Pihenés a nagyszülőknél

A nagyszülők – ideális esetben – örömmel részt vállalnak unokáik neveléséből, szórakoztatásából és a szó szoros értelmében rajonganak értük. A szülőknek az egész éves hajtás után jól jönne egy kis feltöltődés. Adja magát a megoldás: A szülők néhány napra átteszik a székhelyüket a nagyszülői házba, így ők pihenhetnek, amíg a nagyszülők kiélhetik gondoskodási kedvüket, gyönyörködhetnek az unokákban.

Szerző: Károlyi Nati

Derült égből a konfliktus
Bencének csodálatos gyerekkora volt. Szüleihez fűződő szeretetteljes kapcsolata felnőttkorában is kiszámítható, stabil támogatást jelentett számára. Sosem hitte volna, hogy képes lenne bármiért is összeveszni velük. Ráadásul élete legboldogabb időszakában.
– Négy év kitartó próbálkozás után érkezett meg Vivi babánk. A szüleim együtt drukkoltak és örültek velünk. Alig várták az első unokázós nyarat. Vivi még csak két hónapos volt, és elég sokat fájt a hasa, de anyukámék annyira várták őt, hogy a párommal inkább vettünk egy mély levegőt és elutaztunk hozzájuk. Apukám meglepett minket egy saját ácsolású bölcsővel, de Vivi csak az anyukája mellén volt hajlandó aludni. Próbáltak minket rábeszélni, hogy tegyük csak bele, hagyjuk sírni pár percig, addig elringatják, de ezt mi nem akartuk. Ez nagyon rosszul esett nekik. Megsajnáltam őket, de a párom hajthatatlan volt. Ezt még jó néhány hasonló eset követte. Soha életemben nem volt olyan feszült viszonyom a szüleimmel, mint abban a két hétben.
(Bence, az édesapa és a gyermek nevét is megváltoztattuk)

Problémák a szőnyeg alól
A közös nyaralás vagy hosszas vendégeskedés során felmerülő konfliktusok mögött korábbi elintézetlen kapcsolati problémák állhatnak – állítja dr. Gyarmati Franciska pszichológiai tanácsadó, life-coach. – Pszichológiai értelemben a felnőttség elengedhetetlen kritériuma a határhúzás, és a határtartás képessége. A közhiedelemmel ellentétben a határok megtartása nem egyenlő azzal, hogy ingerülten kikérjük magunknak, hogy mások miért véleményezik a döntéseinket. Inkább jelent szilárd meggyőződést, magabiztosságot az elvekben, amelyek szerint élünk, vagy a gyerekeinket neveljük. Az anyukám, apukám, anyósom, apósom látja a dolgokat valahogyan, én meg máshogy, nekem el kell fogadnom, hogy ők máshogy látják, de én is csak azt várhatom el, hogy ők is elfogadják az én eltérő véleményemet. Nem kell egymást meggyőznünk, nem kell egy véleményen lennünk.

Te magad gyerekként vagy felnőttként mész haza szüleidhez? És minek tekintenek a párod szülei? Te mit tudsz róluk, hogyan élték meg saját gyermekük kisgyerekkorát? Milyen lehetőségeik és vágyaik voltak? Kikre hallgattak? Kinek a segítségét fogadták el? Ha megérted viselkedésük mozgatórugóit, hatalmas lépéssel közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy érdemében beszélni tudjatok a vitás kérdésekről.
Segít, ha nem támadásként fogadsz minden nézetletérést. Ilyenkor kérdezz nyugodtan. Ti hogyan csináltátok ezt régebben? Miért éppen úgy? Milyen érzés volt? Ha meghallgattad a régi történeteket, talán te is jobban megérted, mi miért történik.

A nyaralás is munkát igényel
Első hallásra meghökkentőnek tűnhet az ötlet, hogy üljünk asztalhoz egy kockás papírral és tisztázzuk a nagyszülőkkel, mit várunk a közösen eltöltött időtől. Pedig a szakember szerint a tiszta kommunikáció a leginkább célravezető módszer.
– Lehet az a célunk, hogy mindent együtt csináljon az egész család, de lehet az is, hogy minél jobban kipihenjük magunkat. A két cél teljesen más stratégiát kíván – világít rá a tervezés jelentőségére a pszichológiai tanácsadó. – Egy-egy ilyen családi nyaralásnál jól megfigyelhetőek a csoportképződés folyamatának állomásai: Az első egy-két nap az ismerkedés fázisa, ilyenkor mindenki igyekszik a legszebb arcát mutatni. A következő állomás konfliktusoké. Ezt onnan lehet felismerni, hogy “mindenki mindenkivel összevész”. – Ezeket a konfliktusokat nem lehet, sőt nem is szerencsés megspórolni. Ezek termelik ki azokat a szabályokat, normákat, amik mentén az együtt töltött időszak harmóniában telhet. Például, ha a nagymama reggel felkínálja az anyukának, hogy megetetné a kisbabát, és addig nyugodtan zuhanyozhat, az vezethet olyan megállapodáshoz is, hogy az anya más feladatokban elfogad támogatást, de a baba táplálásáról kizárólag ő szeretne gondoskodni. Lehet olyan eredménye, hogy ő kiválasztja mit adhat a nagymama reggelire, és csakis azt kaphat a baba. Meg vezethet egy olyan működési alapelvhez is, hogy a nyaralás alatt mindig mindenben döntsön a nagymama – magyarázza Franciska.

Megéri?
A mai szülők számára fontos érték a gyermek egyenrangú félként való tisztelete, a válaszkész gondoskodás, feltétel nélküli elfogadó légkör. Fájdalmas naponta szembesülni azzal, ha a nagyszülők a saját értékrendünktől távol álló szemlélet szerint próbálnak kapcsolódni gyerekünkhöz. Vajon mi a helyes döntés ilyen helyzetekben?
– Azt gondolom, hogy ez egy kötéltánc – fogalmaz Gyarmati Franciska. Egyrészt minél kisebb a gyerekünk, annál nagyobb felelősségünk van szülőként az őt érő hatásokért. Egyértelmű, hogy a nagyszülő nem ütheti meg a gyereket, nem is hanyagolhatja el, ha ő vigyáz rá: pelenkáznia, etetnie, itatnia kell. Minden ezeknél kevésbé súlyos esetben azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a gyerek számára hatalmas kincs, ha megélheti a saját kapcsolatát a nagyszüleivel. Fontos jól felmérni, mikor, mennyire és hogyan avatkozzunk bele ebbe a kapcsolatba. Nem fogom szépíteni, ez nehéz és energia igényes feladat.

Ahol jó lenni
Vajon mi a titka azoknak a családoknak, akik kisebb-nagyobb döccenőkkel vagy anélkül, de jól érzik magukat együtt a nyári szabadság idején is? Mónika szülei elfogadják és tiszteletben tartják lányuk kéréseit az unokázásra vonatkozóan. Juli pedig szemet huny apósa és anyósa számára bosszantó szokásai felett, mert a legfontosabb dolgokban egyetértenek.

Hallgatnak rám
– Szívesen vendégeskedem a szüleimnél, mert itt olyan emberek között lehetek, akik mindenben támogatnak. Bátran kimozdulhatok úgy, hogy biztos kezekben vannak a gyerekeim. Nagyjából ugyanúgy gondolkozunk a gyereknevelésről, egy-két részletkérdésben tér csak el a véleményünk, ilyen például a tévézés vagy az édességevés. De ezekben is igyekeznek rám hallgatni, bár érzem rajtuk, hogy magukban másképp vélekednek a tévézés és az édességek káros voltáról – meséli Mónika.

Szeretik Lalit, és ez a lényeg!
– Gyakran járunk a nagyszülőkhöz, bár nagyon hosszú az autóút. Amíg Lalika sokat ébredt éjszaka, egyáltalán nem volt pihentető nekem az egész. De Lali mindig jól érezte magát a mamáéknál. Anyósomék eljátszanak vele, amikor épp ráérnek, de mindenki csinálja ugyanúgy a saját dolgait. Én egész nap ugyanúgy sétálok, játszom vele, altatom, etetem. Ha valakinek épp van kedve, akkor beszáll. Lehet, hogy én nem fejezem ki magam eléggé érthetően, hogy jólesne pihenni. Nagy szívfájdalmam, hogy soha nem akarták megtanulni a hordozást, pedig az én szüleim nagyon szívesen kendőztek az unokával. Újabban olyan is előfordul, hogy füllentenek Lalinak, ha egy kérését nem szeretnék teljesíteni. Engem ez is nagyon zavar. De alapvetően kedves és jólelkű emberek. És nagyon szeretik Lalit – meséli Juli.

Ötletlista nagyszülős programokhoz

Ha idősebbek, szerencsés, ha saját környezetükben lehetnek az unokával.
– Részvétel a nagyszülők mindennapos elfoglaltságaiban, ház körüli munkákban: főzés, veteményes, barkácsolás, szerszámoskamra rejtelmei, ház körüli állatok. Ez a gyerekek számára sokkal érdekesebb, mint gondolnád!
– Mesélés: gyerekkori emlékek, kedvenc mesekönyvből felolvasás, nagyapa, nagyamama kedvenc gyerekkori könyvei.
– Bújócska, bábozás, kártyázás, társasozás a nagyszülőkkel.
Mi az, ami nálatok legjobban beválik? Te mit szerettél a nagyszüleidben?

Megjelent a helloBaby! magazin 2016. augusztus-szeptemberi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások