Az immunterápia segített nekünk

Bármennyire is vágyik babára egy nő, van olyan helyzet, amikor mégsem tud felhőtlenül örülni a pozitív terhességi tesztnek. Tünde kislánya fogantatása előtt két kisbabát is elveszített, így amikor megtudta, hogy úton van Panka, csak  a 12. terhességi hét betöltése után merte elhinni, végre anya lesz.

Férjével, Gáborral az egyetemi évek alatt szerettek egymásba, és tanulmányaikat már mint férj és feleség fejezték be. Fiatal házasként a munkakeresés és otthonteremtés volt elsődleges az életükben, majd a biztos háttér megteremtése után úgy döntöttek, végre jöhet a baba is. Arra viszont egyikük sem számított, hogy hosszú és rögös út vezet a szülővé váláshoz.

Bár Tünde teherbe esett, a baba sajnos nem maradt velük. A kétcsíkos teszt után az ultrahangon hiába várták, nem hangzott fel a kis lüktetés, ami azt jelentette volna, a baba él. Mivel a vetélés nem zajlott le magától, a terhesség művi befejezésére volt szükség. A kudarc megviselte őket, de Tünde és Gábor reménykedett, hogy a következő terhességgel minden rendben lesz. Sajnos azonban hajszálpontosan ugyanaz történt, ami az elsőnél: a pozitív tesz ellenére az orvos nem talált szívhangot, s újból műtétre volt szükség.

“Az első vetélésnél még reménykedtem, hogy csak egyszeri eset, valami biztos nem volt rendben a babával. A másodiknál viszont gyanakodni kezdtem, hogy ez már talán nem véletlen, valami biztosan áll a háttérben. Minden erővel azon igyekeztem, hogy kiderítsem. mi lehet az ok, s már nem elégedtem meg a klasszikus válasszal, miszerint “a legjobb családban is előfordul”, bizonyosságot akartam, hogy még egyszer ne kelljen ezt átélni. Addig is maradt a bizonytalanság, hogy valaha is képes leszek-e egy babát kihordani…” – mesél a szomorú időszakról Tünde. Férjével úgy döntöttek, hogy az újabb próbálkozások előtt mindketten alaposan kivizsgáltatják magukat, hátha fény derül arra, mi okozza a vetéléseket.

Az immunrendszer válasza “az idegen betolakodóra”

Kezdetét vette a hosszadalmas vizsgálatsorozat, melyet Tünde kezelőorvosa rendelt el. A babára vágyó pár tartott az újabb csalódástól, így türelemmel várakoztak, míg minden lelet elkészült. “A vizsgálatok során igazolódott, hogy a sorozatos vetélésnek nálam immunológiai oka van, azaz a szervezetem túl hevesen reagál az “idegen betolakodóra”, a babát védő mechanizmus ezzel szemben nem működött kellő erősséggel, így jöttek sorra a fájdalmas veszteségek.”- magyarázza Tünde.

A diagnózist felállító Dr. Fülöp Vilmos szülész-nőgyógyász kutatóorvos ekkor- 2008-ban – részt vett egy olyan terápia kidolgozásában, amely segít a heves immunválasz miatt többször elvetélt nőkön. A szervátültetésen átesett betegekhez hasonlóan, kilökődési folyamat indul meg az anya testében, amint megfogan a baba. Még ezt megelőzően van tehát szükség beavatkozásra. Három hetes időközönként, három alkalommal kell az apa, vagy más megfelelő donor trombocitáit bejuttatni a leendő anya szervezetébe, hogy végleges védettség alakuljon ki, és soha többé ne kelljen hasonló problémával szembenézni. Segíteni lehet a kismamáknak a terhesség létrejöttét követően is, ekkor a vetélés megelőzésére IntraVénás ImmunoGlobulint adnak (ez az ún. IVIG-program), amelyet emberi fehérjéből állítanak elő.

“A 12. heti ultrahang után kezdtem elhinni, hogy nekem is lehet saját gyerekem.”

Dr. Fülöp Vilmos kísérleti csoportjával bebizonyította a kezelések hatékonyságát: a részt vevő nők 93%-ánál a terhesség fennmaradt és egészséges babát szültek. Tünde a kísérleti csoport tagjaként trombocitakezelést kapott. Gábor vére immungenetikai okból nem volt megfelelő a terápiára, így az alkalmanként kb. 2 órás kezeléseket más donor vállalta. Az ő vérét egy szűrőrendszeren kellett átfolyatni, hogy kinyerjék azokat az antigéneket, amelyek hatására magzatot védelmező fehérjék termelődtek Tünde szervezetében.

“A két csík láttán remegni kezdtem”

“A trombocitakezelés utolsó alkalma után azonnal teherbe estem. A két csík megpillantása nem az a kitörő öröm volt, mint az első alkalommal, és amelyet oly sokan átélnek. Azonnal remegni kezdtem, és ez egész nap tartott. Sajnos – bár erősen reménykedtem, hoyg a terápia miatt most már nem lehet gond- nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy ismét elveszíthetem a babámat. Az első ultrahangot szintén remegve vártam, korábbi tapasztalatokból kiindulva nem is mertem egyedül elmenni. Mikor megállapították, hogy van szívhang, már kezdtem kicsit örülni. De persze az elkövetkezendő pár hét még nagyon nehéz volt, főleg, hogy vérezni is elkezdtem, de szerencsére a baba kitartott. A 12. heti ultrahang lett a vízválasztó, ami után madarat lehetett volna velem fogatni! Attól kezdve elhittem, hogy nekem is lehet saját gyermekem.”

A terhesség ezután gond nélkül zajlott, a 40. hét betöltése után megszületett a várva várt kislány, Panka. A szülésnél sajnos pár órás vajúdás után rendetlenkedni kezdett a kicsi szívhangja, így az orvosok a sürgősségi császár mellett döntöttek. Az első találkozás anya és baba között a műtőasztalon történt, mikor Tünde végre megpillanthatta a két kis szemecskét…

A kislány születése után a kistestvérre már nem kellett sokat várni: Tünde és Gábor örömét tovább fokozta, hogy ezúttal kisfiú érkezett hozzájuk. Az immunológiai probléma miatt a második terhesség alatt is szükség volt ellenőrző vizsgálatokra. Az eredmények szerencsére igazoltál a feltevést, hogy a trombocitakezelés tartós eredményt hozott, azaz már nem volt szükség újabb terápiára, sem kiegészítő kezelésre. Két évvel Panka születése után spontán megszületett Gergő, így nemcsak a család lett teljes, de a természetes szülés élményét is megtapasztalhatta Tünde.

A többször elvetélt nők immunterápiája csak akkor kezdődhet el, ha minden egyéb, a terhességet befolyásoló problémát kizártak a szülőpárnál. Az IVIG-program esetében egy, az előzetes vizsgálati eredményeket értékelő bizottság döntésén múlik, hogy a házaspár igénybe tudja-e venni költségtérítés nélkül a terápiát. A trombocitakezelést a társadalombiztosító által támogatott, Budapesten az Országos Vérellátó Szolgálat Központjában tudják adni.

(HelloBaby! 2013. szeptember-október)

 

Hozzászólások