Kórházban a kicsi! Mire számíthatok szülőként?

Egy súlyos betegség, vagy egy műtét mindenképpen gondterhelt, nehéz napokat jelent nemcsak a kis beteg, hanem valamennyi családtag számára. A szülők tapasztalatai és a szakember véleménye szerint az egészségügyi ellátórendszer számos pozitív változáson ment át az utóbbi néhány évben, azonban még jócskán van hová fejlődni.

 

Szerző: Károlyi Nati

A múlt árnyéka még tisztán érzékelhető – Vanda tapasztalatai
Vanda öt húsz és három év közötti gyermek édesanyjaként sok kórházi tapasztalatot szerzett az utóbbi bő másfél évtizedben.
– Ha egy szóval kellene jellemeznem a mai magyar valóságot, a kiszámíthatatlanság lenne a legtalálóbb. Minden azon múlik, kik azok az egészségügyi dolgozók, akik épp ügyeletben vannak. Az a benyomásom, hogy a nemrég végzett fiatal orvosok, ápolók többnyire már egy haladóbb szemléletet képviselnek: Egyenrangú partnernek tekintenek, objektíven tájékoztatnak, engednek dönteni a lehetséges kezelésekről:
Panka, a legkisebb lányom, alig múlt 1 éves, amikor egy húgyúti fertőzés miatt kórházba kerültünk. Sajnos nem sikerült órák elteltével sem vizeletmintát produkálnia, ezért katéterezni kellett, amit én nem akartam engedni. Erre a fiatal, kedves gyermekgyógyász nagyon empatikusan elmagyarázta nekem, hogy ő teljesen megérti, hogy ez a beavatkozás szörnyen hangzik számomra, és hogy aggódom a kisbabáért, de higgyem el, hogy ez nem fog fájni Pankának, és én foghatom őt végig, amíg le nem zajlik a procedúra. Miután Panka láza lement, még azt is meg tudtam beszélni egy másik orvossal, hogy mivel négy másik gyerek vár otthon, inkább nem maradnánk benn a teljes antibiotikum kúra végéig, hanem mindennap bejönnénk megkapni az újabb és újabb adag infúziót. Ugyanakkor azt is látom, hogy előző rendszerben “kinevelődött”, régi vágású szakemberek nem igazán hajlandóak a szemléletváltásra, képtelenek szolgáltatóként viselkedni. Nyáron történt, hogy 12 éves Ádám fiammal egy súlyos, azonnali műtétet igénylő baleset után több hétig élvezhettük egy budapesti kórház vendégszeretetét. A műtéttel maximálisan elégedett voltam: az operációt végző rezidens nemcsak tökéletes munkát végzett, de abszolút korrekt és részletes tájékoztatást is adott. Ezt a pozitív emléket azonban sajnos felülírták egy idős nővérhez fűződő élményeim. Miután az egész napot végig álltam és ültem, éjjel 10-kor bátorkodtam kihúzni a fotelágyat. A nővér rámripakodott: hogy merészeltem ezt megtenni engedélykérés nélkül?! Különben is, még most jön egy vizit, mit képzelek, hogy majd az én ágyamat kerülgesse a doktor úr? Miután kikértem magamnak a hangnemet, azt vettem észre, hogy Ádámon áll bosszút a karakánságomért: Durva, erőszakos mozdulatokkal cserélte ki a branüljét, egyik ebédnél pedig rászólt, hogy micsoda dolog, hogy ilyen nagy fiú létére az anyukája eteti.
Összességében még így is sokkal jobb a helyzet, mint tizenöt évvel ezelőtt, a hálapénzrendszer virágkorában. Akkor még gyakorlatilag azért is fizetned kellett, hogy az őt megillető, normális ellátást megkaphassa a gyermeked, és hogy az orvosok, nővérek emberi hangnemben beszéljenek veled. Két éve, amikor Jancsi fiamat műtötték, már az urológiai sebészet valamennyi alkalmazottja ellentmondást nem tűrően visszautasította a szülők borítékait, és így is tudásuk és emberségük legjavát állították kis betegeik szolgálatába – összegzi tapasztalatait Vanda.

Minden igényt kiszolgáló ellátás – Orsi tapasztalatai
A nyolcéves Laura és a hatéves Marci édesanyja egy évvel ezelőtt a szülői lélek legkeményebb próbáját volt kénytelen kiállni: kisfiánál leukémiát állapítottak meg. Az édesanya azonban a kórházban töltött hetek alatt nemcsak az ilyen helyzetben természetes kétségbeesést és féltést élte meg, hanem egyedülállóan érzékeny támogatást, és reményt keltő bizalmat is.
– Amikor megtudtam, hogy hetekre be kell vonulnunk a kórházba, az eddigi tapasztalataim alapján fel voltam készülve, hogy akkor most kövön kell majd aludnom, ha egyáltalán Marcival maradhatok, és fél vállról lesz véve minden kérdésem. Pozitívan csalódtam mind a berendezést, mind a bánásmódot tekintve. Nagyon barátságos légkör vett körül minket. Már a diagnózis napján behívták a férjemet. Amíg a nővérkék vigyáztak Marcira, a főorvos úrral hármasban mindent részletesen megbeszéltünk, az összes kérdésünket feltehettük. Egy kényelmes egyágyas kórtermet kaptunk, amelyben volt egy kihúzható ágy a szülőnek is. A hosszabb bentlétek idején váltottuk egymást a párommal, hétvégén hazamentem Laurához, és ő volt benn a kórházban Marcival. Kisfiunkat minden vizsgálatra, kezelésre elkísérhettük, gerincvelő-csapolás közben is belém kapaszkodott, hogy minél kevesebb stressz érje. Marci soha nem látott rajtunk kétségbeesést. Mivel szuper tájékoztatást kaptunk mindig mindenről, hamarosan mi is nyugodtabbak lettünk, és Marcit is az első perctől tájékoztattuk, miért vagyunk ott, és hogy mi miért történik. Napközben egy kedves óvónő foglalkozott a gyerekekkel és az anyukákkal, de rendelkezésre állt pszichológus, és lelkészi támogatás is. – Orsi úgy véli, talán azért is reagált Marci szervezete olyan jól és hamar a kemoterápiára, mert a lélek gyógyítása, ápolása is fontos prioritás volt a kórházi dolgozók számára.

Jogotok van a legjobb ellátáshoz!
– A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) immár három éve indította el “Gyerekkel vagyok” című kezdeményezését – tájékoztat dr. Asbóth Márton Magánszféraprojekt-vezető. – Kiindulópontunk az volt, hogy bár az egészségügyi törvény majdnem két évtizede kimondja, hogy a szülőnek joga van a nap 24 órájában a kórházban tartózkodó, beteg gyermeke mellett maradni, ez a jog három évvel ezelőtt még nem mindenhol érvényesült. Igyekeztünk folyamatosan napirenden tartani a témát, komoly jogtudatosító munkát végeztünk a társadalom minden szintjén. Az elmúlt években örvendes módon országszerte látványos előrelépés mutatkozik ebben a kérdésben, így augusztusi adatigénylésünk során, már inkább arra voltunk kíváncsiak, további elemeiben vajon mennyire gyerekbarát egy-egy intézmény. Legfontosabb szempontunk továbbra is a folyamatos szülő-gyerek kapcsolattartás lehetősége volt, de azt is megvizsgáltuk, milyen a betegtájékoztatás és az infrastruktúra. Mennyire könnyen elérhető és személyre szabott a felvilágosítás, érthető-e akár egy kisgyerek számára is. Ne a szülői rámenősségen múljon, hogy megkap-e minden szükséges információt egy család! Megnéztük azt is, hol alhat bent a szülő, kap-e étkezést, vannak-e mesekönyvek, játékok, gyerekprogramok. Ezek közül egyedül a tárgyi feltételeken a legnehezebb változtatni, minden más inkább szándék, mint pénz kérdése. Azt tapasztaltuk, hogy a leginkább gyerekbarát intézmények teljesen elszórtan találhatók meg az országban. A haladóbb szemléletű helyekre jellemző, hogy a dolgozók képesek teamként összedolgozni, nincsenek széthúzások, éles szemléletbeli ellentétek. Ugyanakkor jellemző rájuk a bizonytalanság is: kétkednek, hogy megfelelő irányba halad-e a változás, amit elindítottak, valóban jó-e a családoknak, amit csinálnak. Számukra óriási segítséget jelent minden egyes szülői visszajelzés. Egyik lehetőség erre, ha a szülők adatbázisunkon (http://gyerekkelvagyok.tasz.hu/korhazak-kategoria/gyerekosztaly/) keresztül adnak értékelést az intézményekről. Célunk, hogy hosszútávon a jobb gyakorlatú kórházak inspirálják, “húzzák magukkal” az elmaradottabb helyeket.

Hova fordulhatsz, ha sérelem ér?
– Vannak helyek, ahol a folyamatos kapcsolattartás maradéktalanul érvényesül: A szülő a beavatkozások, vagy akár éber műtétek alatt is jelen lehet, máshol pénzt kérnek, vagy fizetős szolgáltatások igénybevételéhez kötik a bennmaradást. Pedig ez teljesen jogellenes! – foglal állás dr. Asbóth Márton – Akár ilyen, akár más természetű jogsértő helyzet esetén a legjobb a konfliktust intézményen belül elsimítani – akár az osztályvezető bevonásával, hogy a gyermek akkor és ott megkaphassa az optimális ellátást. Ha ez nem vezet eredményre, megkereshetik a kórház betegjogi képviselőjét, illetve súlyos jogsérelem esetén pert is lehet indítani. A TASZ ingyenes jogi segítséget nyújt a hozzá fordulók részére. Ez azonban mind már csak utólagos segítség.

Kis csomag – nagy segítség
A téli ünnepek alatt a TASZ közel 1000 csomagot juttatott el országszerte kórházban gyógyuló gyerekek és szüleik részére. Ezek nem csak a benntartózkodáshoz hasznos eszközöket (higikendő, kés, villa, kézfertőtlenítő, színes ceruzák, kifestőkönyv), hanem jogvédő füzetet, és egy gyerekeknek szóló jogtudatosító játékot is tartalmaztak.

Megjelent a HelloBaby! magazin 2018. február-márciusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások