba.

A negyedik születés pedig egy nagyon nem átlagos, izgalmas menet lett, ahol az orvosok az életünket mentették meg a sürgősségi császármetszéssel.

 

Magzatvíz vagy sem? Nem tudtam eldönteni

Vivi három nappal a kiírt időpont előtt programcsászárral született, mert faros volt. Fájásaim így nem is voltak. Egyszerű volt és gyors, de nagy hiányérzet maradt bennem, így már akkor tudtam, hogy a következő babámat természetes úton szeretném megszülni.
Szerencsére Alexandra befordult, így nem volt kérdés, hogy megszülöm. Vacsora közben kezdődtek a méhösszehúzódásaim, éjjel kettőre rendeződtek és sűrűsödtek, úgyhogy akkor mentünk a kórházba. Akkor három centire voltam kitágulva, délelőtt 11-kor született meg a második kislányom. 3 cm-re voltam kitágulva, 11-kor született meg a babám.
Arra gondoltam, hogy a harmadik gyereknél ugyanúgy lesz mint az előzőnél, csak gyorsabb lesz. Hát nem, bár gyorsabb volt maga a szülés. Éjjel 11-kor mintha elfolyt volna a magzatvíz, de nem voltam benne biztos, fájásom nem volt, csak folyton a WC-re kellett járnom, aztán hajnalban még vissza aludtam. Aztán mégis, mintha folyna valami, de nem akartam még bemenni a kórházba. Végül délután ötkor mentünk be azzal az érzéssel, hogy minek, hiszen nem nagyon voltak összehúzódásaim. Mint kiderült, még csak szűk egy centire voltam kitágulva, de tényleg a magzatvíz folyt. Ballonnal beindították a tágulást, és éjszaka fél egykor született meg András.

 

Marcussal nem magamra hagyatkoztam.

4-kor kezdődött, 7-kor hívtuk a szülésznőt, hogy ő döntse el, indulnunk kell-e. A kádvíz teszt (meleg vízben relaxálás hatására sem múlnak el a fájások) azt mondta, hogy igen! Bő hét óra múlva meglett Marcus, EDA-val, oxitocinnal, hasba könyökléssel.

Martinnal három körül indult, ötkor ért haza a férjem, hívtuk a bábát, bár én azt hittem, ez még hosszú lesz, nem fájt nagyon, ezért húslevest főztem, mostam, teregettem. A bábák hét után értek oda hozzánk, és 8.20-kor már kint volt Babusz. Mivel nekem nem voltak jóslófájásaim, fel sem merült bennem, hogy ez most a szülés vagy sem. Csak a végkifejlet időzítése volt kérdéses, de hamarabb ment, mint számítottam. Igaz, Babusszal itthon az utolsó húsz percet végigordibáltam.

 

Jóslófájások napokig

Emlékeim szerint szerdán hajnalban találkoztam a nyákdugóval pisilés után, innen tudtam, hogy már a célegyenesben vagyunk. Másnap beszéltem a szülésznővel, aki megnyugtatott, hogy ez még napokig eltarthat. Nem volt választott orvosom. Pénteken hajnalban már fájdogált a hasam menzesz szerűen, de a fájásoknak nem volt íve, nem erősödtek vagy gyengültek, 10-20 percig tartottak, visza is tudtam aludni mellettük. Szombaton hajnalban is éreztem ugyanezt, de akkor mar volt egy kis ívük is. De még mindig vissza tudtam aludni, és délelőtt házimunkákkal foglalkoztam. Már vérezgettem is egy picit, a szülésznő szerint ez tágulási vérzés, és amíg a tisztasági betét elbírja, addig rendben van. Dél körül félbehagytam a porszívózást, mert kezdtek belehúzni a fájások, és csak feküdni vágytam jól betakarózva. Délután még összeraktunk egy franciaágyat a vendégszobában. Estefelé már éreztem, hogy nem lesz ebből mozi, meg utolsó, lazulós kiruccanás. Akkor még mindig azt hittem, napokig is tarthat ez még, de beszéltem a szülésznővel, aki azt javasolta, menjünk be, megnéz. Hét perces fájásokkal mentünk Vác mellől az István kórházba. Azt hittem, sosem érünk oda… Este nyolckor már ott voltunk, 4,5 centire voltam tágulva. A szülésznő burkot repesztett. Ekkor még megkérdeztem, hogy akkor ezek szerint maradnunk kell és szülünk? Vasárnap hajnali 5.20-kor toppant Vincus erre a világra.

 

Köszönjük a La Leche Liga Magyarország pomázi csoportjának, hogy tagjai megosztották velünk tapasztalataikat!

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. február-márciusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

 

 

Hozzászólások