Állatok és gyerekek

Van, akit nem érint meg a téma, van, aki szerint kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. A legjobb, ha mindenki hallgat az érzéseire, és a lehetőségeit is számba véve éli az állatos vagy nem állatos életét. Ám, ha kisgyerekes családról van szó, sokan felhatalmazva érzik magukat, hogy beleszóljanak ebbe is. Mint minden másba. Természetesen a gyerek védelmében…

Sződy Judit pszichológus írása

„Ha még van háziállatod, sürgősen szabadulj meg tőle. Jó, nem feltétlenül muszáj, de gondold csak meg, mi vár rád a jövőben: egy csecsemőt is éppen elég ellátni, mi lesz, ha mellette még meg kell etetned az aranyhalat, ki kell tisztítanod a hörcsögketrecet vagy meg kell sétáltatnod a labradort?” olvashatjuk Lis Fraser Hoppá, jön a baba című könyvében.
Sajnos rengetegen gondolkodnak így, cicák, kutyák kerülnek menhelyre, vagy új gazdához, eredeti gazdájuk pedig küzdhet a bűntudattal. Eközben családok sokasága talál megoldást a háziállat-gyerek együttélésre. Vajon ők időmilliomosok, vagy bejárónőjük van, esetleg elhanyagolják a kedvenc miatt a gyereküket?

Állatos- babás mindennapok
Lehet, hogy lesz, aki megbotránkozik a következő eszmefuttatáson, de legyünk őszinték: ha van már egy gyerekünk, akiről gondoskodni kell, vagy nálunk lakik a dédi, akit a mi családunk lát el, tőlük sem igyekszünk megszabadulni azért, mert új baba érkezik a családba. Ha a családtagokról való gondoskodás megoldható, és természetesnek vesszük, akkor vajon a kutyust vagy cicát ellátni miért nagyobb kihívás? Ahol a társállat családtagnak számít, ott ez nem is kérdés természetesen.
Ha régóta élsz cicával, kutyával, tengerimalaccal, akkor már biztos gördülékenyen megy a gondozásuk, megvan a rutinod, tudod, hogy hol spórolhatsz az idővel, hiszen máskor is kerültél már olyan helyzetbe, amikor tanulás vagy munka miatt a szokásosnál elfoglaltabb voltál. Az első babás hetekben amúgy sem tudja az ember, hol áll a feje, mindegy, hogy kell-e kutyát sétáltatni, vagy nem. El kell fogadnunk, hogy a gyermekágyi időszak alatt jár nekünk a segítség, a segítők természetesen az állatokról való gondoskodásba is beszállhatnak.
A gyermekágyas időszak utáni mindennapokba pedig már jól beilleszthető a cica etetése, a kutya sétáltatása, a tengerimalac forgácsának kicserélése. Mint minden házkörüli feladat elvégzésében, ebben is segít, ha a baba pici korától életetek része a babahordozás. Eleinte a legtöbben előre kötik a babát, vagy csípőre, később hátra. A gyakorlott szülők már az első hónapokban is a hátukra kötik a picit, így teljesen szabad lesz mindkét kezük, és bonyolultabb tevékenységet is lehet végezni, míg a baba élvezi a szülő közelségét. Amíg elöl vagy a csípődön hordod, bizonyos korlátok között tudsz tevékenykedni, de kutyát sétáltatni, kutyával, cicával játszani így is remekül lehet.

Bacilusok és egyéb csúnyaságok
A fent említett Lis Fraser másik indoka, hogy az állatoktól „bacilusokat és egyéb csúnyaságokat” is el lehet kapni. Kezdem szégyellni magam, de megint a „szabaduljunk meg inkább a tesótól” képlettel érvelnék, hiszen emberről emberre rengeteg betegség terjed, miközben állatról emberre szinte alig valami. A betegségek állatról emberre terjedését „zoonózis” néven emlegeti a tudomány. Állatorvos által rendszeresen ellenőrzött házikedvenc esetében, ha a kötelező és ajánlott oltásokat megkapta, ha a féreghajtást, a bolha- és kullancsriasztást is komolyan vettük, szinte egyáltalán nem kell betegségektől tartanunk. Fontos, hogy az állat etetőtálját tartsuk tisztán, ne legyen benne maradék, mert ebben elszaporodhatnak emberre is ártalmas kórokozók.
Természetesen bárki, így a gyerekünk is lehet allergiás tollra, szőrre, de ez nem az állattartás miatt alakul ki, hanem annak kapcsán jelenik meg. Sajnos ebben az esetben valóban tarthatatlan, hogy az állat a beteggel egy lakásban éljen, akármennyire rendszeresen is takarítunk.

Segít a nevelésben
Ha van otthon kutya, cica, a kisbaba az első perctől érzékelni fogja, hogy a hozzánk tartozó állatokért felelősek vagyunk. Abba nő bele, hogy látja és tapasztalja, hogy ez nem választható opció, nem csak akkor adok enni a kutyusnak, ha kedvem van. Még az is lehetséges, hogy ő maga is biztonságban érzi magát attól, hogy látja a szüleit másokról gondoskodni, és azt is, hogy tiszteletben tartják az állatok, vagyis az élőlények szükségleteit. Megtapasztalhatja, hogy nagy erény a rugalmasság. Hogy ha az állattal történik valami, akkor a problémát a szülei megoldják, és alkalmazkodnak az új helyzethez. Úgy, ahogy a gyerek körül is bármikor akadhat valami soron kívüli megoldanivaló. És a szülők megoldják.
Sokan mesélik, hogy utólag nagyon örülnek annak, hogy már a baba előtt volt háziállatuk, így megtanultak gondoskodni, megtanulták tisztelni a tőlük függő helyzetben lévő életet. Megtapasztalták, hogy milyen az, amikor valaki felelős valaki más jóllétéért, egészségéért, sőt: életben maradásáért. Amikor a baba megérkezett, már nem taglózta le őket a felelősség súlya.
Tiszta kapcsolat
Az állatok mindig tisztán kommunikálnak, hitelesek, önazonosak. Ha a baba meghúzza a kutya bajuszát, vagy belekap a szemébe, az állat jelzi, hogy ez nem esett jól neki. Ha a kutyus boldog, mert hazaért a család, akkor tetőtől-talpig, őszintén boldog. A tiszta kommunikáció, az igényeink vagy érzelmeink szabad kifejezése a záloga a jó emberi kapcsolatoknak. Ezt remekül modellezi és „tanítja” a kutya.

Mire jó?
A házikedvencek felelősségre tanítják a gyerekeket, sőt, rendszerességre is, ha a szülők bevonják a gyereket a gondozási folyamatba.
Ezen kívül az kisállat valódi társként is támogatja a kicsit. Ha bánat éri a gyereket, vagy egyszerűen ölelésre, melegségre vágyik, akkor bármikor a kutyushoz, cicushoz bújhat. Kiöntheti a lelkét, összebújhat vele, ha fél egyedül elaludni, a kutyussal együtt nem fog félni. Ha játszani akar vele, hát játszhat. Természetesen a szülők fontos feladata, hogy az állatot is védjék: bántani, kihasználni, zaklatni tilos.

Mikor legyen állatunk?
Bármikor hozhatunk a házhoz új állatot, de azt gondoljuk át, hogy lesz-e kapacitásunk, hiszen az új családtaggal össze kell csiszolódni. A gyermekágyi időszak például ebből a szempontból nem ideális. Ha kiskutyát szeretnénk, akkor készüljünk több hét komoly bonyodalomra, hiszen a szobatisztává válás, a fogváltás, az egyedül alvás ugyanúgy nehéz a kölyökkutya, mint a kisgyerek számára. Ez az időszak szinte teljes embert követel. Ha nem ragaszkodunk kölyökkutyához, jó ötlet az örökbefogadás, mégpedig olyan állatmentő szervezettől, amely ideiglenes gazdiknál helyezi el a mentett kutyusokat. Az ideiglenes gazda feladata a kutyus szocializációja, vagyis az emberi közösségben élésre való felkészítése. Ha így fogadsz örökbe kutyát, nem lesz „zsákba macska”, hiszen az ideiglenes gazdi pontosan be tud számolni arról, hogy mi a kutyus erőssége, és mi az, amiben még fejlődnie kell.

Segítő kutyák
Vannak családok, ahol a kutya valódi orvosság, sőt: létszükséglet. Ahol az egyik családtag valamilyen érzékszervi, mozgásszervi vagy mentális hátránnyal küzd. Ma már sokféle segítő munkára képeznek ki válogatott kutyusokat civil szervezetek szakemberei. Az ismert vakvezető kutyákon kívül dolgoznak mozgássérült-segítő kutyák, „halló” kutyák. Vizsgázott kutyák segítenek autistáknak, epilepsziásoknak, vagy olyan gyerekeknek, akik elmardanak a mozgásfejlődésben, értelmi fejlődésben. Állat asszisztált terápián különböző civil szervezetek által lehet részt venni, ugyanígy képzett házi segítő kutyát is tőlük lehet igényelni. Nagy Lívia kisfia, Edi, nagyon pici koraszülöttként jött világra.
„Leküzdve az összes aggályomat, belevetettük magunkat a kutyuskeresésbe. Amikor az Edi által kiszemelt pici golden tulajdonosa megtudta, hogy miért szeretnénk megvenni a kiskutyáját, Edinek ajándékozta. Ezután kezdődött a neheze. Poppynak meg kellett tanulnia hogyan tud jó segítő kutyává válni és közben a gazdáját is megtartani. A kiképzés alatt napközben az időt az állatorvossal és az oktatókkal töltötte, de esténként az én idegeimmel és szaglószervemmel találta szembe magát.
Szép lassan csiszolódtunk egymáshoz. Edi, Poppy játékos, néha még túl vagány de nagyon figyelmes természetéhez, én pedig az állandóan csomókban hulló szőréhez.
Hónapok alatt Poppy megtanulta, ha macskát lát akkor nem rohan utána, hanem Edi mellett lassan haladva, a testével szinte alányúlva megtartja az egyensúlyát vesztő fiamat. Sokáig hámmal sétáltak, majd ahogy Edi egyre jobban megtanult egyensúlyozni, úgy lett egyre kevésbé szükség az eszközre. A kutya meleg, biztonságot nyújtó teste, állandó szolgálatra kész jelenléte megnyugtatta és felszabadította mozgásigényét. A beszédfejlődése szárnyalni kezdett, hiszen rájött, hogy ha utasításokat ad Poppynak, az vakon teljesíti. Órákat töltenek az » ül, fekszik, hozd vissza « játékkal.
Poppy Edi ágya előtt alszik, pillanatok alatt tudtomra adja, ha Edi rosszul érezi magát vagy csak rosszat álmodik. Én nyugodtan alhatok.
Így lett háromból négy gyerekem, és így vált Edi és Poppy barátsága mára már legendássá! A háztartásom pedig kevésbé felel meg az ÁNTSZ higiéniai előírásainak. De egyáltalán nem bánom!”

Megjelent a helloBaby! magazin 2016. október-novemberi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások