Te is anyós leszel egyszer!

Az anyós szóról általában egy cseppet sem kedves, leginkább szigorú, szúrós tekintetű, gyakran undok nőszemély jelenik meg a képzeletünkben. Csak annak könnyű elképzelnie egy bölcs, jóságos anyóst, akinek a valóságban is támogató, megértő családtag jutott. Szárnyakat adhat, ha saját magadat is beleképzeled a jövendőbeli anyós szerepébe!

Szerző: Csörgő Andrea

 

Az előítéleteink sajnos sokszor megakadályoznak bennünket egy őszinte, értékes kapcsolat kialakításában. Bár az is igaz, hogy a rossz anyós-meny, vagy anyós-vő viszonyban nem mindig az előítélet a hibás. Gyakran a rossz szokásokat, amúgy is terhelt kapcsolatokat, hozott családi mintákat okolhatjuk. Akiket a tapasztalataikról kérdeztem, többségükben panaszkodtak, sokkal kevesebben állították, hogy jó anyósuk van.

Noémi dúlaként és önkéntes szoptatási segítőként a családoknak fontos időszakban nyújt támogatást, ilyenkor a kapcsolatok nehézségei hamar a felszínre kerülnek.

– Kisgyerekes anyaként és női segítőként is ritkán hallok jó anyós kapcsolatról. Nemcsak az anyák, az apák is szenvednek az anyósuktól, csak máshogy küzdenek meg a problémával: A nők általában próbálnak “taktikázni”, hízelegni, vagy kérni a párjuk közbenjárását, a férfiak inkább kimenekülnek, elutaznak a “nagyizós” napokon, vagy sürgős szerelnivalójuk támad, pótolják munkahelyi lemaradásaikat.

Ha a szabadon élni hagyás, a gyerek kompetenciájának tisztelete több, mint tizennyolc évig nem került gyakorlásra, utána már nagyon nehéz kiszállni ebből az üzemmódból – összegzi tapasztalatait Noémi.

  • Az anyósom például sokszor rajtam keresztül akarja végrehajtani az akaratát. Van, hogy felhív, hogy mit főzzek a krumpliból meg paprikából, amit hozott nekünk, vagy hogy melyik pólóban küldjem a gyereket oviba, milyen sapkát adjak rá, milyen vitaminokat adjak a férjemnek. Amikor a gyerekekkel van, akkor is ő akarja “diktálni a műsort”, és képtelen tekintetbe venni az ő szempontjaikat – meséli Noémi.

 

Csak elhatározás kérdése

Ehhez képest Orsi csak úgy ragyog, miközben mesél: hat fia van, és nemrég született meg az első unokája. – A legtöbb filmben, viccben negatív az anyós megítélése, különösen a nő anyjának, aki szegény vő vérét szívja. A férfi anyja meg olyan szerepben van, mint aki azt szeretné, ha a fiacskája örökre az ő kis “mackója” maradna. Én anyós is vagyok és anyósom is van. Pozitív a tapasztalatom mindkét irányban. Harcolok a negatív megítélés ellen, ahol tudom, elmesélem, mennyire harmonikus és egyenlő kapcsolatban vagyok a menyemmel és az anyósommal is. Nem szabad, hogy a nők eredendően közös, lelki kapcsolatát tönkretegye az előítélet. Nem szabad, hogy mi, anyósok egymás ellen dolgozzunk.

Ági is friss nagymama, három fiú anyukája: – Elhatározás kérdése, hogy milyen lesz a meny-anyós kapcsolat. Igen, munka van benne, hogy jó legyen. Nekem nagy szerencsém van, mert a menyem egy tündér. Együtt élünk egy háztartásban, a három hónapos kisunokával. Mivel három fiam van és a kisunoka is fiúcska, a menyemmel amolyan asszonyi cimboraságban vagyunk.

 

A jó viszony titka: elfogadás, kölcsönösség, egyenrangúság

 

  • Teret kell adni a fiataloknak, elfogadni, hogy valamit másként szeretnének, mint mi. Engedni, hogy tapasztalatot szerezzenek ők maguk, akkor is, ha fáj látnunk néha a döntéseik következményét, amelyeket mi már előre láttunk. Nem élhetünk helyettük, de élhetjük velük boldogan az életet. Egyenrangú és nem alárendelt viszonyban. – foglalja össze Ági.

 

Fruzsi igyekszik alkalmazkodni az anyósához: – Mivel az anyósomnak nem nagyon van humorérzéke, ezért nem viccelődöm vele, egyértelmű kijelentéseket teszek csak. A gyerekekkel kapcsolatban is kizárólag ez működik, mert amit egyértelműen kérünk, azt mindig igyekszik tiszteletben tartani. Aztán, ha nem sikerül valamit betartani, az sem a világ vége, mert évente maximum két-három hetet látja őket csak, mert külföldön élünk. Mivel én is fiús anya vagyok, azt például nem esett nagyon nehezemre elfogadni, hogy neki a fiai az elsők, én csak valahol utánuk meg az unokák mögött kullogok, és meg tudom érteni, hogy csalódott, hogy nem töltöttem be nála azt a szerepet, amit egy saját lány betöltött volna.

 

Kati arról mesél, mekkora csalódás volt neki, amikor kiderült, az elfogadás nem kölcsönös:

  • Az anyós téma nálunk fordítva alakult: én azt gondoltam, hogy szuperjó kapcsolatunk van, nagyon szerettem a férjem anyukáját, sokat beszéltünk. Aztán egy beszélgetésünk során egyszer csak azt mondta, hogy ő eddig csak “jópofizott” és sok mindent a fejemhez vágott. Azóta nem beszélünk. Már tudom, hogy sohasem fogadott el, mint a fia párját.

 

Juliéknál kölcsönös a figyelem és a törődés:

– Nekem nagyon helyes anyósom van. Teljesen más világnézet, más szocializáció, más kulturális háttér. Mégis működik. Imádja a gyerekeimet, minden nap elhozza a kislányomat a bölcsiből, a kisfam pedig suli után hozzá megy, tőle visszük őket haza este. Főz nekik, mesél, kényezteti őket. Mi pedig bevásárolunk neki, elvisszük a macskáit orvoshoz, kigyomláljuk a kertjét és elvisszük kirándulni. Minden nap találkozunk, ő figyel ránk, mi pedig rá.

Az élet nagy kérdéseit nem beszéljük meg, de nem is erről szól a dolog, hanem az egymásra figyelésről.

 

Viki friss házas, így mesél a tapasztalatairól:

– Nekem nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal, ami azért is fontos, mert az anyukámmal elég felszínes a viszonyunk. Így én az anyósommal szoktam lelkizni, tőle kérek tanácsot, ő jött velem a menyasszonyi ruhámhoz anyagot választani és ruhát varratni, és ő a felmentő sereg, ha szalad a háztartás. Szerintem ő is hasonlóképp gondol rám, mivel csak egy fia van, úgyhogy én afféle kislánypótlék lettem.

 

A nagymamák arra vannak huzalozva, hogy beleszóljanak a gyereknevelésbe

Schneiderné Diószegi Eszter pszichológust kérdeztem arról, miért ennyire nehéz elviselni a mama segítségét, tanácsait.

– Maga az a jelenség, hogy a nagymamák próbálnak beleszólni az ifjú család életébe, természetes. A nagymamaság intézménye emberi találmány, és részben hozzájárult az emberi faj evolúciós sikeréhez. Mivel az embergyerek hosszantartó és intenzív gondoskodást igényel, az anya egymagában nehezen boldogulna ezzel. A női biológia pedig, hogy a fogamzóképesség nem tart élethosszig, hanem előbb abbamarad, biztosítja, hogy legyen olyan közeli nőrokon, aki már nem a saját szaporodásában érdekelt, hanem a gyermekét támogatja a gyereknevelésben. Ez jól működött sok évezreden át, amikor hasznos tapasztalatuk volt arról, hogy hogyan gondozzuk a gyereket. Manapság a nagymama generációnak azonban sokszor nincs érvényes tapasztalata a gyereknevelésről a fiatalabb generáció szemében, ők máshogy szeretnék csinálni, és ez valóban konfliktusforrás. Fontos körülmény, hogy az újdonsült pár hol és hogyan tudta meghúzni a határait. Jó esetben a pár tagjai egymáshoz lojálisak, nem olyan jó esetben meg erősebb a származási családhoz fűződő lojalitás, ami persze bántja a házastársat. Nagyon nehéz belépni egy olyan családba, ahol az anyós mondjuk cserbenhagyásként érzékeli, hogy a fia/lánya párt választott, és új családot alapítana. Ennek megfelelően nem, vagy fenntartásokkal fogadja el a gyermeke párját.

Ennek persze egyáltalán nem kell így lennie. Egy jól működő családban az is az élet természetes része, hogy a gyerekek kirepülnek, és utána másféle kapcsolat fogja őket fűzni a szüleikhez. Ha ez át tud rendeződni, akkor teljesen jól alakul az anyóssal is a kapcsolat.

  • A családterápiás munkában sokszor találkozunk az anyós-após tematikával, hiszen hatással vannak a családok életére. A pár természetesen csak a saját érzései és cselekedetei fölött tud rendelkezni, hogy az anyósék hogy vannak jelen az életükben, és hogyan viszonyulnak hozzájuk, afölött nem. De beszélgessenek sokat egymással, a közös elképzelésekről, az érzésekről, a származási családjukról. És ha úgy érzik, hogy a konfliktus nehezen megoldható, vagy nagyon rányomja a bélyegét az életükre, akkor kérhetnek családterápiás segítséget is.

Ha sikerül jól meghúzni a saját család határait, akkor jóval kevésbé képes ezt felborítani egy anyós. Vagy ha próbál is beleszólni valamibe, de a házastárs képes a párja mellé állni, és azt kommunikálni az anyja felé, hogy ők mit szeretnének, akkor ez egyértelművé teszi a nagyszülők felé az új viszonyokat.

 

Megjelent a HelloBaby! Magazin 2018. június-júliusi számában, Legyél te is előfizetőnk! 

 

Hozzászólások