Ha nem jön a baba

Mit tegyünk, ha hiába próbálkozunk? Összeállításunkból kiderül, mi a teendő, ha sikertelen a babaprojekt.

Meddig várjunk?

Az első feladat a megfelelő tájékozódás. Orvosi értelemben véve egy házaspárnál akkor merül fel a terméketlenség problémájának gyanúja, ha egy évi rendszeres nemi élet mellett a nő nem esik teherbe. Vannak szakemberek, akik kétévnyi türelmi időt javasolnak. Ha azonban tudomásod van arról, hogy esetedben felmerülhet előzetes betegségek (pl. PCOS, endometriózis, petefészek-gyulladás) miatt fogamzási probléma, vagy a párodnál történt korábban valamilyen nemzőszervi sérülés, egy évnél korábban is kérhetsz orvosi kivizsgálást.
A fogantatás a természet egyik csodája: van, aki évekig vár rá, másoknak elsőre sikerül „összehozni” a babát. De tudni kell, hogy a teherbeesés optimális esetben is csak egy valószínűségi esemény. A fogamzás esélye egy ciklus során, normális körülmények között sem több mint 25%, egy év rendszeres nemi élet után 85%. A termékenység rejtélyei a végtelenségig sorolhatók – mindenki tud legalább egy-két olyan történetet, ahol a baba érkezése (vagy késlekedése) semmilyen racionális okkal nem magyarázható. Számos olyan esetről tudni, ahol nincs kizáró ok, mégsem jön létre terhesség (ismeretlen eredetű meddőség), illetve ennek a fordítottja is igaz, azaz orvosilag alátámasztott meddőség esetén következik be fogamzás. A tudomány sok kérdésre választ ad, ám a nyitva maradt kérdések száma még több…
A statisztikai adatok szerint a meddőség oka 45–50%-ban női, míg 40–45%-ban férfi eredetű.15–20%-ban mindkét félnél található elváltozás, az ismeretlen eredetű meddőség pedig, amikor az ok nem mutatható ki, 5–15%-ban fordul elő. 

Hová forduljunk segítségért?

Nos, amikor egy pár úgy dönt, orvosi segítséget vesz igénybe, az első kérdés az, kihez fordulhat tanácsért? Többféle lehetőség is adódik. Akik tartanak az orvosi rendelőktől, fordulhatnak természetgyógyászhoz, kipróbálhatják a különböző étrendeket, lúgosító eljárásokat, de kérhetik pszichológus tanácsát is.
Aki úgy érzi, megtette azt, ami önerőből telt, és itt az ideje a komolyabb orvosi kivizsgálásnak, felkeresheti a legközelebbi szakrendelést vagy az ún. reprodukciós intézetek valamelyikét (országos listájukat a HelloBaby! magazinban megtalálod). Az országban jelenleg 15 meddőségi központ működik, emellett számos ambulancia és magánrendelő várja a betegeket, de nőgyógyászodnál is kérheted a vizsgálatot.

A vizsgálatok menete

Az első lépésként a nők általában a nőgyógyászuktól kérnek segítséget. Gyakran ez is elegendő, és pár hónap múlva már örömhírről számolhat be a kismama, ám sokszor további vizsgálatok szükségesek. Ha a nőgyógyász nem találja meg a terméketlenség okát, a párok meddőségi szakemberhez fordulhatnak. Miután eldöntötték, melyik intézményt választják, konzultáción vesznek részt, majd megkezdődik a pár mindkét tagjának kivizsgálása. Ezekért a vizsgálatokért első lépésben fizetni kell. A nő esetében az orvos ellenőrzi a menstruációs ciklust: ultrahanggal kontrollálja a fejlődő tüszőt és vérvizsgálattal megnézik a hormonszintet, a ciklus során három alkalommal. Amennyiben a menstruáció nem rendszeresen jelentkezik, a hormonális okokat alaposabban is kivizsgálják. Ezután ellenőrzik, hogy a petevezetők átjárhatók-e (HSG). A kontrasztanyaggal végzett vizsgálat során speciális folyadékot juttatnak a méhen keresztül a petevezetékekbe, amelyet ultrahanggal vagy röntgen alatt detektálnak. Ha elzáródást tapasztalnak, laparoszkóp segítségével megpróbálják az elzáródást feloldani.
Eközben a férfit is kivizsgálják. Az első vizsgálat az andrológusnál zajlik (általában megfelelő szakirányú képesítéssel rendelkező urológus), aki felállít egy ún. spermiogramot. Ellenőrzi az ondófolyadékot, mindenekelőtt a spermák számát, mozgékonyságát és formáját. Átlagértéknek 1 milliliter ondófolyadékban a 20 milliós spermiumszám szá­mít, melynek legalább a fele mozgékony és minimum 30%-uk alaktanilag szabályos.
A vizsgálatsorozatban sor kerül az úgy nevezett posztkoituális tesztre is. Ez a méhnyaknyák vizsgálatát jelenti, melyet a szexuális együttlét után 2–10 órával végeznek, a menstruációs ciklus közepén, tüszőrepedéskor. Nyákmintát vesznek, majd megállapítják annak sűrűségét, nyúlékonyságát valamint az abban lévő spermiumok számát. A teszt eredményéből kiderül, túlélnek-e a spermiumok a méhnyaknyákban. Mivel a nyák részben immunológiai tulajdonságánál fogva szűri a spermiumokat, a vizsgálat eredménye igen fontos lehet a meddőség okának megállapításakor.

A terméketlenség kezelési technikái

A terméketlenség számos okra vezethető vissza: lehet lelki eredetű, esetleg egy korábbi betegség okoz nemzési gondokat, de a hormonrendszer vagy szervi rendellenesség is előidézi az ilyen jellegű problémákat. Sokak számára a megfelelő pszichoterápia jelenti a megoldást, és olyanok is akadnak, akik a párkapcsolatuk gyenge pontjait rejtegetik maguk elől évekig – ám testüket nem tudják becsapni.
Koncentráljunk most csak a mesterséges megtermékenyítés eljárásaira, mivel ezekről sokat hallani, ám pontos ismeretekkel kevesen rendelkeznek. Ezeket a tudományos módszereket elsősorban azokban az esetekben alkalmazzák, amikor az érintett párok több éve hiába próbálkoznak, vagy a kivizsgálások alapján bebizonyosodott, hogy természetes úton nem foganhat meg a baba. Az orvosok a mesterséges megtermékenyítést akkor javasolják, ha ismeretlen eredetű meddőséggel állnak szemben vagy immunológiai okok indokolják, illetve olyan párok esetén, ahol bizonyítottan a férfiban van a terméketlenség oka, azaz a spermiumok – alacsony létszámuk, elégtelen mozgásuk vagy morfológiai rendellenességük miatt – nem termékenyítik meg a petesejtet.

Inszemináció – az első lépés

Az asszisztált reprodukciós technikák (ART) közé tartozik többek között, az inszemináció (méhen belüli megtermékenyítés) és a szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció). Az eljárások célja az ivarsejtek találkozásának elősegítése. 
Inszemináció alkalmával a nő termékeny napjaiban (melyet esetenként ovuláció-indukcióval programoznak) előkészített ondót fecskendeznek a nő méhüregébe vagy petevezetékébe, így könnyítvén meg az ivarsejtek találkozását.

Lombikprogram – sokak reménysége

Az in vitro fertilizáció (IVF, lombikbébi-módszer) során a petefészkeket hormonális készítményekkel stimulálják, így az adott ciklusban akár 8–12 tüsző is megérik, melyeket a megfelelő pillanatban leszívnak (punkció). Az eljárást rendszerint altatás mellett végzik. Ezt követően a petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a hímivarsejttel, majd a sikeresen osztódásnak indult embriót (embriókat) a 3-4. napon beültetik az anyaméhbe (embrió­transzfer, ET). Ezt követően a nő az embrió beágyazódását, azaz a terhesség létrejöttét elősegítő hormonkészítmé­nyeket kap. Az eljárás eredményét kb. két hét múlva, vizelet- vagy vérvizsgálat mutatja ki. A transzfer során általában 2-3 embriót ültetnek be, ennél több az ikerterhesség kockázata miatt nem javallott. Ha a pár több sikeresen fejlődő embrióval is rendelkezik, a fel nem használt embriókat lefagyasztják, esetleges későbbi felhasználás vagy adományozás céljából.
In vitro fertilizáció akkor jön szóba, ha a petevezetők elzáródtak, ha a férfi megtermékenyítő képessége erősen korlátozott, illetve akkor, ha az előző inszeminációs beavatkozások nem eredményeztek terhességet.



 

Hozzászólások