Tartasz a testvérféltékenységtől?

Sok szülő szemében titokzatos, rettegett, és befolyásolhatatlan mumus, mely ellen szinte tehetetlenek vagyunk: vagy szerencsésen elkerüli a családot, vagy elkerülhetetlenül porig rombolja szülői törekvéseinket. Szakértőnk szerint nagyon is lehet ráhatásunk arra, mit tudunk ki hozni gyerekeink egymáshoz fűződő kapcsolatából.

Károlyi Nati interjúja Szabó-Héger Zsófia életvezetési tanácsadóval 

Miben különböznek a nehézségek egy testvérkapcsolatban attól, amit mondjuk egy kortárs csoportban, két, eredetileg idegen gyerek esetében tapasztalhatunk?

Sz.-H.Zs: A legnagyobb különbség a szabad akarat megléte, vagy annak hiánya. Egy barátság fenntartása önként választott élethelyzet, egy testvéri viszony ezzel szemben adott, kisgyermekként a döntési kompetenciánkon kívül eső dolog. Egy gyereknek olyan helyzetbe csöppenni, ami fölött nincs és nem is lehet kontrollja, amire nincs befolyása, de kilépni sem tud belőle, mert nincs hova, hihetetlen lelki teher; ezt pedig egy, még önmagában sem teljes, kiforratlan kis személyiségnek felnőtt segítsége nélkül, egyedül feldolgoznia szinte lehetetlen.

Van-e “ideális” korkülönbség testvérféltékenység szempontjából?

Sz.-H.Zs: Van akinek az számít, hogy kicsi legyen a gyerekek közt a korkülönbség, mert akkor hamarabb „letudható” a velük való éjszakázás, az első bölcsődei betegségek, nem kell pár év szünettel újra megélni az első két év kihívásait. Aki így vélekedik, annak általában másfél-két év korkülönbség van a gyermekei közt, tehát a kistestvér egészen biztosan beleszületik a nagyobbik gyermek szeparációs szorongási folyamatának második felvonásába. Ebben az esetben jó eséllyel várható, hogy kiborul, hiszen abban a korszakban van, amikor folyamatosan, árnyékként követi anyát, és kiborul, ha a figyelem a kicsire irányul, neadjisten anya el is vonul vele kettesben, külön szobába például az esti fektetés során. Akkor ezek szerint ez nem ideális korkülönbség? Van, aki számára úgy praktikusabb, ha akkor jön a pici, amikor a nagy már relatíve önálló (4-5 éves). Ebben az esetben néha azzal kell számolni, hogy a nagyobbik, látván, hogy a kistestvérnek még a törlik a popsiját, újra kéri, hogy őt is kísérjük a vécére, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy épp az óvodás dackorszak kellős közepébe csöppen a kicsi. Tehát akkor ez sem ideális korkülönbség? Sorolhatnám még a példákat, mindenre lenne pro és kontra is érv, de igazából kár az ideális időpontot keresni egy kistestvér születésére. Minden racionális érvet képes egy pillanat alatt felülírni a valóság! A mi dolgunk szülőként pedig nem az, hogy előre, konkrétumok nélküli, ideálisnak tűnő helyzeteket teremtsük, hanem az, hogy rugalmasan kezeljük a dolgokat a maguk helyén és idejében, és adott helyzethez illően alakítsuk ki a számunkra és a gyermekeink számára is a valódi ideális körülményeket.

Számít-e, hogy hányadik gyermek érkezik a családba? Ha a másodszülöttet könnyen elfogadta az első gyermek, a harmadikkal is hasonlóképpen alakul majd a kezdet?

Sz.-H.Zs.: Ez nem mindig igaz! Van, hogy bár a másodszülöttet annak idején könnyen elfogta a nagyobbik gyermek, de az újabb kistestvérnél már elfogy a türelme, mondván, egyszer már végigcsináltam ezt, nem kérek belőle újra. De történhet épp fordítva is: Az a kisgyermek, amelyik az első testvére születését sokként éli meg, könnyen lehetséges, hogy kora előrehaladtával „beérik” a nagytestvér szerepbe, és az újabb kistestvért minden gond nélkül, szeretettel fogadja. Arról nem is beszélve, hogy három gyereknél már nem csak a testvér-partneri viszony energiái dolgoznak a gyerekekben, hanem nyugodtan beszélhetünk csoportdinamikáról is, ami jóval összetettebb dolog. (Például három gyerek közül anya melyik kettőnek fogja az utcán a kezét?).

Mi minden befolyásolhatja két testvér kapcsolatát?

Sz.-H.Zs: Számtalan dolog lenne felsorolható, de én most két dolgot emelnék ki. Az egyik a szülői hatás. Ez alatt én elsősorban azt a szülői mintát értem, amit gyerekek folyamatosan maguk körül tapasztalnak és szívnak magukba tudat alatt. Anya-apa párkapcsolati mintája, mindennapi kommunikációja, konfliktuskezelési módszerei egymással és a család többi tagjával – ezek mind olyan dolgok, amelyek a testvérkapcsolatra is kihatnak. A másik a gyerekek habitusa. Sokan mondják, hogy kislány mellé könnyebb bevállalni a kistestvért, mint fiú mellé, de ezzel ilyenformán nem értek egyet. Véleményem szerint a testvérféltékenység, és úgy általában a testvéri viszony nem nemfüggő. Kisfiú is lehet anyáskodó típus, és kislány is lehet vadóc. Sablonokban gondolkodás helyett inkább a gyerekek alkatát, jellemét tartsuk szem előtt, és aszerint terelgessük, segítsük őket saját útjuk megtalálásában, egymáshoz fűződő kapcsolatuk kialakításában és folyamatos változásaiban is.

Milyen plusz nehézségekkel kell számolni mozaik-család esetén? Hogy tudják a szülők a féltestvéreket támogatni a minél jobb testvérkapcsolat kialakításában?

Sz.-H.Zs.: Szó esett már arról, hogy mennyire fontos a jó testvérkapcsolat kialakításában a szülői minta. Ha mozaikcsaládról beszélünk, nem csak a szülői minta meghatározó, hanem az előző párkapcsolat is valamelyik szülő részéről. Plusz nehézség egyetlen dologból adódhat, ha a szülői – volt párkapcsolati hármasból valamelyik szereplő nem nyitott a kapcsolatrendezésre, és ezáltal a gyerekekkel való őszinte kommunikációra sem az új szituációról, amivel egy újabb kisgyermek születése jár. Véleményem szerint egy gyerek, függetlenül a felnőttek egymáshoz való viszonyától, mindent képes feldolgozni és minden helyzethez tud sérülés nélkül alkalmazkodni, ha korához mérten folyamatosan és megfelelően kommunikálnak vele, valamint minden oldalról továbbra is megkapja azt a támogatást, amitől szeretve és biztonságban érzi magát.

Meddig természetes dolog a testvérféltékenység és mikor lehet szükség egy szakember segítségére?

A végső pont, amikor már óvodából-iskolából jelzik, hogy szakemberre van szükség, előtte azonban mindenki maga érzi, meddig képes egyedül megbirkózni a problémával, és mikor nyúlik túl lehetőségein a dolog és igényel szakmai segítséget. Az intő jelek egészen változatosak lehetnek. Könnyen felismerhető például, ha az addig szófogadó, szelíd gyereknek hirtelen hatalmas dühkitörésekkel tarkított érzelmi viharai lesznek, vagy síróssá válik, esetleg verbálisan is egyértelműen kifejezi a problémáját („anya, te tehetsz az egészről”, „én nem ezt akartam”, „vigyétek vissza inkább a kistestvért”). Legyünk azonban szemfülesek és figyeljünk a sokkal nehezebben felismerhető tünetekre, a lelki problémák fizikai tüneteire is! Ezekből a gyerek jellemétől és korától függően sokfélék lehetnek. Leggyakoribb a fejfájás („nem érti, miért történik ez vele”), a hasfájás-hányás-hasmenés („nem tudja megemészteni a dolgokat”), a fülgyulladás („nem akarja meghallani”), a visszatérő láz („addig is velem foglalkoznak”), de még sorolhatnám a körömrágáson, éjszakai bepisilésen át egészen az allergiáig, asztmáig, sőt, a végtelenségig. Egyszóval, ha a kistestvér megszületése után bármikor (akár még évekkel később is!) feltűnően gyakran járunk a nagyobbikkal gyerekorvoshoz, mindenképpen keressünk fel egy szakembert!

Hogyan támogathatjuk a gyerekeinket, hogy ajándékként élhessék meg a testvérük létezését, és azt, hogy többedmagukkal nőhetnek fel?

Sz.-H.Zs.:Mindenekelőtt folyamatos, őszinte kommunikációval és nyitottsággal. Segítsünk őket abban, hogy a testvérükkel és az egész testvéri helyzettel kapcsolatban ki merjék fejezni az érzéseiket, tudják és tapasztalhassák nap mint nap, hogy támogatjuk őket, biztonságban és szeretetben élnek, és megértéssel fordulunk feléjük minden helyzetben. Akkor is, ha épp boldogan fociznak egymással a kertben, de akkor is, ha valamin összevesznek, hiszen felnőttként mi is pontosan tudjuk, hogy cseppet sem könnyű folyamatosan alkalmazkodni valakihez, még ha szeretjük is az illetőt.

Konkrét ötletek a testvérféltékenység elkerülésére

– Legyen kialakított napirendünk, amiben a gyerekek állandóságot és biztonságot találnak. Nem kőbe vésett rendszerről van szó, de egy nagyjából állandó napi sorrendiségről, pl. ovi-bölcsi után játszóterezés, utána közös vacsora, azután fürdés, később meseolvasás stb. Olyasfajta napi rutin, amiben a gyerekek aktívan részt vesznek, ezáltal természetes módon, erőlködés nélkül tudnak alkalmazkodni egymás igényeihez és kialakítják közös szokásaikat. (Például a kistestvér fürdik előbb, de az esti meseolvasás közös)

– Soha ne hasonlítgassuk őket össze! Lássuk meg bennük a különbséget, és hagyjuk, hogy azokkal együtt önmaguk legyenek, ne pedig testvérük „bezzeg”-ellentétei.

– Hagyjuk meg a személyes terüket, és tanítsuk meg nekik, hogy ők is tartsák tiszteletben egymásét! Nem kötelező örökké együtt lenniük, együtt játszaniuk. Ha egyikük csendesebb típus (vagy épp csak olyan hangulata van), nyugodtan rajzolgasson egyedül a szobájában csukott ajtó mögött, míg a másik hangosan kisautózik a nappaliban. Segítsük őket, hogy felismerjék egymás hangulatait és aszerint működjenek együtt vagy külön.
-Vegyük észre, ha jól megvannak együtt! Ha épp kedvesen eljátszanak egymással vagy egyikük segít valamiben a másiknak, lássuk meg és dicsérjük meg őket, ezzel is erősítve bennük az összetartozás-érzést és azt a bizonyosságot, hogy szövetségesre, segítőtársra találhatnak a másikban.

Megjelent a helloBaby! magazin 2018. február-márciusi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások