A legjobb korban – babavárás és szülés 20, 30 és 40 évesen

Három anya mesél az érzéseiről, élményeiről.

Károlyi Nati összeállítása

Alig túl a második ikszen, a természet rendje szerint –
Eszter története

Kor: 25 év
Foglalkozás: képzőművész, dúla
Hány gyereke van? 2
Hányadik várandósságát meséli el? 1.
Hány éves volt a baba születésekor? 21
“Amikor a kislányom fogant, még főiskolára jártam, három hónapos várandósan kezdtem az utolsó évet. A párommal már több, mint három éve voltunk együtt. Nagyon megörültünk mindketten a kis jövevénynek, régóta vágytunk gyerekre, de nem volt megbeszélve, mikor vágjunk bele. Úgy érzem, a gyerekek nem tudnak rosszkor érkezni. Nem érdekelt, hogy esetleg félbehagyom a tanulmányaimat, gondoltam, majd ha itt lesz az ideje, alkalmam lesz rá, befejezem. A barátaim, családom osztoztak az örömünkben. Anyukám első reakciója a döbbenet volt. Nem akarta elhinni, hogy ilyen fiatalon nagymama lesz, és a kislányának sem akart még asszony létet. Aztán persze egy-két nap elteltével, mikor már megemésztette, ő is iszonyatosan boldog lett.

Én nem éreztem magam túl fiatalnak a várandóssághoz. A kockázatokkal nem riogattak, bár azért pár fölösleges vizsgálatba és jó pár indokolatlan ultrahangba belecsusszantam, mert nem tudtam határozott nemet mondani. Félelemtől mentes volt a várandósságom, nem tartottam sem a szüléstől sem attól, hogy bármi baj, betegség érhet bennünket. Csodás kilenc hónap volt, nyáron költözött a kislányunk a pocakba, nyaralni is eljutottunk, vadkempingeztünk hegyekben, tenger- és folyópartokon, majd szeptemberben lakodalmat ültünk. Végig nagyon jól éreztem magam a bőrömben, kivéve az elején pár hét émelygést.  Aktív voltam, nyolc hónapos várandósan még felgyalogoltunk az Írottkőhöz hóban, és biciklivel közlekedtem szinte a szülésig. Sokat sétáltam, jógáztam. A párommal az otthonszülés mellett döntöttünk. Hamar megtaláltam a bábámat és egy fantasztikus szülésfelkészítőn vehettünk részt. A szülésnél két általam választott bába volt jelen, valamint az anyukám és a férjem. Az első szülés-érzettől számítva kb. 28 óra múlva megszületett a gyönyörű, egészséges kislányunk. Szép szülésem volt, nagyon jó élmény volt, bár voltak nehéz, fáradt, fájdalmas percek, órák. Örültem, hogy otthon jöhetett világra, békében, nyugalomban, és senki nem választott el minket egy pillanatra sem egymástól.

Boldog vagyok, hogy ilyen fiatalon válhattam anyává! Úgy érzem, előttem az élet, harminc évesen, óvodás, iskolás gyerekek mellett is kezdhetek még új tanulmányokba. Ebben a férjem és a családom is támogat.”

Harmincon és az elvárásokon túl magamra találtam az anyaságban – Flóra története
Kor: 33 év
Foglalkozás: pedagógus
Hány gyereke van? 1
Hányadik várandósságát meséli el? 1.
Hány éves volt a baba születésekor? 29,5

“A diploma után 2011 szeptemberében helyezkedtem el tanárként és 2013 novemberében fogant a lányom. Szeptemberben bevállaltam egy félállást, ezenkívül óraadói állást és a munkahelyemen is plusz feladatokat – hamar megéreztem, túlvállaltam magam. Akkor már négy éve voltunk együtt a párommal, kapcsolatunk gyermekük foganásának idején nem volt épp tökéletes. Ő még nem akart gyereket, csak én szerettem volna nagyon. Ami miatt nekem nagyon fontos lett, annak több okát látom. Az egyik, hogy a sógornőm pár hónappal előtte szült, és elbódított a babaillat. A másik, hogy kétségbeestem, mert egészen fiatalon elhatároztam, hogy mire 30 leszek, már biztosan lesz gyerekem. A harmadik pedig, hogy azóta sem éreztem semmi ehhez fogható, elsöprő, gyermek utáni vágyat.

Amikor kiderült, hogy babát várok, nagyon örültem, a páromon inkább a félelmet vettem észre. Aztán mégis ő volt az is, aki mindig mondogatta, hogy nem lesz semmi gond, mert én meg állandóan pánikoltam valamin. Emlékszem, hogy rengeteget olvastam mindenféle genetikai rendellenességről és a végére már az volt furcsa, hogy egészséges a babám. Társadalmilag pont az elfogadott korban voltunk – sem túl fiatalok, sem túl öregek. Szerintem nagyrészt ennek köszönhető az alapvetően pozitív hozzáállás. Arra sajnos csak a szülésem után jöttem rá, hogy mennyivel közelebb állt volna hozzám egy bábai gondozási modell, mint a magánorvosi.

Fizikailag és emiatt érzelmileg sem viseltem jól a terhességet. A várandósságom előtt több egészségügyi probléma is adódott: endometriózis gyanúja, enyhe pajzsmirigy alulműködés, hátrahajló méh. A vizsgálat után két héttel derült ki, hogy terhes vagyok. Ezek után azt hittem, hogy minden oké lesz, a testem erős és simán veszi az akadályokat. Lett egy terhességi diabéteszem. Megviselt, hogy szúrták a vénámat havonta 7-8 alkalommal, állandóan fájdalmas lila foltok voltak a karomon. Megviselt, hogy időre kellett ennem és rengeteg energiámat vitte el, hogy számolgattam a szénhidrátot és az is, hogy emiatt gyakorlatilag a császárt lebegtették a fejem fölött. Hozzájárult még a rengeteg munka is, így a 27. héttől nyitva volt a méhszájam és a 34. héttől feküdnöm kellett.

A szülés kórházban történt fogadott szülésznővel, és lett volna fogadott orvos is, akit nem lehetett elérni aznap éjjel telefonon. Az ügyeletes elég durva volt és pár óra vajúdás után császározni akart, aztán végül vákuummal született meg a lányom és nagy trauma volt számomra az egész.
Ennek ellenére sok szép emlékem van a babavárásról, szerettem simogatni a hasamat. Büszke voltam rá, és igyekeztem olyan ruhákat hordani, amiben szépen kerekedett. A kislányom érkezése, az anyává válásom életem egyik legmeghatározóbb fordulata.”
Ráadás-baba negyven fölött – Katinka története

Kor: 45 év
Foglalkozás: kántor
Hány gyereke van? 3
Hányadik várandósságát meséli el? 3.
Hány éves volt a baba születésekor? 42

“2014 december végén gyanakodhattam volna, hogy érkezőben van valaki. De nem gyanakodtam. Nem is volt időm rá, mert kis falunk kántoraként el voltam foglalva a karácsonyi ünnepkör teendőivel. Már volt akkor egy 17 éves fiam, és egy 10 éves lányom. 21 éve voltunk házasok a férjemmel. Sok nehézséget éltünk át együtt, de mindig találtunk megoldást minden gondunkra. Több gyereket nem terveztünk, de azt tudtam, ha mégis jön, akkor szeretettel várom, feltételek nélkül. Január közepén csináltam egy terhességi tesztet, és pozitív lett. Úgy éreztem, hogy ez a gyerek céllal érkezik hozzánk. A nagy hírt csak a családom es elöljáróim tudták az első hónapokban. Szerettem volna felkészülni a magam és családom csendességében – kérdések és csodálkozások nélkül – erre a gyönyörű várakozásra, amiben bizony akadtak nehézségek is.
A nőgyógyászom első kérdése az volt, hogy akarom-e a babát. Mondtam, hogy igen. Azt felelte, veszélyeztetett terhesség, és sokba fog kerülni. Úgy tűnt, mintha elítélne azért, mert megtartom a babát. Azután kenetet vett citológiai vizsgálatra, és közölte, hogy seb van a méhszájon. A következő találkozások már jobb hangulatban teltek. A 12. hét körül szólt, hogy itt az ideje a Down-szűrésnek. Mondtam, hogy köszönöm, nem élek vele. A családomból volt, aki próbált rábeszélni, de sikertelenül. Ettől eltekintve minden családtag pozitívan fogadta a babát.
A doktornő már kb. félidősen szólt, hogy császáros szülés lesz, mert elöl fekszik a méhlepény. Ezenkívül magas volt a vérnyomásom, vérszegény voltam, és cukorbeteg is lettem. Az egész várandósság alatt fel voltam készülve a legrosszabbra, a halálra is, de nem volt félelmem, nyíltan mertem beszélni róla. Mindezek ellenére, gyönyörű, vágyakozó várakozás volt. Ebben sokat segített a családom és az egyházközségem több tagja is, akik imádkoztak értem, és együtt örültek velem. Lelkem mélyén mindig tudtam, hogy egészséges lesz a baba, de az orvosok kételkedtek. Egy biztos volt már akkor, az, hogy imádom.
A kislányom végül sürgősségi császárral érkezett egy nappal a programozott időpont előtt – 10/10es Apgarral 4,5 kilóval és 51 centivel, makkegészségesen. Hamar, kb. 20 perc alatt túl is voltam rajta. A babát rövid időre láthattam és érezhettem, hallhattam szuszogását. Aztán este is hozták még egy kis időre. Másnap reggeltől végre örökre az enyém lett. Azt az szeretetet es örömöt, amivel körülvették a testvérei, és a többi családtag, csak érezni és látni lehetett, leírni nem.

Nem tudok elég hálát adni a Teremtőnek, hogy két testvére mellé hozzánk küldte ezt a csodababát. Még a méhszájsebem is eltűnt a szülés utáni kontrollra!
Úgy érzem így negyvenen túl, jobban oda lehet figyelni minden apróságra, kevesebb a stressz es félelem a baba gondozása körül. Néha szerettem volna megállítani az időt!

Hozzászólások