A 24. héten derült ki, hogy babát vár

Nem először esik meg a világon, hogy a hasfájásnak, betegségnek hitt tünetek hátterében egészséges várandósság áll. Dóriék esetét az teszi különlegessé, hogy úgy tudták, természetes úton nem lehet gyermekük.

 

Lejegyezte: Zimmerer Anita

 

Dóri 26 éves, adminisztrátorként  dolgozott babája születése előtt. Párja 39 éves, mezőgazdasági vállalkozó. Régóta szerettek volna kisbabát, de nem valósult meg. Dóri ciklusa tinédzser kora óta rendszertelen volt. Amikor elkezdett fogamzásgátlót szedni, eleinte sikerült beállítani, de később újra rendszertelenné vált a vérzés. Több orvosnál járt, hogy megoldást találjon a problémára. Különféle gyógyszereket kapott, de a ciklusrendezés sikertelen volt. Megnyugtatták, hogy normális, ha évente csak egy-két alkalommal menstruál. Az utolsó diagnózis PCOS (sokcisztás petefészek elváltozás) volt, és az orvos arról tájékoztatta, hogy természetes úton nem eshet teherbe. Életmódváltást javasoltak, diétával, sporttal, amit Dóri el is kezdett. Fél évvel később állapotos lett. Ez azonban hosszú ideig fel sem tűnt neki, nem is gondolt erre a lehetősége, hiszen a természetes fogamzást kizárták. Csakhogy erős szúrást érzett a hasában. Komoly problémára gyanakodott, ezért felkereste a nőgyógyászát. Beszámolt neki az életmódváltásról, és újra feltette a kérdést, hogy lehet-e gyermeke. Az orvos legnagyobb megdöbbenésére igennel válaszolt, sőt hozzátette, hogy már rég úton is van a baba! Kiderült, hogy Dóri már a várandósság 24. hétben jár. Meg sem tudott szólalni.

A hír hallatán sokan faggatták: nem érzett semmit? Hiszen már illett volna! Dórinak azonban abban a helyzetben meg sem fordult a fejében, hogy babát vár, s ha érzett is valamit, a tüneteket betegségnek hitte.

Aznap ki kellett derülnie a titoknak

Amikor elindult az orvoshoz, átsuhant az agyán a gondolat, hogy lehet, hogy várandós. Dóri szerint a gondolatot a kisbaba küldte neki. S azon a különleges napon este még egy fontos dolog történt: megmozdult a pici. Az ágyon feküdtek, amikor “hullámzott” a pocakja egyet, aztán aznap este többször is. Olyan izgatott volt, alig aludt azon az éjszakán, várta az újabb mozgást. A következő napokban sokat változott a hasformája, látványosan nagyobb lett – mintha végre engedélyt kapott volna a növekedésre.

Párjával nagyon örültek a hírnek, ám aggódtak is, hogy minden rendben van-e a picivel. Hiszen lemaradtak az ajánlott vizsgálatok többségéről, pedig Dóri mindig is azt hangoztatta, hogy a létező összes vizsgálatra elmegy majd, ha babát vár. De erre már nem volt lehetőségük, csak a magzatvíz vizsgálatra, amit az orvosa nem javasolt. Megnyugtató volt, hogy Ausztriában is járt vizsgálatokra, és ott is mindent rendben találtak.
A hír hallatán persze ismerőseik is alaposan elcsodálkoztak, de az öröm közös volt! Dóri az orvosi vizsgálatot követő első héten még szinte fel sem fogta, hogy mi történik vele, velük.

Amikor azonban elkezdődtek a vizsgálatok, egyre inkább tudatosult benne, hogy ezután minden másként lesz. A benne növekvő új élet egyre többször, és egyre nyilvánvalóbb módon jelezte, hogy ő is a családhoz tartozik immár.

Amikor fény derült a csodára, odabent a pocakjában a kisember is épp egy mérföldkőhöz érkezett. Épp akkor, amikor a szülei is idekint.

Szakirodalmi adatok alapján, jól felszerelt centrumokban egy ilyen korú magzatnak már jó esélye van az életben maradásra, ha valamiért korábban kell megszületnie. A terhesség, e szakaszában a mamák pocakja többnyire akkora már, hogy köldökük kifelé domborul. A baba kb. 30 cm hosszú és közel fél kilogramm.

 

A terhesség további része csaknem problémamentesen zajlott. Dóri közérzete remek volt, hírből sem ismerte a rosszulléteket. Mindössze a vérnyomásával és az ezzel gyakran együtt járó vizesedéssel volt gondja, ez ugyanis az utolsó két hétben igen nagymértékű volt. Az utolsó harmadban terhességi diabétesz is jelentkezett.

Dóri úgy fogalmazott, hogy szerencsére jó viszonyban volt a védőnővel és az orvossal is, így nem érzett a részükről semmilyen negatív hozzáállást. Megkönnyebbült, hogy nem kezelték megvetéssel amiatt, hogy csak a 24. héten vette észre, hogy terhes.

Az orvosa tartott attól, hogy a magas vérnyomás és terhességi cukorbetegség miatt nem tudja majd természetes úton megszülni a babát, és esetleg császármetszésre lesz szükség.

A 36. héten 24 órás vérnyomás mérést végeztek nála, majd amikor másnap visszament a kardiológiára, hogy kiértékeljék az eredményt, már nem engedték haza. Így az utolsó heteket kórházban kellett töltenie.

 

Villámszülés

Tomi a 39. héten azután egészségesen a világra jött. Olyan viharos gyorsasággal érkezett, hogy nem is volt idő vérnyomás mérésre.   Dóri párja lekéste az eseményt. Kilenc óra előtt nyolc perccel hívhatta az apukát, de mire beért a kórházba, kicsi fia már meg is született. Kilenc óra múlt hét perccel. Tomi 2650g-al és 50 cm-es hosszúsággal született, az APGAR értéke 9/10 volt. Ahogy Dóri a kezében tarthatta a kicsit, már nem is volt kérdéses, hogy milyen csoda történt velük. A baba táplálása nehézkesen indult. A tejtermelés beindulása a védőnői és szülésznői segítség ellenére sem volt zökkenő mentes. Tomi kezdettől fogva tápszeres pótlást kapott, három hónapos koráig szoptatta az anyukája. Tomi ma már 25 hetes. Kiegyensúlyozott és mosolygós baba a kezdetektől.  Súly és hosszúság tekintetében szépen fejlődik, már 7900 gramm és 72cm. Négy hónapos korától Dévény terápiára járnak. Dóri akkor jelezte a védőnőnek, hogy Tomi hason fekve nem támaszkodik a karjára, kezeit oldalra tartja, mintha “repülőzne”. Így próbálta a buksiját felemelni. A védőnő ekkor ajánlotta a Dévény terápiát. Már a második alkalom után javulás mutatkozott, Tomi jobban viselte a hason fekvést, nem sírt. Most már hasra fordul, és szépen tartja a fejecskéjét is. Minden iránt érdeklődő kisbaba.

Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. augusztus-szeptemberi számában. Legyél Te is előfizetőnk!

Hozzászólások