2012.05.13 18:10:50

Judy

Sziasztok!

Kicsit lassan érek a géphez, pedig mindig eltervezem, hogy hamarosan írok...  De „sajnos” pici baba mellett nehéz tervezni!

Megígértem nektek, hogy mesélek az emlékezetes baba fotózásról. Majszi még icuripicuri volt akkor (is). A fotós, Debreczeni Zita kérdezte, hogy milyen kislány Majácska? Mondtam neki, hogy nagyon nyugodt baba, sokat alszik, nem sírós. Aztán eljött a várva várt nap, Maja pedig kicsit nyűgösebb volt a kelleténél, ám gondoltam, mire odaérünk a fotózásra, elfárad, és Zita nyugodtan a tud vele „dolgozni”. Hát nem így lett! :)

Végig sírt, rossz kedvű volt, persze nem a fotózás miatt, csupán csak, mint minden kisbaba, ő is frontérzékeny. A képeken szerencsére nem látszik a „rossz kedv”, remélem ezt ti is így látjátok?! El sem tudtam képzelni, hogy hogyan zajlik egy kisbaba fotózás, nagyon kíváncsi voltam rá. Gondoltam, hogy rengeteg türelemmel jár, és szerencsére Zitának volt, nem is kevés! Amikor megmutatta a fotózás kellékeit, elolvadtam – gyönyörű, horgolt kiegészítőket mintha Majára öltötték volna. Annyira kis cukorfalat volt azokban a kis sapkákban! Ahogy ráadtuk a kis sapikat, szépen lassan neki is vágtunk a szebbnél szebb baba pillantások megörökítéséhez! Sajnos sokszor le kellett állnunk, etetni, pelust cserélni, stb., volt, hogy Zita hosszas várakozás után tudott csak fotózni, ám ahogy akadt egy nyugis pillanat, kattant is a fényképező. Olyan is volt, amikor én csak ölelgettem, puszilgattam, és a fotós eközben látott meg egy szép pillanatot, és már meg is örökítette! A baba fotózáshoz jó sok türelem kell, de úgy gondolom, megéri - csak ajánlani tudom, mert örök emlék a szülőnek. Mi azt tervezzük, hogy minden időszakáról bekeretezünk egy képet a kis szobácskája falára. Azaz tervezünk egy újabb fotósorozatot, hiszen Maja lassan fél éves lesz - remélem akkor kicsit jobb hangulatban lesz az én kicsi szerelmem!

Szóval fél éves… Elértük a 6 kilót, szépen növögetünk, már a 62-68-as rucikból öltözködünk, nem is akárhogyan: kezdünk „csajosodni”. :) Nem tudom, ki hogy van vele, de nagyon édes kislány ruhákat gyártanak. Imádom öltözteti Maját, amit ő kevésbé szeret, nehezen tűri, de „túléli”! Emlékszem, kislány koromban ugyanígy öltöztettem a babáimat, sőt, volt amikor a cicákat is.

Erről jut eszembe: túl vagyunk az első ismerkedős napunkon a kutyákkal, macskákkal. Igaz, először még csak távolból láttuk őket, de azóta Maja kikerekedett szemmel és hatalmas mosollyal néz, amikor a négylábúak  közelebb merészkednek hozzá. Remélem, hogy az én állat-szeretetemet örökölte – kiskorom óta imádom az álaltokat, és ez Maja születésével sem változott. Persze most már Ő az én kis kincsem, virágom, viszont az állataim is ugyan úgy a „gyerekeim” csak másképpen! Nem hinném, hogy el kellene őket hanyagolnom, főleg úgy, hogy az öreg uszkárom szívbetegséggel küzd. Bele is halna szegény eb, ha elutasítanám a szeretetét!

Most zárom blogomat, hamarosan jövök, és beszámolok a baba úszásról, és a baba-mama jógáról is!

Szép napot mindenkinek!

2012.04.20 08:47:06

Judy

Sziasztok!

Újra itt, teljesen feltöltve, Maja lassan négy hónapos!

Hihetetlen, mert nekünk olyan, mintha már sokkal több ideje velünk lenne. Már teljesen megszoktuk, hogy része a mindennapjainknak, ha csak egy órácskát vagyunk tőle külön, már hiányzik! Megismer minket, és örül, ahogy meglát, vagy meghallja a hangunkat.

Szerencsére már egyre rendszeresebb az életünk. Lassan minden a helyére kerül. Délben pár órát alszik, majd játszunk, „beszélgetünk”, nagyokat sétálunk a kutyákkal, aztán jön az esti fürcsi, és hatalmas ölelés után egy nagy alvás! Éjszaka csak egyszer kelünk fel rövid időre, utána már csak reggel, amikor amúgy is kellene. Maja az ébresztőóránk - szinte percre pontosan akkor kelt minket, amikor az óra is csörögne. Szóval rendszert vitt a rendszertelen életünkbe! Bevallom, ránk fért!

Tudunk már mosolyogni, felfedeztük a hangunkat, a kezecskénket, már megfogunk tárgyakat, és borzasztóan utálunk vetkőzni, és öltözködni! Már kettes pelust hordunk, szépen lassan növögetünk – az utolsó mérésnél pont 5 kilósak voltunk! Furcsa kézbe venni az első kisruháit (amiket eltettem emlékbe) - olyan kis picurka volt, szinte még azok a pici ruhák is lógtak rajta. Most meg már lassan 62-es lesz a méretünk...

Maja imád pancsizni, az esti fürdés a nap fénypontja! Ezen felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy eljárunk babaúszásra! Balázs lesz az, aki pancsikol Majácskával, én úgy gondoltam, kintről nézem, és természetesen fotózom őket! Jövő héttől baba-mama jógára is járunk majd Bálint Gyöngyihez, akinek az óráit kismamaként is látogattam. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Maja emlékszik-e Gyöngyi hangjára? Ahogy arra is, tetszik-e majd neki a jóga?

Majácska nagyon jó kislány, mindenki csodálja, és kérdezgetik, hogy „mindig ilyen nyugodt?”. Ma például először vittem el magammal fodrászhoz. Annyira büszke voltam rá, mert egy hangja nem volt - csak nézelődött, mosolygott, evett, aludt. Roli a fodrászom is csodálta, milyen jól bírja a „kiképzést.” ;)) Egyre több helyre el merem vinni magammal, és egyre több mindenre kíváncsi a nagyvilágból.

Más. Képzeljétek, el kezdtem járni egy szalonba (http://www.medifat.hu), ahol olyan módszerrel szabadulhatok meg a fent marad kilóimtól, ami alkalmazható szoptatás mellett is! Őszintén szólva nem zavar a súlyom, de ha van egy ilyen módszer, ami nem árt, csak használ, akkor miért ne?! Mindig is fontos volt számomra, hogy ne apadjon el a tejem, és ne kerüljön bele semmi anyag, ami árt a bébinek. Szóval úgy gondoltam, ha már nem szopizik a pici, majd lefogyok. Ám mivel ez a kezelés semmiben sem gátolja a bébim egészséges táplálását, mi több, az előírt étrend még számára is kedvező, így belevágtam. Kb. 1 órát vesz igénybe a kezelés, ezalatt alszik az én picibabám, így nem tőle kell elvennem azt az időt! Hatalmasakat pihizek a kezelések alatt, majd futok haza az én kicsi lányomhoz! A kezelés mellé Dr. Gajdács Ágnes segített összeállítani egy olyan étrendet, amely nem a koplalásról szól.

Ennyi minden történt velünk mostanában. Ha esetleg bármit kihagynék, ami érdekelne benneteket, szívesen írok arról is, csak kérdezzetek bátran!

Üdv mindenkinek!

2012.03.04 11:53:22

Judy

Sziasztok!

Rá kell, hogy jöjjek: amióta anyuka lettem, még nehezebben tudom betartani az időt. :) Eddig is késős voltam, de most aztán....Szerettem volna már előbb írni nektek egy bejegyzést, itt, a blogomon, de hát Majácska minden időmet kitölti, minden körülötte forog, hihetetlen, hogy minden tőle függ. :) Teljesen átrendezte az életünket, így mindent hozzá igazítunk. Persze számunkra ez nem teher, csak még mindig fura, hogy egy ilyen kisember mennyire be tudja osztani az ember idejét. :) Előtte csak belekezdtem a blogírásába, és egyszer csak befejeztem. Most belekezdek kedden, és vasárnap befejezem. :)) De ennyi baj legyen, imádjuk ezt a "feladatot" úgy ahogy van, az összes "nehézségével" együtt!

Az első napok

Az első utunk a kórházból, anyukámékhoz vezetett! Megbeszéltük Balázzsal, hogy egy pár napot náluk töltünk, majd csak utána megyünk haza! Alig vártuk, hogy kiengedjenek a kórházból, és csak egymásra maradjunk! Érdekelt, illetve kíváncsi voltam arra, hogy meg tudunk-e birkózni "egymással". Bevallom kicsit izgultam, hogy mindent jól csináljak. De szerencsére ott volt velem anya, meg mamikám, akik sokat segítettek a krízishelyzeteknél. Tulajdonképpen minden ösztönösen jön - kellenek a tudatlan pillanatok is, azokból lehet igazán tanulni! Egyszer csak rá áll az ember kezére minden.  29.én volt 2 hónapos Majácska. Ma már olyan mintha egész életemben csak vele foglalkoztam volna. Hamar bele lehet szokni. :) Persze sokat számít az is, hogy 2 nap után hazamentünk, és onnantól kezdve csak ketten voltunk! Apa dolgozik reggel 10től, este 10ig, csak 1-2 szabad napja van. Azokban a napokban van némi pihi nekem is, hiszen akkor Ő is kiveszi a részét a babázásból. Egész héten erre vár, úgyhogy simán elbabázgat! :) Szóval csak az első neki futás volt kicsit nehéz. De az is csak azért, mert amíg az ember nem tudja, hogy mikor, miért sír a baba, bepánikol, és tehetetlennek érzi magát. Szerencsére ma már ezeket a helyzeteket is tudjuk kezelni.

Az első kiruccanások

A második hét után már ki is mozdulhattunk. Alig vártam már, mert kezdtem odakövülni az ágyhoz, és a négy faltól kicsit befordulni! :) Én, aki mindig is pörögtem, jöttem-mentem, az elmúlt időben teljesen visszafogottan élem a mindennapjaimat. Persze imádom ezt az állapotot is, csak néha jó kimozdulni! Azóta már Majával együtt-jövünk megyünk, és úgy látom, Ő is élvezi nagyon. Az első igazi kiruccanásunk egy baba boltba vezetett. Annyira furcsa volt tolni a babakocsit - attól féltem, hogy tuti kiborítom, vagy nekitolom valaminek, esetleg nem tudom kinyitni, vagy összecsukni a kocsit! Vicces gondolataim voltak. :)))) De az utóbbi össze is jött – képzeljétek, kb. fél órán át próbálkoztam, mire össze tudtam csukni, és betenni az autóba. Még most is nevetek magamon. :)) Szóval... Ellátogattunk a 9.kerületbe a BABABOO baba üzletbe. Elcsaltam magammal Timit, a tesóm feleségét egy kis csavargásra. Rögtön a kedvencünké vált ez az üzlet, és sikerült beszerezni azokat a dolgokat, amelyeket Maja születése előtt nem sikerült - pl. pelenkázó matracot, egy táskát - pelusoknak, krémeknek, stb. -, amit minden alkalommal magammal viszek, amikor Majácskával útnak eredünk. :) Beszereztünk cumisüveget, alvó kendőt, tároló dobozkát, és egy kis "túlélő" készletet, amiben van körömvágó olló, reszelő, orrszívó, lázmérő...stb. Nagyon praktikus dolog. Szívem szerint az egész boltot megvásároltam volna. :)

Az első fotózás

Még terhes voltam, amikor elhatároztam, hogy majd szeretnénk a kislányunkról kreatív, picibaba fotókat. Remek helyszínnek találtam erre a BABABOO-t. Mivel Debreczeni Zita a földim (szolnoki), és a képei is tetszenek, így nem volt kérdéses, hogy Ő lesz a Mi emberünk! Imádom a képeit, és nagyon tehetségesnek találom Zitát - órákat tudok mozizni a fotóin, mert gyönyörűek, aranyosak, kedvesek. Azt gondolom a legszebb és leghálásabb dolog kisbabákkal "dolgozni", és ő ezt ráadásul még jól is csinálja! Bár Majácska igen nyűgös pillanatát fogtuk ki, de megoldotta! Örülünk, hogy Zitát választottuk - a képek magukért beszélnek, hatalmas köszönet érte! Csak ajánlani tudom minden kismamának, hogy ne hagyja ki, mert örök emlék a szülőknek, a gyereknek, aki egyszer majd biztos szívesen nézi vissza önmagát.

Próbáltam utolérni önmagam, és behozni a lemaradásom felétek is. Remélem sikerült!

Legközelebb újra jelentkezem, és beszámolok a fotózás legérdekesebb pillanatairól, és még sok másról is!

Addig is üdv MINDENKINEK!

Puszi Judy

maja | judy | debreczeni zita

2012.02.05 18:18:55

Judy

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy megvárattalak benneteket a legfrissebb infókkal, de minden időmet lefoglalja az én pici kislányom... Szerencsére!

A lehető legboldogabban zártam, illetve nyitottam az évemet. A világ legnagyobb csodája történt meg velem, de gondolom, minden anyuka hasonlóan érzi magát, amikor életet ad egy gyermeknek!Hát én sem érzem magam másképpen: a fellegekben járok! Még mindig hihetetlen, hogy Ő a miénk! El sem hiszem! Leírhatatlan érzés!

2011.12.29.

Reggel korán keltettek minket a nővérkék. Volt egy szobatársam, aki már túl volt a szülésen. Szerencsére mindenre felkészített, ellátott jó tanácsokkal, így nem érhetett meglepetés semmiben. 7 óra körül előkészítettek a nagy pillanatra, és megejtették a szükséges vizsgálatokat. Majd visszaküldtek a szobámba, és várakoznom kellett, míg nem szóltak, hogy "itt az idő". 11-12 órára voltam időzítve, Balázst is akkorra rendeltem a kórházba. Gondoltam addig lepihenek picikét. Alig, hogy elpilledtem, már szóltak is,hogy mehetek a szülészetre. Reggel 9 óra volt. Azonnal hívtam is Bazsámat, hogy iparkodjon, ha nem akar lemaradni mindenről. Remegő lábakkal mentem be a szülészetre. Menet közben az járt a fejemben, hogy most megyek utoljára végig ezen a folyosón nagy pocival. Fura érzés volt, hogy többet nem fog mozogni a hasam,és hamarosan kibújik a mi pici szerelmünk, és végre megpillanthatom Őt! Nagyon nagyon izgultam!

Ahogy beléptem, már fektettek is fel egy ágyra, ahol még néztek egy utolsó CTG-t, bekötötték az infúziót, és előkészítettek a műtétre. Közben megérkezett Balázs is. Már nagyon vártam, hogy ott legyen mellettem. Féltem,hogy nem érkezik meg időben, de úgy sietett, mint még soha sehová. Érthető... :) Egy örökké valóságnak tűnt a várakozás. Aztán 11óra körül elérkezett a várva várt pillanat. Betoltak a műtőbe. Rögtön megkaptam a szurikat. A legfontosabb szúrást a gerincembe kaptam. Mindenki nyugtatott, hiszen látták, hogy rettenetesen izgulok. Nagyon kedvesek voltak velem. Folyamatosan mondták, hogy mi fog következni, és mikor mit fogok érezni. Majd elkezdet zsibbadni a lábam... Fura érzés volt. Utoljára az autóbalesetünk után éreztem valami hasonlót. Majd megérkezett az orvosom, Dr. Lajis Tímea is, és hozzá is kezdtek a műtéthez.Végig beszéltek hozzám, és kommentálták hogy éppen mi történik velem. Nem is éreztem, és nem is láttam semmit sem, mert eltakartak mindent egy zöld paravánnal. Csak egy-egy mozzanatot éreztem, ahogy vették ki a bébit. Közben mondták, hogy már kint van a kis fejecskéje, majd a vállacskája, és egyszer csak felsírt. Azt hiszem, ezt azt érzést a legnehezebb szavakba foglalni. Elmondhatatlan!! Vele együtt sírtam én is... Majd a magasba emelték, és megpillanthattam a kicsi Majácskát. 2011.12.29.-én 11 óra 35 perckor született meg 3100 gramm és 55 centivel. Gyönyörűséges baba!

Ezután kivitték az apukájához. Sajnálom, hogy nem láthattam az arcát, mikor megpillantotta a mi kicsike Majácskánkat... Közben lefürdették, felöltöztették, és odahozták még a műtét közben hozzám. Miközben befejezték a műtétet, addig kicsikét megpuszilgathattam az én picuri Maja babámat. Annyira jó illata volt, sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Aztán Őt elvitték a csecsemő osztályra, engem meg visszatoltak a szobámba, amit 6 óra pihi követett. Addig Bazsa is elment dolgozni,majd csak este jött vissza. Este 6-7 körül jöttek a nővérkék, és kisegítettek az ágyból. Rettenetesen fájt, és nehéz volt minden lépést megtennem, azt éreztem, hogy belehalok. Segítettek fürdeni, átkötötték a varratom, majd betolták Majácskát. Annyira picike, és törékeny volt. Azt sem tudtam, hogyan érjek hozzá, hogyan kell megfogni... :)

Közben Balázs is megérkezett, majd anyukám, nagyikám,és a tesóm is meglátogatott. Mindenki pityergett, amin nem is csodálkozom,hiszen annyira gyönyörű kisbabánk van,hogy én még a mai napig is elsírom magam örömömben, amikor ránézek.

Hát ennyi minden történt velünk aznap, amikor Ő a világra jött, mikor az életünk része lett ténylegesen is. Míg élek a legszebb nap marad az életemben! Nagyon BOLDOG VAGYOK! Most minden más dolog lényegtelenné vált. Ő a legnagyobb húzóerő, és "kapaszkodó" mind kettőnk életében. Csak ÉRTE élünk!:)

Hamarosan újra írok, akkor már az első napokról, az első pillanatokról, és még rengeteg mindenről! :)

Szép napot!

Hatalmas puszi: Judy & Maja

2011.12.29 07:06:42

Judy

Sziasztok!

Ez az utolsó írásom a bébi születése előtt! Gondoltam, megosztom veletek az utolsó perceket, órákat, amelyek még hátra vannak.

Hatalmas az izgalom! Kicsi félelem is van bennem, nyilván, az ismeretlentől. Rengetegszer feküdtem már sebész kése alá, de ez bizonyára egy merőkben örömtelibb beavatkozás lesz. Hiszen már most nagy a boldogság a szívünkben, hogy hamarosan már hárman leszünk! Már csak ez lebeg a szemünk előtt...

A balesetem, az orvosi előzmények miatt így is nagy volt a valószínűsége annak, hogy tervezett császárral szülök, mert nem szeretnénk kockáztatni,de a régi leleteim, amiket most előkerestem, mindezt meg is erősítették. Úgyhogy ma már itt vagyok a kórházban, és a kiírt időpont előtt 6 nappal meg fog születni a mi kicsi szerelmünk! Nagyon-nagyon izgatottak vagyunk!!!

Tegnap este még ablakot pucoltam a kicsi szobájában, Balázs festett,parkettázott...stb. Hihetetlen, hogy elkészültünk! Bár a bútorok még nincsenek összeszerelve, és még mindig van pár dolog, ami nincs a helyén,de mire haza érkezünk, Bazsa mindent el fog intézni. Fura, hogy ma fekszem le utoljára nagy hassal. Holnaptól külön válunk! Jó volt megélni minden pillanatát ennek az időszaknak, és azt gondolom bármi "szenvedés" és fájdalom is várjon rám, már most megérte!

Nagyon várom már, hogy lássam,hogy halljam, ahogy felsír. A császárba csak egy dolgot sajnálok, hogy nem láthatom a szerelmem, ahogy megpillantja, és a kezébe veszi szerelmünk gyümölcsét. Szívesen láttam volna az arcát! De bízom benne, illetve TUDOM, hogy ugyanazok az érzések fogják a hatalmába keríteni, mint engem!

Nem rég ment el tőlem a kórházból, és nagyon megölelgetett... Édi volt nagyon!  Számíthattam rá mindvégig. Nagyon sokat segített abban, hogy szép legyen számomra minden pillanata a terhességemnek! Hálás vagyok a sorsnak, hogy Ő a gyermekem apukája!!

Szóval, itt a "vége" fuss el vége... De jó hír, hogy nem tűnök el! Folyt. Köv. De természetesen már ketten jelentkezünk, és beszámolok nektek a szülés élményeiről,  a gyermekünkről, a szobájáról,a hazamenetelről... Mindenről.

Millió puszi mindenkinek, kitartás a kismamáknak,és azoknak is, akik még csak tervezik! Egyben már biztos vagyok, ez a világ legcsodálatosabb élménye, és a legszebb 9hónapja az életben!

Hamarosan "találkozunk"!

Puszi

Judy

2011.12.21 07:46:24

Judy

38. hétbe léptünk, úgyhogy lassan itt az idő.

Félig medig már össze vannak készítve a kórházi cuccaim. Szerencsére van egy nagyon édi barinőm, Gyöngyöm, aki segítségemre van ebben (is), hiszen ő pont egy éve szült. Még a napokban kell néhány dolgot vennünk, de a leglényegesebbek már megvannak.

Az utolsó vizsgálatokra járok, CTG-re, vérvételre, ultrahangra...stb., és már az orvosom is bekérte a 13 évvel ezelőtti balesetem leleteit. Mivel költöztünk is azóta, és hát 13 év sem kevés idő, így nem találtam meg a sok cuccom között a zárójelentéseimet, végül ki kellett kérnem a kórházakból. Az esetem nem hétköznapi, így az orvosok is szeretnének felkészülni arra a bizonyos nagy napra az életemben!  Az elkövetkező napokban eldől, hogy császárra vagy természetes szülésre számíthatunk!:) Azért már jó lenne tudni, hogy mire készüljünk. Mindenesetre még mindig nem panaszkodhatok, mert olyan óriási problémák nincsenek. Végig tudom aludni az éjszakát, nem járok folyamatosan wc-re, de azért már kicsit fáradékonyabb vagyok. De hát ennyi kell.. :) A kicsi hatalmasakat rúg, és egy egy szervemet pont úgy találja el, hogy az nem éppen a legkellemesebb, de ki lehet bírni! A hasam egyre nagyobb, és egyre lejjebb van, úgyhogy ez is mutatja, hogy hamarosan itt az idő! Hihetetlen hogy elszállt..... Szinte csak most derült ki, hogy bébit várunk, nem is olyan rég! Szép időszak volt az életemben, és bízom benne, hogy a szülést is így fogom megélni.

Nagyon izgalmas! Úgy várjuk, mint semmit, és senkit a világon! Sok fajta öröm létezik, azt hiszem, amiből nekem sok kijárt az életben, de elmondhatom, hogy ez teljesen egyedülálló!A múlt héten aláírtuk a szerződést is az egyik sejtbankkal, így már az is sínen van. Bízom benne, hogy akkor jön, amikorra ki vagyok írva, mert addigra (utolsó pillanatban) kész lesz minden, a babaszoba..stb. Jó lenne. De hát ettől is izgi a dolog!

Aztán lehet, hogy karácsonykor indul a roham, és futás lesz! :)) Sebaj akkor a fa alá kerül a kis "csomag"!  Balázsom már szervezi a tejfakasztó bulit! Borzasztóan várja már ő is. Már nem a bulit...:))) A kis Majánkat! Úgyhogy bárki összefut vele bárhol, ne lepődjön meg az állapotán! :)))))

Nos hát, mindenkinek kívánunk legalább olyan BOLDOG karácsonyt mint amilyen a miénk lesz!

Valószínűleg ez az utolsó blogom a bébi születése előtt, de ígérem utána is beszámolok mindenről! A szülésről, a bébiről, és mindenről ami mind ezután történni fog velem, velünk! :)

Puuuusziiiiiiiiiiii Judy

2011.12.09 15:34:59

Judy

Sok jó dolog történik velem mostanság! Képzeljétek, járok babaápolás tanfolyamra! Nagyon érdekelt, hogy miről szól egy ilyen előadássorozat. A tanfolyam 3 napos, egy nap 4-5 órányi előadás van. Előadások közben beszélgetünk, és egyben olyan tanácsokkal látnak el a bébi születését követő időkre, na meg persze a várandóság idejére, amiket én nagyon is hasznosnak találtam. Bár tudom, hogy a tapasztalat teszi az embert, de mégis úgy érzem, sosem árt egy kis útra való. Hallgattunk előadásokat fogorvostól, homeopátiás készítményekkel foglakozó szakértőtől, és olyanokról is szó esett, hogy együtt aludjunk-e a bébivel, jó-e az a szülőknek vagy a kicsinek, kell-e külön szoba...stb. Én azt tartom egészségesnek, hogy az első időben, mikor még csak pár hónapos a bébi, addig biztosan jobb neki, és nekünk is, ha a mi szobánkban van a kis bölcsője, majd később 3-4 hónaposan már a saját kis szobájában tentikélne. Igazából akkor is ott kell lenni mellette, de hát ott is lesz egy ágy vagy fotelféleség úgy is. Szerencsére az előadást tartó hölgy helyeselte, hogy így gondoljuk, meg is nyugodtam. Nagyon érdekes tanácsokkal látnak el minket itt, fogom tudni hasznosítani. Persze vannak olyan dolgok, amiket nem lehet tanítani, hiszen majd az élet hozza, de azért jó tisztában lenni dolgokkal.

Hát, nagyjából és röviden ez történt velünk az utóbbi időben. No meg az, hogy hivatalosan is Molnár-Kis Judit lettem, hiszen megkaptam a hivatalos okmányaimat is!

Hamarosan újra jelentkezem, remélem, akkorra már be is tudom mutatni a babaszobánkat, és sok mást is.

Millió puszi

Judy

2011.11.29 11:05:47

Judy

Jó rég írtam..., de hát annyi minden történt, hogy nem is tudom, hogy ez a blog elég lesz e mindenre. Azóta annyit mozog a kis Maja a hasamban, mintha már kifelé kéredzkedne. Bár lassan már eljön annak is az ideje, hiszen már csak 1 hónap van hátra. Nagyon izgulunk... De persze azért még maradjon bent, mert a babaszoba félig van kész. Na, nem mintha a többi része a lakásnak előrébb lenne, de nem is az a leglényegesebb!

Már bőszen nézegetjük a bababútorokat, boltról boltra járunk, hogy megtaláljuk az „igazit”! :) Persze van elképzelésünk, hogy milyet szeretnénk, de azért jobb látni is.
Voltunk kint a Babamama Expón is! :) Ott is szétnéztünk, hátha találunk olyan baba bútorokat, amik a legközelebb állnak az ízlés világunkhoz. Találtunk is! :) Volt is egy-két olyan cég, akik termékeivel be tudnánk rendezni az érkező babánk szobácskáját, persze árkategóriában volt csak némi eltérés. Annyi szép bababútor van, hogy nem könnyű a leendő szülők dolga. :) De bízom benne, hogy hamarosan rátalálunk álmaink, illetve az Ő álmai szobácskájára. Volt egy két bolt, ahová a személyesen is ellátogattunk, de volt amelyik árban nem felelt meg, és volt olyan is, amelyik bármennyire is tetszett, a szimpátia téren nem fogott meg. De nem adjuk fel, keresgélünk tovább!

Vissza térve a Babamama Expóra! Kint találkoztam a HelloBaby! magazin főszerkesztőjével is, Szebeni Katival, aki ugyanolyan aranyos volt, mint amikor a HelloBaby! címlapfotózásán találkoztunk! A magazin is kint volt kiállítóként, aminek nagyon örültem, úgyhogy a standjukon időztünk szinte a legtöbbet, mert beszélgettünk a bébivárásról, a szülésről, és rengeteg dologról, ami azóta történt velünk. Na, nem mintha nem olvasná a blogomat... :))) Kaptam tőle néhány régebbi lapszámot, amelyek még nem voltak meg, úgyhogy azóta azokat az újságokat böngészgetem. Imádom a HelloBaby!-t! (Köszönjük! – a szerk.) Készítettünk közös fotót is!

Következő írásomban a babagondozó tanfolyamról írok, amin most vettem részt. 3 napos volt, sokat tanultam, jön az élménybeszámoló!

Hamarosan újra jelentkezem!

Millió Puszi

Judy

2011.10.30 19:25:19

Judy

Kicsit fáradtan, de újra itt vagyok. De ez olyan fáradság, amire mindig is vágytam! Az elmúlt hetek, minden percét az esküvőnk szervezése töltötte ki! Illetve hazudok: hatalmas segítségünkre volt az Amber Spirit esküvő szervezés csapata, legfőképpen Dévényi Dorottya!

Azért fontos számunkra megemlítenem őt, mert akkora terhet vett le a vállunkról azzal, hogy minden pontját az esküvőnknek, persze a velünk való egyeztetéssel, leszervezett, elintézett, hogy nekem nem volt más dolgom, mint a babával foglalkozni, a kötelező vizsgálatokra járni, jógára járni..stb..., Balázs ugyanúgy dolgozhatott a saját kis üzletünkben, semmiből sem kellett kizökkennünk. Elég volt a már kész dolgokba "beleülnünk", persze a gyűrűt és a ruhát mi választottuk ki. Mindenről megvolt a saját elképzelésünk, amit rögtön a legelején átbeszéltünk, és utána már minden ment zökkenőmentesen!

Szerettük volna, ha minden olyan letisztult, egyszerűen szép lenne ezen a napon. Úgy történt minden, ahogy elképzeltük....

Szerencsére olyan cégekkel sikerült az esküvőszervezőnk által együttműködnünk, akik tudták hozni azokat az elképzeléseket, amik fontos szempontok voltak ezen a számunkra.

A helyszín a Vasadi Pihenőpark, horgásztó volt. Az elképzelésünk mindenképpen az volt, hogy vízparti legyen, hiszen mind a ketten nagyon szeretjük a vizet, így esett a választás a Nádas Pihenőpark helyszínére! Mesebeli volt a környezet. Biztosan egyszer visszatérünk majd a pici babánkal együtt is, és megmutatjuk neki, hogy itt már ő is járt egyszer...

Szeretném megemlíteni Domcsek Tímeát (FloraRosa), aki fantasztikusan szép, és nem szokványos dekorációt varázsolt az esküvőnk napjára. Amikor beléptem a helyszínre, még a könnyem is kicsordult. Gyönyörű volt! A székek egyenesen Amerikából érkeztek, persze az itthoni forgalmazójával vettük fel a kapcsolatot, Bántó-Mátéfi Dalmával. A Timi által elképzelt dekorációhoz az ő székei illettek. Minden olyan különleges volt, és egyedi. Leírhatatlan....

Az esküvői meghívónk és az ültető kártyáink (Melani Kreatív) is eszméletlen szépek voltak, hála Daru Melindának és Holló Anitának. Figyelembe vették, hogy milyen színeket szeretnénk viszont látni minden kellékben. Mivel Balázs öltönye ezüst árnyalatú volt, és minden más fehér, beleértve az én ruhámat is, így számukra is egyértelmű volt, hogy a meghívóink is ezüst fehér színűek lesznek, egy kis kővel, csipkével megspékelve. Nagyon szép és elegáns volt.

A ruháimat Halász Éva (Orlando Collection) álmodta meg nekem, mind a menyasszonyit, mind pedig a menyecske rucimat is! Annyira de annyira szép volt! Pont ilyet képzeltem el!
Romantikus volt, fehér, rózsás, pinkes, letisztult, és szexi (ez utóbbi a Balázs véleménye... :)) Mindenesetre én nagyon jól éreztem magam benne.

A Torta, mintha a ruhám "folytatása" vagy egy része lett volna! Az egyik oldala telis teli rózsákkal, és nem mellesleg finom is volt! Azért ez sem egy utolsó szempont, azt gondolom! Takács Kornél cukrászmester (Cukorfalat kávéház) remekül elkészítette az általunk elképzelt tortakölteményt.

Talán a legelső dolog, ami meg volt, az a gyűrűnk. Azaz az volt meg, hogy ki fogja készíteni! Hiszen a Niko ékszer stílusa, (Nikolics Ildikó, és Fűzik Norbert tervezők) áll hozzánk a legközelebb. Modern, egyszerű, és egyszerűen nagyszerű! Szerettünk volna, ha a gyűrűinket fehér aranyból készítik el számunkra. Én szolidan elhelyezve bár, de szerettem volna, ha némi kövecskék díszítik az ékszert. Természetesen Balázsé ugyanolyan lett, csak kövek nélkül. Naaagyooon nagyooon csodálatos! :) Minden nap nézegetem, hiszen ahányszor ránézek, mindig eszembe jut az a bizonyos nagy nap! Annyira jó volt.....

A mi kicsi babánk mintha nekünk adta volna azt a napot, mert egyszer sem mocorgott úgy mint máskor. Lehet, úgy érezte, hogy kicsit háttérbe szorítottuk, pedig ha tudná, hogy az apukájának és az anyukájának milyen fontos volt azon a napon is!
Balázs nem az a sírós típus, de a szertartáson, mikor az anyakönyvezető szót ejtett születendő kislányunkról, Majáról, akkor elpityeregte magát.Végig ott volt velünk, nem csak a hasamban, még a gondolatainkban is! Nagyon jó volt vele együtt megélni ezt a pillanatot! Nagyon romantikus volt, és megható az egész szertartás!

Én szinte végig sírtam... ÁÁÁ nagyon boldog vagyok! :)
Alig tudom leírni az érzéseimet... Pont azért soroltam fel a fentiekben a cégeket, neveket, mert iszonyú hálásak vagyunk nekik, hogy hozzájárultak a legeslegszebb napunkhoz, a boldogságunkhoz! És ami kihagyhatatlan, az a hangulatfelelős Alibi zenekar! Ők húzták a talpalávalót. Feledhetetlen bulival spékelték meg az estét, nagyon jó hangulatot csináltak! Annyira, hogy még én is beálltam egy két dalra énekelni hozzájuk! Végig táncoltam az estét! Őrületes buli volt! Maja baba, úgy érzem, ez alatt az idő alatt tentikélt. Én is pont ilyen vagyok, semmilyen zajra nem ébredek fel, nagyon jó alvó vagyok. De ez Balázsról is elmondható.

De a nap és az este folyamán készült fotók remélhetőleg visszaadják a hangulatot! A fotókat és a videót Weiss K. Krisztina készítette, valamint az én kedves technikusom, Soós Zoltán Sosi is rögzített rengeteg pillanatot.

Röviden ennyi... De megígérem, hogy a következő írásomban még bővebben beszámolok minden egyes érzésről, ami körül vett minket ezen a szép napon!

Voltak még megható pillanatok!

Millió Puszi Mindenkinek

JUDY

2011.10.27 09:57:21

Judy

Sziasztok!

Újra itt, és egyre közelebb a "célhoz"! :) Már csak 2 hónap van hátra... Annyira izgatottan várjuk már! De persze még pont ez alatt a 2 hónap alatt készül el a kislányunk babaszobája.
Már minden terv megvan, már csak meg kell valósítanunk! Nagyon izgi... :)

Voltam a nőgyógyászomnál, akivel megkonzultáltuk, hogy mikor, hogyan fogok szülni.
Most már több mint valószínű, hogy császárral fog kibújni a kis jövevény, egészségügyi okokból kifolyólag. De igazából, mindegy is, a lényeg hogy kint legyen :)

Képzeljétek, mentünk volna 1 hét múlva Belgiumba, de sajnos mivel már előre haladott időben vagyok, így már sajnos nem repülhetek. Pedig nagyon örültünk volna neki, mert láthattuk volna, hogy hol fogják majd tárolni az őssejteket, valamint azt a 10-15m-es köldökzsinór darabot, amit a bébink születésénél vesznek le. Úgyhogy már csak a kisbabánkkal látogathatunk el oda, mikor már megszületik a pici! :)

A másik nagyon jó dolog, ami történt velünk, (történt több is) az az, amikor is a minap átmentünk vendégségbe a barátainkhoz, akik egyben a szomszédaink is, és mivel Balázsnak holnap (okt. 27.-én), nekem meg vasárnap (okt. 30.án) van a születésnapunk,
ajándékba kaptunk egy akkora csomag kislány rucit, hogy teljesen meghatódtunk!
Annyira édesek voltak, és annyira jól esett tőlük, hogy gondoltak ránk, hogy leírhatatlan ez az érzés.... Úgyhogy a pici lányunknak meg vannak az első rucijai! Naaagyon cukik!!!
Pont olyanok, mint amilyet mi is elképzeltünk a bébinknek!

Azon kívül, a hétvégén történt még velünk egy nagyon szép dolog, de arról a következő blogomban fogok írni bővebben!
Sajnos most még nem írhatok róla, de hamar fény derül mindenre!
Addig is hatalmas puszi mindenkinek!

Üdv. Judy

2011.10.11 12:33:56

Judy

Kislány neveken gondolkozunk... Őszintén megvallom, a fiú neveket illetően mindig tudtuk, mi legyen: Marci! Illetve Márton. Ez a név nagyon tetszik mind a kettőnknek, így ebben nem volt vita.
Na, nem mintha a lány nevekben lenne, csak az kicsivel nehezebb választás számunkra.

Van 3 név, ami között nem tudunk dönteni. Szívesen fogadjuk a segítségeteket, megköszönnénk!

Ezek pedig a következők:

1. Maja
2. Szonja
3. Liza

Nekem titkon még tetszik a Dorka is! :) A vezetéknév "Molnár", úgyhogy hozzá nézve számomra a legjobban csengő a Maja, de az a"baj", hogy a többi is nagyon tetszik mind a kettőnknek...
Szóval nem vagyunk előrébb!
Hát mára ennyi, hamarosan jelentkezem, és várom hozzászólásaitokat, hátha együtt okosabbak leszünk!

Jobb oldalon tudtok SZAVAZNI, itt a bejegyzés mellett!
Az eddigi eredményeket pedig itt nézhetitek meg.

Előre is nagyon köszönöm, további szép napot!

Üdv. Judy

2011.10.03 06:38:07

Judy

Sziasztok!

Újra itt! :)

A múlt héten voltunk 4D-s ultrahangon, nagyon-nagyon élethű volt!
A Magzati Diagnosztikai Központban történt meg az ultrahang, ahol nagyon szuper körülmények között láthattuk először úgy pici babánkat, ami egyszerűen elmondhatatlan! Fura hogy mire képes a mai technika… Szinte már úgy láthattuk a mi kislányunkat, (mert hogy az is kiderült, hogy kislány) mintha már a hasamon kívül lenne! Nagyon cuki pofija van, de persze én elfogult vagyok, hiszen mindenki az, a saját bébijével azt gondolom! Szóval megható volt, és egyben olyan érzés, ami leírhatatlan!

Ugyan itt, csak egy másik napon voltunk szívultrahang vizsgálaton Dr. Hajdú Júliánál! Persze nem azért megyünk más helyre, mint ahol az orvosom (Dr. Lajis Tímea) van, mert esetleg Ő nem adna teljes körű felvilágosítást, csak itt több idő van ránk, és nem mellesleg a Doktornő Magyarország legismertebb magzati szívultrahang specialistája! Nagyon érdekes volt ez is!

Szerencsére teljesen egészséges a pici szíve (is), megnyugtatott minket A Dr.-nő! Hihetetlen, hogy vannak olyan gépezetek, amik így is mutatják a bébi létezését, hogy még ki sem bújt! Láthatjuk, ahogy ver a kis szíve, ahogy ásít, ahogy mozog, ahogy létezik a hasamban! Nagyszerű dolognak tartom a mai kor technikáját, hiszen lépést tarthatunk vele itt „kint” is! Ha már a magzati diagnosztikai központnál járunk, elmondom, hogy felmerült a kérdés bennünk Balázzsal az őssejttel kapcsolatban! Sokat beszélgetünk erről is... Persze mint minden szülő, minket is főként afelé húz a döntés, hogy szeretnénk levetetni, hiszen nagyon jó dolognak tartjuk!

Szerencsére még van 3 hónapunk, hogy eldöntsük. :)

2011.09.21 10:51:21

Judy

Sziasztok!

Kezdett kerekedni az életünk! Szó szerint! :)
Oly annyira, hogy május környékén, kicsit furán éreztem magam. Fájt a fejem, szédültem... Olyan volt a közérzetem nap mint nap, amit egyre kevésbé tudtam viselni. Lehangolt voltam, fáradékony, és egyre rosszabbul éreztem magam. Éreztem, hogy orvosra van szükségem. Fel is hívtam egy nagyon kedves egészségügyi-s barátnőmet, hogy kérdezősködjek, mi lehet a bajom.

Az ő kérdése egyből az volt, hogy nem vagy te terhes?! :) Természetesen az én válaszom határozott nem volt, hiszen semmi jel nem olyan volt, amiket én olvastam erről az állapotról.

Megvolt a havi ciklusom, már ez kizárta számomra a terhességet! Na meg nem hányingerem volt, hanem borzasztó migrénes fejfájásom... Persze azóta már tudom, hogy ez is lehet egy tünet! :)

Mindegy, én akkor is kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig én neeeem, nem vagyok állapotos!
Addig addig beszélt, míg rábeszélt egy tesztre! Az első utam egy gyógyszertár volt!
Megvártam, míg egyedül leszek, és kipróbáltam a tesztet! Az eredmény már azóta egyértelmű gondolom mindenki számára, hogy pozitív volt! Ott virított rajta a két csíkocska! :) Elmondhatatlan érzés megélni ezt! Számomra pláne, hiszen abban a pillanatban voltam a leghálásabb a sorsnak, hogy mellettem volt, és segített az elmúlt években jó döntéseket hozni. Hiszen ezeknek a változásoknak köszönhetem ŐT, a gyermekünket!

Legelőször, mikor nehezen, de magam mögött hagytam a házasságom Balázsért, majd a másik nehéz lépés, a 12 éve jól működő zenekarom a groovehouse-ból való kiszállás pillanata volt!

Valamint szelektáltam az embereket az életemből! Ez a pár dolog tette helyére a dolgokat bennem!

Nem tudtam, sírjak, vagy nevesek! Felfokozottan dobogott a szívem... Hihetetlenül boldog voltam.
Azon kívül, hogy sosem védekeztünk ellene, más olyan lépést egy két nőgyógyászati vizsgálaton kívül sosem tettem annak az érdekében, hogy Ő jöhessen hozzánk! A bulvársajtóval ellentétben! :)

Én bíztam abban hogy amint rendezem a lelki életem, meghozza gyümölcsét!

Mindig is tudtam, hogy a lelkem nincs rendben, tudtam, hogy ott kell rendet tennem!

Kicsit egyedül szerettem volna lenni ezzel a tudattal, ezzel az érzéssel amit akkor egy pár perce tudtam meg, hogy állapotos vagyok! Könnyek szöktek a szemembe... Aztán rá pár perc múlva fel is hívtam Bazsát! Közöltem vele a jó hírt.... De mielőtt elmondtam volna neki, ő már megelőzött egy kérdéssel: Terhes vagy?! :) Kérdeztem tőle, hogy -honnan veszed?! Erre ő, -ÉREZTEM! :)

Azt mondta, már napok óta érezte, mert másképpen viselkedtem, mint máskor.
Nagyon örült a hírnek! Igazán most hogy már a hatodik hónapban járunk, és már mocorog, talán most tudatosul benne igazán, hogy jövő ilyenkor már hárman leszünk!

Egy férfiban többnyire mindig később jönnek azok a kötődések a bébi iránt, mint egy nőnél!

Bár néha még nekem is felfoghatatlan, és hihetetlen...! Már tervezzük a babaszobát, keressük azokat a neveket a naptárban, amik mindkettőnknek tetszenek, független attól, hogy kisfiú, vagy kislány lesz. Furi, hogy meg fog változni az egész életünk, de nagyon várjuk már.
Tudjuk, hogy milyen bútorokat szeretnénk, tudjuk, hogy milyen színeket szeretnénk használni a baba szoba kialakításakor! Nagyon izgalmas. Mindig is érdekelt a lakberendezés, úgyhogy kiélhetem ezt a fajta vágyaimat is.

Szerencsére csak egy pár hétig voltak rosszulléteim, hányingerem, fejfájásom, valamint az az 5 nap a miómám miatt a kórházban, de ezeket leszűrve, nagyon szeretem ezt az állapotot!
Jó érzés, hogy bennem növekszik egy újabb kis élet, aki hozzánk érkezik januárban!

Mindig nagyon várom az ultrahangot, mert láthatom is, ahogy mozog, ahogy ásít, ahogy éli a kis életét a hasamban! Sokszor azt érzem, kiemelném, hogy megszeretgessem, hogy megöleljem. Hamarosan megyünk 4D-s ultrahangra, valamint babamozira is, alig várjuk. Nekem, már a sima ultrahangos vizsgálatok is meghatóak. Sokszor szökik könny a szemembe, hiszen olyan rég vártam rá! Rengeteget áradozhatnék erről az állapotról, de talán ezt megtapasztalni sokkal jobb!

Csak kívánni tudom minden nőnek, hogy ne hagyja ki! Az anyává válás az élet legnagyobb ajándéka!

A következő blogomban, mesélek a 4D-s ultrahangról, a babamoziról, a babaszobáról, hiszen akkor már talán mindezeken túl leszünk! Szeretnék nektek képet mutatni mindenről, hogy lássátok, hogy várjuk a mi kisbabánkat!

Addig is sok örömteli pillanatot kívánok mindenkinek, legalább olyan sokat, amennyi nekem megadatik!

Millió Puszi Judy

2011.09.21 10:47:29

Judy

Sziasztok!

Elérkezettnek találtam az időt ahhoz, hogy leírjam az elmúlt pár hónapom történéseit.
Márciusban volt, a volt zenekarommal az utolsó fellépésünk. Bármily hihetetlen, semmiféle űrt, hiányt nem éreztem magamban... Talán egyfajta megkönnyebbülés volt számomra, annak a hosszú 12 évnek a lezárása! Még én magam is meglepődtem ezen. Valahol örültem is neki, mert kicsit féltem, hogy hogyan fogom megélni, illetve viselni a megszokott napok hiányát! Onnantól kezdve éreztem, hogy egy teljesen új élet kezdődik számomra.

Elkezdtem a terveimet immáron egyedül megvalósítani, illetve a párommal Balázzsal! Ahogy lezártam magamban is mindent, azt éreztem, sokkal több kapu nyílik ki előttem, amikre előtte azt hittem zárva vannak. Valószínű a más légkör, az érzések, amik megmutatták a helyes utat.
Ez is kicsit felébresztett, illetve kezdtem rájönni, hogy a döntés, mely oly nehéz volt, nem volt rossz számomra! Persze ezt nyilván azért is hoztam meg, mert éreztem, hogy nem találom már a helyem a régi életemben! Ez persze nem a zenére vonatkozik, hanem a körülményekre, hiszem a zene, az éneklés, ugyanolyan szerelem a mai napig mint ezelőtt!

Ma már ez kézzel fogható is, hiszen, a szívem alatt hordom, életem legszebb kincsét, a gyermekünket! Mindig is éreztem, hogy egyszer nekem is megadatik ez az érzés, talán csak az bizonytalanított el, mikor olyan párkapcsolataim voltak, amikben még én magam sem voltam biztos pont a másik számára! Oda valahogy sosem éreztem, hogy jönnie kell „neki”! Pedig akkor sem vágytam kevésbé a gyermekre, mint most! De szerencsére nem vagyok egy önző ember. Pont ezért gondoltam a jövőre is, a bébit is nézve, hogy mi lenne a legjobb neki. Egy boldogtalan, bizonytalan élet, vagy bár az idő velem is megy, de mégis egy kiegyensúlyozott család, független attól, hogy hány évesen vállalok babát?! Én az utóbbit választottam. :)Nem is bánom. Amit bánhatnék, hogy nem korábban találtam Balázsra. De én ezzel is úgy vagyok, hogy mindennek meg van a maga ideje, a miértje.

Szóval... Visszatérve a legelejére... Ahogy elkezdődött az új eseménydús életem, és több időnk is lett egymásra, egy alkalommal, mikor egy romantikus este után voltunk, szóba került a babakérdés.

Na, nem mintha előtte sosem beszéltünk volna róla, csak ez valahogy azért volt más, mert mielőtt döntést hoztam a jövőmről, jártam egy kineziológushoz, aki rengeteg mindenre rávezetett!

Többek között arra is, hogy változtassak az életemen, illetve, hogy merjek változtatni, mert el kell hinnem, hogy EGYEDÜL is megállom a helyem. Valamint hogy annyi blokk van bennem, hogy ezért ha szeretném sem jöhetne a bébi, hiszen annyiszor éreztetik velem, hogy ha Ő jönne, az lenne a vége mindennek... Holott én sosem gondoltam így!

De mivel kívülálló emberek is tudnak hatást gyakorolni a tudatalattinkra, így az független, hogy én mit érzek, mit gondolok. Nálam pont ez történt!

Szóval ezért került szóba a gyermekkérdés, ez után az este után. :) Majd teltek múltak a napok, minden ment gördülékenyen, csak már egyedül! Terveztem a szólólemezem, illetve készült is. Közben a párommal átköltöztünk albérletből egy saját házba, ami számára is, és számomra is az első saját otthont jelentette.

Millió Puszi Judy

2011.09.20 17:33:27

Judy

Sziasztok!

Judy vagyok, sokan a Groovehouse-ból ismerhettek. A Hellobaby! magazin felkért hogy írjam le mi történt velem a terhesség alatt, itt olvashatjátok majd napról napra mi is történik velünk!
Tudtok majd kommentelni, kérdezni és én majd készséggel válaszolok.

Puszi Judy