Szülés utáni szokások és hagyományok a világ körül

Ha különböző kultúrák szokásait nézzük, sok olyan hagyományt, rítust találunk, amelyek a szüléshez kapcsolódnak. A gyermekágy alatt, vagy közvetlenül a szülést követően több olyan felépülést segítő módszert használnak, amelyek a mi kultúránkban ismeretlenek.

Ugyanakkor vannak közöttük olyanok is, amelyek a hagyományos magyar népi kultúrából ismerősek lehetnek. Noll A. Nandu bábával beszélgettünk arról, hogy milyen hatásokat és eredményeket tulajdonítanak ezeknek a praktikáknak.

Csörgő Andrea perinatális szaktanácsadó interjúja

Gyermekágy mint kiemelt időszak

A gyermekágyas anya és újszülöttjének ápolása, a közösség többi tagjától való elkülönítése szinte mindenütt jellemző szerte a világon. Különleges figyelemmel ápolják, etetik, gondozzák az édesanyát és gyermekét. Abban viszont már nagy különbségek vannak, hogy a nőnek ezt az állapotát tisztátalannak, vagy éppen ellenkezőleg, áldottnak és különlegesnek vélik. Számos kultúrában, köztük Mexikóban szokásos hagyományát az anya melegen tartásának – nem szabad még hideg vizet, fagyit sem enni, nyáron sem, sőt, ha az utcára kell menni valamiért (pl. a kórházból haza), még a fülüket is bedugják vattával, hogy “meg ne fújja a szél”.

A Boldogasszony ágyának nevezett elfüggönyzött, elszeparált ágy, ahol anya és gyermeke ideje nagy részét tölti az első negyven napban, vagy a komatál, mellyel kiszolgálják őket, olyan szokások, amelyek mai, városias kultúránkban, felgyorsult ritmusú világunkban is hasznosnak bizonyulnának.

  • „A gyermekágyas visszavonultsága és a munkára vonatkozó tilalmak – mögöttes ideológiától függetlenül – az anya testi regenerálódását, a tejtermelő hormonműködés zavartalan beindulását, a kezdeti kötődés elmélyülését, és a külső fertőzéstől való védelmet szolgálják. A méh körülbelül egy hét alatt húzódik vissza nem várandós méretére, ezalatt különösen fontos a sok fekvés, az erőlködés kerülése. A szinte folyamatos anya-baba bőrkontaktus pedig az egyik legjobb tejszaporító.”

Fürdő mamának és babának

Egy korábbi számunkban írtunk a szülés során, ill. császármetszés esetén keletkező sérülések, hegek ellátásnak modern ápolási ajánlásairól és beszámoltunk a nedves sebgyógyulás előnyeiről. A köztudatban széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy a gátnak, a hegeknek nem tesz jót a víz. A nőknek szülés után ugyanakkor, főleg a bábák, gyógynövényes ülőfürdőt javasolnak egyes országokban.

Szintén sokan úgy tudják, hogy az újszülött kisbaba köldökcsonkjának nem szabad semmilyen nedvességgel érintkeznie. Ezzel szemben számos videón látható, ahogyan az egészen kicsi újszülött babákat hosszan fürdetik kádban, medencében.

A köldökcsonk leesését követően azonban Magyarországon szinte minden családban szokás már naponta fürdetni a csecsemőt.

Miért vannak ekkora különbségek a szokásokban? Milyen hiedelemek befolyásolják ezeket a szokásokat?

  • „A gyermekvárást övező kategorikus tiltások közt sok túlzást is találunk. Ezek szabványosított megoldást próbálnak nyújtani olyan problémákra, amelyek korántsem mindenkinél, és csak bizonyos körülmények között állnának elő, ezért esetfüggő gondolkodásra lenne szükség. Igaz, hogy a sebgyógyulást és a köldökcsonk leesését is segíti, ha a felület az idő nagy részében száraz, de ez nem jelenti azt, hogy nem is érheti gyógynövényes, enyhén sós vagy tiszta víz. A két lényeges szempont itt csak az, hogy a víz friss legyen, illetve fürdés, fürdetés után a hegesedő területet alaposan meg kell szárítani.

A legújabb ajánlások szerint a köldökcsonkkal a szárazon tartáson kívül semmit nem kell csinálni (hacsak nem jelentkeznek gyulladás, fertőzés tünetei, ebben az esetbenugyanis szükséges fertőtleníteni). A repedt gátseb természetes gyógyhajlama általában igen jóm a gátmetszésé kevésbé, így ott is a tisztán tartás, a fertőzésmegelőzés az egyetlen valóban elengedhetetlen teendő. Olajos, zsíros kenegetést a sebfelületeken én nem szoktam ajánlani, mivel a tapasztalatom szerint ez akadályozhatja a sebszélek összetapadását. A gátra sokan ülőfürdő helyett gyógynövényes permetet alkalmaznak, melynek használata praktikus, kellemes és szintén hatásos lehet. A szülés utáni sebgyógyító fürdőkhöz leggyakrabban használatos gyógynövények – többek közt – a feketenadálytő, a medveszőlőlevél, a pásztortáska, a cickafark és a levendula, de antibakteriális hatása miatt a fokhagymát is gyakran alkalmazzák. Császármetszés sebét véleményem szerint a hegesedésig, illetve a varratszedésig legjobb szárazon és gyógyító „kencéktől” mentesen hagyni, mivel egy nagy hasi seben bármilyen irritáló vagy esetleg allergiás reakciót keltő anyag több kárt okozhat, mint amennyi előnnyel jár. A seb behegedése után azonban alkalmazhatóak akár a gyógyszertári „hegszépítő” készítmények, akár naturopátiás szerek és egyéb gyógyító technikák, pl. KinesioTape, hegmasszázs stb. Utóbbiak szakszerű alkalmazását bízzuk képzett terapeutára.”

Csontkovácsolás, masszázs és haskötés

A szülést követő hónapokban a nők gyakran számolnak be derék- és hátpanaszokról, olykor a szeméremcsont fájdalma okoz nehéz pillanatokat. A legtöbb orvos nem tanácsolja sem a testmozgást, sem az erősítést, sem a masszázst az első hetekben.

A haskötő használatáról is megoszlanak a vélemények, van, aki az izmok fokozatos erősödését attól reméli, hogy maga erősödik, mások azt javasolják, hogy a kötővel tegyük kíméletesebbé a terhelés első időszakát, mert ez megelőzheti a későbbi problémákat, a hasfal szétnyílását vagy a sérv kialakulását.

Alternatív gyógyászati és kezelési módszereket tanulmányozva szembeötlik, hogy ebben az időszakban mind az izmok, mind a csontok kezelésére találunk lehetőségeket: csontkovácsolás,  jóga, hasfalzárás, hasizom erősítés. Ezek lennének a modern megfelelői a hagyományos „kenésnek”, vagy a szült női test betekerésének?

  • „A hosszabb távú testi regenerálódás időszaka óvatos becsléssel is hónapokban mérhető, és ilyenkor általános igénye az anyáknak valamiféle kényeztetés, valós vagy akár szimbolikus helyreállító tevékenység. A kiscsecsemős anyának alig van ideje saját magára, ezért egy ilyen kezelés a vágyott én-időt és figyelmet is megadhatja neki, amellett, hogy kialvatlan, babahordozásban megterhelt testének is jót tesz. A módszerek kiválasztását a szükségletekhez érdemes igazítani: mozgásszervi problémák esetén erre szakosodott masszőr, gyógytornász vagy kiropraktőr segíthet, míg általános állapotjavítóként szinte bármi, ami az anyát a kínálatból „megszólítja”.

Méhlepényhez kapcsolódó szokások

A méhlepény a kórházban veszélyes hulladéknak számít, ugyan néhányan kérik a kiadását, és hazaviszik magukkal a szülés után, ez nálunk mégis ritkaságszámba megy. A hagyományos magyar népi kultúrában a méhlepényt szokás elásni és fölé gyümölcsfát ültetni, fiúknak körtét, lányoknak almát.

Van-e valamilyen egészségmegőrzéssel kapcsolatos vonatkozása a méhlepénynek?

  • „A méhlepény fontos hormontermelő szerv, amely a magzati korban a baba anyagcseréjét is szolgálja. Csodája, hogy az egyetlen szervünk, amely feladatát elvégezve egyben kilökődik. Nem véletlen, hogy sokan különleges kötődést éreznek a méhlepényhez, egyes kultúrákban szorosan a babához tartozónak, a baba „másának”, védelmezőjének vagy szerencsehozónak tartják. A népi gyógyászatban friss vagy porrá szárított formában szülés utáni vérzés csillapítására, valamint különféle „női problémák” , illetve gyermekágyi lehangoltság („baby blues”) kezelésére is használatos. E hatások igazolására azonban nem áll rendelkezésre megfelelő kutatási anyag, illetve a méhlepényből készült szerek előállítása felveti a fertőzésmegelőzés szükségességét is, ezért a témához kellő megfontoltsággal érdemes közelíteni.”

Megjelent a HelloBaby! magazin 2018. február-márciusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások